XL

 

Nem látszik.

Meg letagadhatnád. És jajdejól.

Ahhoz képest.

Ez mindig kell ide, a viszonyítás. Mondok

tíz évvel többet, akkor mi van. Akkor

hümmögés van, hogy az a Madonna

is valahogy így. Azért te jobb vagy.

Elhasznált ember mégiscsak.

De tudok úgy szeretkezni, ahogy ti nem.

Végighajtom fejben, lepörög szépen.

Gúnyosan röhögtök, ja, neked csak ennyi.

Ennyi vagy. Én meg visszaszólok, te,

te, kispofám, mit csinálsz, ha nincs melletted.

És holnap se, és aztán meg pláne,

mert jön a hétvége.

Ilyen helyzetbe sosem kerülsz, esélytelen,

higgyed, micsoda simán megy neked az élet.

Könnyed, laza, plusz egy kis depresszió,

hogy legyen pszichológusod. Hívhatod

ájfonon. Tudtok-e nem elindulni,

csak ülni bénán, én tudok.

Ki itt a pökhendi. Elhasznált kutyám

ugyan nincsen, de van még pár dolog.

Például ti mit tudtok mesélni marhanyelvről

aszpikban, Ovomaltine volt még

az amerikai szeretetcsomagban

a nejlonharisnya mellett.

És tudok sörkiflit hajtogatni.

Tudom Morrisontól,

hogy kell a világot akarni.

Most!

 

 

 

Csetpartner

 

 

Anyám megír néhány ímélt.

Küldenek neki állatbébik meg zöldségszobrok

diavetítést, kinyitja, vár türelmesen,

míg magától bezár, nem használ eszképet.

A címsor helyett a keresőbe írja a duplavéket.

Töltött káposztájáért könyörögnek a barátaim,

kocsonyájáról mesélnek. Nem főz bele répát,

csupa színhús az egész, meg a bőrök.

A karácsonyi pudingot a neten kereste meg. Válogat,

a marhafaggyút kihagyná, melegen nem bírja

a szagát, és visszatér az egyik eredeti angol recepthez,

amiben csak vaj van. Vissza tudott térni.

Nem sokkal később megkérdezte,

hogy is van ez a fészbuk. Mondtam, jó

elbaszni az időt, aztán kértem, jöjjön el

velem csizmát nézni, leárazás, húsz százalék.

Éppen veled csetelek, amikor felugrik melléd

anyám, arca üres lányfej, nocsak, beszélgetsz?,

ez az első szava hozzám. Honnan tudja, kérdezem,

zöld voltál, mondja, ez azt jelenti, nem?

Ellenőrzöm, név, születési hely, idő,

minden stimmel, nincs más adat. Kép meg pláne nincs,

akkor ez tényleg ő. Van közös ablakunk, írásbuborék.

Vagy tíz percen át ír, ideges leszek, miről lehet ennyit.

Fölhív, miért nem válaszolok, hogy vegyen-e

karajt, erre megy rá az egész délelőttje.

Kiderül, nem nyomott entert.

Nincs dolgod, hogy itt vagy megint? Egy darabig

ezt játssza velem, telefonál, mit csinálsz, cseveg,

elköszön, lecsap rám, azt mondtad, sietned kell,

hogyhogy itt vagy megint? Látom sértett kék holdját.

Mostanában egyre többet zöld.

 

 

 

 

Napi ötszöri

 

Mindig alszik tej a párkányon kislányos

bögrében. Egy kislány gyűjt a földről

leszóródott csillagokat. Grimm.

Nagyapám egyben kapja be a fölt,

elég neki hozzá kenyérhéj.

Én iszom rá csomó szörpöt, ribizli (meggy),

ha véletlenül a számba kerül.

 

Pengevékony piskótaszél, megkenem

baracklekvárral, és elszopogatom

a sütőpapírt.

 

Főzök babos makarónit, tisztára,

mint Bud Spencer. Serpenyőben pirítom

össze a tésztát a babbal, égett, fekete serpenyő.

A Terence ki van rakva a falra

(négy gombostű), és néz a kék szemével

nyolcadikig.

 

Uzsonnázni nem szoktam. Néha kolbászt,

amikor töltöttpaprika van ebédre

vagy tészta. Nyikorgós kolbászt, a timsó

összehúzza a puha részt a nyelvem alatt.

 

 

Este megkérdezi tőlem, punci,

mint jutalomfalat? Kösz, így nem kell.