WOM; Ronsard a neten voyeurködik
PDF-ben
WOM
A hatalmas épület szellőzőjét
borító vízszintes díszrács
néhány hézagjában kavics.
A legtöbb, különösen eleinte,
magától szorulhatott be,
de néhányat talán bele is tapostak.
Az entrópia, a káoszelmélet
vagy valamilyen ezeknél banálisabb
elnevezésű törvényszerűség alapján
valószínűsíthető, hogy egyszer
mindegyik lyukban lesz egy
megfelelő kő. Aztán port, piszkot
hord a szél a tömör felületre,
és megkapaszkodnak rajta a növények
amelyek az extrém mennyiségű vas
jelenléte következtében talán
jobban vagy kevésbé fognak
nőni rajta, mint a környezetében.
A növényzet tehát kirajzol
majd valamilyen mintát vagy kódot,
csak dekódoló nem lesz hozzá:
Write Only Memory.
Ronsard a neten voyeurködik
Nézem az új nyaralós
képeket az .ar albumban,
az „ismerős” jogán.
Nyilván Argentína.
Engem megváltoztatott
a B’s A’s-ben eltöltött két év
(az a legkevesebb, hogy azóta
lényegében nyersen is
megeszem a marhahúst),
akkori pilóta apósomnak
köszönhetően, akkori
feleségemmel, ötször
körberepültük a kontinenst.
De rajtad nem látszik az idő.
És nem vagyok elfogult:
a barátnőiden sem.
A harminc az új tizenhét?
Tűnődöm, mikor indul meg
végre oldalt és lefelé az arc,
amelyen smink nélkül
a szépség most is épp olyan
botticellisen és botrányosan*
törékeny és győzedelmes,
mint egy fél élettel ezelőtt.
Eszembe jut, ami elmúlt,
de nem közvetlenül,
hanem a jövő holdas fátyolán át:
mikor tudom majd azt érezni,
hogy nincs hozzád közöm?
(Régóta nincs, csak újabban
a Facebook azt hazudja.)
-----
* Ezt majdnem elhülyéskedtem azzal, hogy „botticellisen és -rányosan”, de aztán eltűnődtem Szilasi Lászlónak azon a – ha jól értem, iróniától és bohóckodástól nem mentes – mondatán, hogy „most már aztán elég volt a tréfából, de tényleg! Nem kell már bohóckodni meg ironizálni, meg nyelvkritikába belefulladni, reflektálni meg re-reflektálni, metázni, metalepszizálni stb., hanem próbáljuk meg elmondani azt, hogy milyen az, amikor halad, megy körbe a kifogott hal a fémhordóban”. Íme tehát a hal!