Multiplex

„csak önmagad Valójában

honolj szilárd biztonsággal”

(Bhagavad Gítá)

Minden álmodó ébernek érzi magát:

időnként fölébred, azt hiszi, álmodik.

Aztán addig rángatják, álomba zuhan:

orra előtt kassza, mögötte libasor.

Rejtély, hogyan került a sor élére, hisz

ki sem heverte még a katasztrófafilm

utolsó képsorát, s máris sodródik egy

kommersz, gyilkos humorú vígjáték felé.

Hátában hűs penge, kezében markolat,

nem jeleznek semerre vészkijáratot.

Pedig van valahol egy szürke vaskapu,

mi egy mellékutcára tárja szárnyait.

Second hand

„és elgondolták a világot

a dolgok szélességében,

majd a szavak szélességében”

(Popol Vuh)

Hópelyhek, virágkelyhek centruma,

csigalépcsők és möbius-szalag.

Minden más: hasíték, süket duma.

A szó csak kerítés mentén halad.

Kaphat fagylaltot nyakleves helyett,

turkálhat leértékelt rongyokat

az otthonról elhurcolt kisgyerek;

vaddá szelídítjük, s ha szót fogad,

magán kívül lehet még bármi más.

„Viseljük gondod, viseld hát nevünk.”

Itt lötyög, ott szorít az új imázs.

Szavak szélességében létezünk.