Búcsú Gaudiopolistól

 

mint valami tesséklássék

sünbalázsék

egyre többen vagyunk

szűken lett nekünk az élet

mérve s mint holmi

egyedülálló mostoha

mégsem úgy randizom

ezentúl hogy most vagy soha

a most soha

sem áll rendelkezésre

magyarán nem keresek én már senkit

 

pedig kérdezik tudom mert látom

megannyi gombszem kereszttüzében

a kérdést műanyag cicától

sálra hímzett lón és nyúlon át

még a szemek nélkül született

névtelen birka is így mered rám

általam esetlenül ráfestett

filcnézése mögül hogy anyu

(persze mindegyiknek a magáé)

hol van mikor jön haza miért

nem teszel valamit

 

én meg ridegen tartom őket

a cica még dobozban is maradt

a kedvükért innen is elhagyom

a rímeket nehogy komolytalannak

tűnjék a helyzet most gondolkodom

hogy ennek a nőnek majd hogy mondom

meg hogy bármit adjon csak állatot

ne hogy már tényleg túl sokan vagyunk

hogy ide új árva már nem jöhet

hogy be akarom zárni az intézetet

magam körül

 

 

Ha én nyelv lennék...

(intenzív nyelvtan-folyam)

„nyelvében nemz az élet“

 

Ha én nyelv lennék,

nem lenne túl sok szavam.

Mire is mennék,

vagy megyek vele, ha van.

 

Többet mondanék,

vagy ha azt nem is, jobban?

Tán a toldalék

is fontosabb egy szóban.

 

Ha ige volnék,

magamat állítanám

feltéve, hogy még

módomban állnék talán.

 

Ha lenne nyelvem,

hát bízvást leharapnám,

és neveletlen

indulatszókra hagynám.

 

S ha nyelvvé válnék,

nem lennék valami szép,

agglutinálnék

és ragoznám az izé-t,

 

és beszélnék csak

szünet és szóköz nélkül, s végül,

mint olvadt jégcsap

locsognék folyékonyan énül.

 

 

Képriport Valahonnanból

 

ma megint az a ruhája van rajta

valószínűleg ilyen alkalmakra nincs más

nem is ismerem de már lassan fél éve

nézem a képeit amiket külföldről töltöget fel

itthonfelejtett családtagjainak és barátnőinek

 

ahol az arcát mutatják a fotók mosolyog

mert tudja most nagyvilági nő ha nem még

felmerülhetne hogy ezért azért kár az a sok

ösztöndíj de mintha jobb szeretne bár az alakja

nem indokolja mégis nagykabátban háttal és sapkában

 

de ma megint az a ruhája volt rajta

mutatja a közzététel dátuma hogy épp

szociális életet élt az aktuális külföldi

nem tudom holi szórakozóhelyen látszik a

szájszegletben és a szemében hogy ezek akikkel

épp pózol amúgy vadidegenek de behívták a képbe mert

 

jól mutat és feltehetően már a könyökén

jön ki a közhely hogy a magyar lányok a

legszebbek azért lefotóz pár edényt is a

konyhában mutatván hogyha kell feltalálja

magát aztán valaki megint az arcába zoomol mondhatni

 

telibe és ő bár épp a rászáradt maradékot

vakarja teljesen reménytelenül egy háromnapos

tányérról gumikesztyűben azért már reflexből

elmosolyodik és bejelöli a képen a plüssmacit is

akit még ide a messzi Valahovába is magával hozott

 

talán csak ennyit hagyott meg az egész

életéből a bőröndben mikor hajóra repülőre

vonatra vagy buszraszállt el innen ahol

ugyanebben a ruhájában megy ugyanilyen helyekre

ugyanilyen vadidegenekkel vigyorogni a kamerába csak épp

itt valahogy vakarás ide vagy oda nem tisztulnak a tányérok