Őneki

 

*

A hegyen legelésző

birkákat nézem,

várakozva hallgatom

üzekedő bégetésüket.

Egyre gyakrabban

gondolok a boldog pásztorokra,

akik lemondtak emberi mivoltukról

és a nyájból választottak szeretőt.

Elhagyom a civilizáció vívmányait,

és örökre beköltözöm

az istállóba.

*

Isteni vagy, jó, talán kissé

gömbölyded, világos hajad

és nagy szemed eldöntötte,

jó a falusi turizmus: mert

félünk az erőszakos paraszttól

és életvidám nejétől, inkább

hosszú esti sétákat teszünk,

s ezeket gyöngéd odaadással

fejezzük be az erdőszélen.

Megvan mindenünk – koszt, szerelem és csillagok.

Mégis azt kérdem magamtól, okos dolog-e hűnek maradni

valakihez, aki nem tud mást mondani, csak mint a birka:

beee.

*

Megálltam a disznóólban és beszívtam a megemésztett

takarmány szagát, amelyen penész virított.

Fogtam egy fej káposztát, és odakínáltam a legkövérebb

disznónak, mire az örömében felröfögött, és beleharapott a

finom falatba.

Boldogan néztem a szemébe, és zavartan megkérdeztem,

honnan valók az általam leginkább nyárson sütve kedvelt

szopós malacok.

Mivel nem kaptam választ, és a sertés vemhességi ideje

tizenhat hét, a könnyebb megoldást választottam.

Teáskanállal láttam neki a mosléknak.

*

Lassú léptekkel halad a kutya a sötét utcán, amikor beteg

szeme a fényre figyel meg az ízes kolbászra. Minden lépése

rövidebb, és minden neki szánt rúgás a rühes eb szívéig hatol.

Tavaly harapott, tegnap még ugatott, ma fel sem pillant.

Lassú lépteivel a kutya az üres út felé halad.

*

Emlékszel a kutyára, megadóan követte illatodat és minden

nap farkcsóválva köszöntött, emlékszel, amikor süteménnyel

etetted, hálásan a kezedet nyalta, emlékszel, amikor

belerúgtak és te csendesen betakartad és énekeltél neki, amíg

békésen nyalogatta a sebét.

Ma éhesen és fáradtan kóborol a városban, már rég lemondott

az élelemért folytatott harcról, itt-ott sikerül maradékra

lelnie, ami másoknak nem kell már. Ugatása már csak rekedt

üvöltés, meg se hallod. Azt mondják, esténként a sínekre

megy aludni – de vonata, a 77/00. számú, útvonalat váltott.

*

Gyertya lángjában ég eltorzult arcod, hóhérom. Amikor

rózsát vettem neked, egy csomag gyertyával viszonoztad,

együtt gyújtottuk meg a marihuána illatában, és teát

szürcsöltünk. Aztán indiai zene ringatta csípőd, s elhajóztunk

föl a Gangeszen, ahol ostorod keresztezi bűnös hátamat.

Ízlett a borod íze, egy reggel elővettem a borotvámat és

gyengéden megrajzoltam az arcodat.

*

A könnyeiktől illatozol, nem tudod, hogy neked is

előkészítettem a láncot, de amikor hívtalak, digitálisan azt

felelted, hogy a számod pillanatnyilag nem elérhető és kéred,

hívjalak később. Éhséget keltettél, és a vérszomjamhoz

hasad helyett a tenyeremet kellett használnom, ezért hónapok óta

gennyes sebek borítják, időnként undok szagot árasztva.

Lám, lám, átlépted a kertem küszöbét, ijedten keresed a

csengőt, felesleges, majd én ajtót nyitok. Szevasz, kérsz teát,

várj egy kicsit a konyhában, csak leugrom a pincébe, hogy

felhozzak mindent, ami egy kellemes estéhez kell: vödröt,

törölközőt és szikét, te közben olvashatod az

apróhirdetéseket.

*

Boldogan ülünk a kávé mellett, és te lelkesen beszélsz

választottadról meg az egyetemi sikereidről, én meg már a

pénzt számolom, vajon futja-e egy liter olcsó borra.

Noha tudod, hogy hamarosan meghalsz, mosolyt öltesz az

arcodra, és érdeklődsz az egészségem felől. Azt felelem,

hogy minden rendben, noha nyilván már csak napok kérdése,

hogy hidegvérrel megragadjam a revolvert és a saját

nevemben szidalmazzam az arra járókat, majd teljes panziót

rendeljek a zárt osztályon.

Megcsörren a telefon, te megtörten elmondod, hogy neki

nem szabad tudnia a kettőnk estéjéről. Én savanyúan

elmosolyodom, és eloltom a cigarettám, mert tudom, hogy

neki szánom az első golyót – rólad a természet fog

gondoskodni.

*

A rendelő előtt üdvözöl a civil ruhás orvos, szokott

mozdulattal beinvitál – balról asztal, szemben heverő, kis

elefánt jobbról, két szék és ablak.

– Egy éve kezdtük a terápiát, hogy érzi magát? – A szokott

mosollyal felelem: – Köszönöm, jól, és ön? – Rövid

beszélgetés. Többnyire a doktor kérdései válasz nélkül. –

Tehát – zárja le –, még egy hónap, aztán semmi gyógyszer,

persze ha menni fog. Ha nem, keressen meg újra.

Megírja a receptet, lepecsételi. Elrakom a receptet, és

mosolygó arccal elindulok a gyógyszertárba.

*

Kár, hogy nem vagyok disznó

sorstársaim farmján,

ahol tegnap öltek

és ma főztek

a vendégeknek.

GÁLLOS ORSOLYA fordításai

 

----

Jan Šmarèan 1979-ben született Mariborban, itt él és dolgozik. 1999 óta publikál antológiákban és folyóiratokban, performanszok közreműködője. Önálló verseskötete: Njej (Őneki, 2007). Szlovén és külföldi fesztiválok résztvevője, német, angol, bosnyák nyelvre fordították verseit. A 2003. évi Költői Olimpiász, a 2006-os Költői Körhinta, a 2010-es Költői Verseny győztese.