Ősz és reggel is

 

ezt hozta az ősz havat korán és jó sokat

fáznak is be nem takart szobraink

a hűvös üvegtál tavaly összetört

a körtét elverte a jég a szőlő marha drága

s hogy nincs még fűtés

csemegézni hamarosan visszabújunk az ágyba

pompás lesz csábít a tökéletesség

jó volna még sokáig akár egy huzatos verandán is

ez tiszta sor ámde a képzelt kert fái

aranyló kezüket zsebre vágva

mintha rosszallva ingatnák már fejük

 

 

Tűnődhetünk

 

a délutánt az ősz színezi

kerti roncsok szavak szanaszét

talán régi versek rímei

 

most különösen szórakoztató

ha játszhatunk az ötletekkel

végül is mi lett volna jó

 

eddig még nem történt ilyen

tükrünk pókhálósra törve

tűnődhetünk a semmiben

 

Októberi báj

 

mocskos esőktől áztatott liget.

korsónyi sörbe oldott álmok.

vackok. bírni? kiáltani? kinek?

 

 

Jóval könnyebb

 

 

mintha engednének erejükből

az otthont határoló szavak

mintha leállna az idő hülye futószalagja

s a magunk néma

de elszánt kalauzaként

a mindent végleg beborító

nagy havak érkeztét sejtve

kutatni kezdünk

az éjszaka tengerébe roskadt

jelzőfények után

 

 

jóval könnyebb volna

egy iskolai térkép előtt felelni most

beszélni erről valami ősi mítosz nyelvén inkább

amit senki sem ismer

biztosnak lenni hogy

nem képzelődés az egész

s ha tévedünk

legföljebb majd elhitetni magunkkal

ha csak egy is

de ott volt közülünk

 

Akár

 

a szezon végi lakásból

egymásra fényképezett évekre látni

több kedvességre már nem telik a természettől

 

repedések mindenütt

az egyszerű délután is aládúcolva

 

ahogy apa mondaná

nem a behúzott evezők kora ez

a csendes csorgásé

mikor nem kell erőt gyűjteni a hallgatáshoz

álljanak bár halomban

a szótárból kigyűjtött szavak

 

vízállásjelentések tárgyilagosságával mondható

kezdenek komolyabbra fordulni a dolgok

érhet még akár térdig is a hó