Ablakaid
Mestyán Ádám
vers, 2012, 55. évfolyam, 2. szám, 154. oldal
Lapszám letöltésePDF-ben
Ablakaid
Most beszéljünk egy kicsit a házról,
boltozatok, stukkók, sárga vakolat,
tetőfelújítás és a nagypapa szaga.
Hiszel még benne, ahogy másban nem hiszel?
Az udvari lakásokban a cigányok
megint kiteregették a vakító fehér
paplanhuzataikat. Hiszel még benne?
Hárfán játszik délután négykor
a felső szomszéd, az albérlő felsikolt,
angyalkép lóg az íróasztal felett,
a fal itt a legvastagabb, rácsok is óvnak,
vajon látják-e, ha meztelen az esti nő.
A közös képviselő betonszürke arca,
az első emeleti kislány, aki nem köszön.
Tompa zengések a lépcsőfordulóban,
égett nyomok a padlón, átrendezett konyha,
tetőbeépítés, perek, az új lift beragad,
most beszéljünk a pincéről, az is tele van
fekete szagokkal, hiszel még benne?