WOM; Ronsard a neten voyeurködik

Kőrizs Imre  vers, 2012, 55. évfolyam, 1. szám, 31. oldal
Lapszám letöltése
PDF-ben

WOM

 

A hatalmas épület szellőzőjét

borító vízszintes díszrács

néhány hézagjában kavics.

A legtöbb, különösen eleinte,

magától szorulhatott be,

de néhányat talán bele is tapostak.

Az entrópia, a káoszelmélet

vagy valamilyen ezeknél banálisabb

elnevezésű törvényszerűség alapján

valószínűsíthető, hogy egyszer

mindegyik lyukban lesz egy

megfelelő kő. Aztán port, piszkot

hord a szél a tömör felületre,

és megkapaszkodnak rajta a növények

amelyek az extrém mennyiségű vas

jelenléte következtében talán

jobban vagy kevésbé fognak

nőni rajta, mint a környezetében.

A növényzet tehát kirajzol

majd valamilyen mintát vagy kódot,

csak dekódoló nem lesz hozzá:

Write Only Memory.

 

 

Ronsard a neten voyeurködik

 

Nézem az új nyaralós

képeket az .ar albumban,

az „ismerős” jogán.

Nyilván Argentína.

Engem megváltoztatott

a B’s A’s-ben eltöltött két év

(az a legkevesebb, hogy azóta

lényegében nyersen is

megeszem a marhahúst),

akkori pilóta apósomnak

köszönhetően, akkori

feleségemmel, ötször

körberepültük a kontinenst.

De rajtad nem látszik az idő.

És nem vagyok elfogult:

a barátnőiden sem.

A harminc az új tizenhét?

Tűnődöm, mikor indul meg

végre oldalt és lefelé az arc,

amelyen smink nélkül

a szépség most is épp olyan

botticellisen és botrányosan*

törékeny és győzedelmes,

mint egy fél élettel ezelőtt.

Eszembe jut, ami elmúlt,

de nem közvetlenül,

hanem a jövő holdas fátyolán át:

mikor tudom majd azt érezni,

hogy nincs hozzád közöm?

(Régóta nincs, csak újabban

a Facebook azt hazudja.)

 

 

-----

* Ezt majdnem elhülyéskedtem azzal, hogy „botticellisen és -rányosan”, de aztán eltűnődtem Szilasi Lászlónak azon a – ha jól értem, iróniától és bohóckodástól nem mentes – mondatán, hogy „most már aztán elég volt a tréfából, de tényleg! Nem kell már bohóckodni meg ironizálni, meg nyelvkritikába belefulladni, reflektálni meg re-reflektálni, metázni, metalepszizálni stb., hanem próbáljuk meg elmondani azt, hogy milyen az, amikor halad, megy körbe a kifogott hal a fémhordóban”. Íme tehát a hal!