Meg fog halni; nemvers

Szabó Ádám  vers, 2012, 55. évfolyam, 1. szám, 36. oldal
Lapszám letöltése
PDF-ben

Meg fog halni

 

Meg fog halni. Nem is oly sokára.

Mondta valaki. Egy kocsmában állva.

Kezében sörrel. Ezt mondta róla.

Meg fog halni. Pár nap vagy óra.

Pár hét vagy hónap. De meg fog halni.

Őróla mondta. Őróla, aki.

Aki meg otthon. Kint ült a napon.

Most jó. Ezt mondta. És a telefon.

A telefonban. Olyan volt a hangja.

Mint aki már hallgat. Csak úgy tesz, mintha szólna.

 

 

nemvers

 

A szobában feküdt a nappaliban a díványon

ahol csókolóztunk egyszer először

csókolóztunk egyszer először utoljára

ott feküdt most a díványon

habos kakaó mondtam akkor

habos kakaó mondtam rá akkor

nem mondtam rá most semmit

nem volt rá mit mondani

csont és bőr és daganat

ezt mondhattam volna

nem mondtam semmit leültem mellé

nem tudott beszélni beszélt csak hangtalan

hangtalan érthetetlen beszélt egyfolytában

nem mondott semmit csak beszélt hangtalan

csont és bőr és daganat

a tekintete mondott még valamit

az még mondott valamit róla aki volt

róla aki nincs többé hiába van

csont és bőr és daganat

a tekintete mondott még valamit

valamit amit nem akartam érteni

nem akartam érteni nem akartam hallani

nem akartam hallani csak fölállni

fölállni elmenni elmenni elmenni

nem látni nem hallani nem gondolni

nem gondolni nem tudni elmenni

elmenni elmenni nem lenni nem lenni

nem lenni

nem lenni

nem.