amikor könnyű 

abban a pillanatban, hogy könnyű

lesz a várakozás, azonnal megjön

akire vártál, bár jobb is lenne

ha nem jött volna

lenne mire fogni azt az egyszerre kárörvendő

de jófajta búskomor érzést

amitől elindulsz egy másik irányba

ahol a sirályok vinnyognak

a tenger morajlik

a halnak halszaga van

és nem egy örök közmegegyezésen alapuló séta

vezet az utcák, a boltok szürkeségében

reggel és este 

reggel és este, mikor

a kontúrok tűélesek

amíg még jó a szemem

nos akkor mindig valamely

általam bejárt külhon jut eszembe

és a vágyakozásnak egy olyan erős fázisa

hogy legszívesebben egy

intézetben lennék

és néznék ki a rácsok mögül

nyugodtan, leszedálva

az őrülettől a lehető legtávolabb

és ahogy a rácsot fognánk

és néznénk a semmibe, olyan lenne végre mintha

egymással pillanatról pillanatra élnénk végig az életet