Hallgatás; Várólista

Zilahi Anna  vers, 2011, 54. évfolyam, 10. szám, 1011. oldal
Lapszám letöltése
PDF-ben

Hallgatás

 

az örökös csend megutáltatja magát de azt is

aki végül megtöri fekete combharisnyák lógnak

a karfáról tegnap levedlett bőreim ha számot

kellene adnom arról amit elhagyok de benne

ébredek ezen a hajnali vonaton tenném amit épp

kihúznak aztán vissza ketten ülnek a helyemen

a közlekedőn várom hogy mindenki hallgasson

a szellőzőcsatornából és véletlenül bekapcsolva

hagyott hangszórókból már ne legyen elérthető

a bennem felszakadó gyereksírás hogy én ölelem

és csókolom azt aki egész éjjel nincs itt és nem

hagy aludni keresem azt aki látott engem kiabálni

üvölteni ordítani hogy elmesélje jól csináltam-e

mert azon gondolkozom újrakezdem

 

 

Várólista

 

egy kartonon ül és üvölti utánam hohadék üág

kicsit én is félni kezdek hogy kivágják

a nyelvem ha eddig nem mondtam semmit

azon az elven hogy aki beszél az veszélytelen

hagynád-e hogy kiszerződjek a hallgatásból

várakozásra kárhoztattunk: még nem tudom van-e

a magánynak ellentéte beléd akarok bújni

hogy kihordj – addig hordj amíg élek de

mégsem én vagyok itt a rangidős koraszülött

hiába fogadnálak bérapámmá