„A jó harcot megharcoltam,

a pályát végigfutottam,

a hitet megtartottam”

Pál apostol második levele Timótheushoz 4, 7.

Futaky Hajna, Pécs kulturális életének egyik jeles egyénisége 1927. december 21-én született Budapesten. Édesapja Futaky (Fruttinger) János honvéd százados, édesanyja Ghimessy Mária magyar-történelem-földrajz szakos tanárnő. 1943-ban ezredes édesapját követve Keszthelyre, majd Zalaegerszegre költöztek, s 1944 végén elhagyták az országot. (Ekkor megszakadt gimnáziumi tanulmányait tíz év múlva már Pécsett fejezte be.) 1946-ban tértek vissza Budapestre, s ekkortól kezdődött a család meghurcoltatása. 1951-ben családját kitelepítik, ő maga Lippenszky István pécsi honvédtiszttel 1950-ben kötött házasságának köszönheti, hogy elkerülte ezt a sorsot. Pécsre költözött, ahol hamarosan megismerkedett a város kulturális miliőjével. Férjével, Lippenszky Istvánnal közösen írt színpadi drámáját Zrínyi riadója címmel (dramaturg: Bécsy Tamás) 1953 májusában mutatták be, amely ismertséget hozott a számára. Galsai Pongrác, a korszak neves irodalmárának a Dunántúli Naplóban közzétett kritikája így ír a fogadtatásról: „Rég nem látott, harsány siker volt. A bemutató közönsége még a harmadik felvonás végén is helyén maradt, a ruhatárosok tétlenül álldogáltak a pultok mögött, a roham nem akart megindulni; benn a nézőtéren csattogott a vastaps, összehullt, majd újra felszállt a függöny ötször, tízszer, tizenötször egymásután, a szerzők és a színészek alig győztek hajlongani, se vége, se hoszsza nem volt a lelkesedésnek.“

Hamarosan otthonosan mozgott a pécsi írók körében, s a Dunántúli Naplóban publikálási lehetőséget is kapott. 1955-ben vált el férjétől, s kötött házasságot Bécsy Tamással, aki a város kulturális és oktatási életében később nélkülözhetetlen szerepet töltött be. Közben az 1950-es évek végén az ELTE Bölcsészkarán elkezdte a felvételik sorozatát, származása miatt ugyanis csak ötödszörre vették fel. Végül 1966-ban levelező hallgatóként szerezte meg a magyar-népművelés szakos diplomát. Az 1960-as években a Doktor Sándor Művelődési Ház művészeti főelőadójaként vált ismertté, ahol rendkívül színes programokat hozott tető alá. Művészeti együtteseivel, amatőr színpadával, kiállítások, szerzői és előadói estek, pódiumbeszélgetések megrendezésével országos hírnévnek örvendhetett akkoriban az intézmény. Ehhez hozzájárult a háttérbe szorított Németh Antal (a Nemzeti Színház volt igazgatója) is, aki itt kapott méltó dramaturgi és rendezői feladatokat. A felolvasószínház és a bábrendezések formabontó megoldásai a nagyszínházinál szűkösebb, szerény keretek között új, izgalmas stílust teremtettek. Ezek a produkciók ma már színháztörténeti jelentőségűek, ahogy azok az önálló estek is, melyek a pályakezdő színészeket az országos siker felé indították. A művelődési ház ekkori produkciói merőben más művészeti élményt nyújtottak, mint a konkurens Pécsi Nemzeti Színház a korszak ideológiai sémáinak megfelelő produktumai. Ezt a művészi folyamatot tetőzte be a férje vezetésével működő Irodalmi Színpad, mely az 1970-es évekre jutott sikerei csúcsára. Kulturális és színpadi szervezései mellett tudományos ismeretterjesztő programsorozatai is figyelmet érdemelnek. Olyan, szintén háttérbe szorított egyéniségeket hívott meg többek között, mint László Gyula régész, Baktay Ervin orientalista és Eörsi István, aki ötvenhatos múltja miatt került perifériára. Igaz, ezek a sikerek a hivatalos kultúrpolitika nemtetszését is kivívták. A hetvenes évek derekán a Doktor Sándor Művelődési Házban elkezdődött átalakulásokkal már nem akart közösséget vállalni, ezért tanári diplomáját hasznosítva a Dolgozók Önálló Gimnáziumában helyezkedett el, ahol magyar nyelvet és irodalmat tanított, illetve igazgatóhelyettesként is tevékenykedett. Közben sorozatban jelentek meg kritikái, kisebb tanulmányai és esszéi a Jelenkorban. A kortárs irodalom olyan jelentős egyéniségeiről közölt máig is érdeklődésre és elemzésre méltó írásokat, mint Illyés Gyula, Déry Tibor, Benjámin László, Csanádi János, Vészi Endre, Weöres Sándor, Károlyi Amy, Vas István, Pilinszky János és Örkény István. Színházi műbírálataival a hetvenes évek országosan is kiemelkedő, pezsgő pécsi színházi életének meghatározó arculatot adó kritikusa. P. Müller Péter így ír munkásságának jelentőségéről:

„A hetvenes években súlyuk és arányuk miatt Futaky Hajna kritikái a legfontosabbak. A Jelenkorban éveken át átfogó elemzését adja a teljes prózai évadnak, mellette alkalmanként a Dunántúli Naplóba is ír. Ő az előadásokat nem a szöveg felől, hanem dráma és színház kölcsönös egymásra hatása és egymásra utaltsága alapján értelmezi.“ […] „Színháztörténeti jelentőségű a nyolcvanas évek közepén a Jelenkorban publikált Színészportrék pécsi háttérrel című sorozata, ebben a pécsi társulat valamikori tagjaival – többek között Bálint Andrással, Pásztor Erzsivel, Turay Idával – folytat beszélgetést, melyből pályaképek, szerepelemzések is kirajzolódnak.“

A nyolcvanas évek elején férjét, Bécsy Tamást követve (aki az ELTE Bölcsészkarára került) Budapestre költözött. Pécsi publikációi így egyelőre megszakadtak, de két színháztörténeti jelentőségű írása még megjelent a Jelenkorban Németh Antal pécsi működéséről és bábrendezéseiről. A továbbiakban tanári tapasztalatait kamatoztatva műelemzéseket írt országos folyóiratokba, de szaklektorként is igénybe vették tudását. Nyugdíjazását követően a Pécsi Nemzeti Színház 1895-ben történt átadásától az 1949-ben történt államosításig lezajlott jelentős korszak színháztörténeti gyűjtésébe kezdett. A mai napig egyedülálló, bibliográfiai adatokona alapuló forrásgyűjtése az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gondozásában jelent meg 1992-ben A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával (1895–1949) címmel. A kétkötetes forráskiadvány a korszakkal foglalkozók számára, bátran állíthatjuk, nélkülözhetetlen alapmű. Itt szerzett gazdag ismereteit a Pécsi Nemzeti Színház százéves fennállására 1995-ben kiadott 100 pécsi évad című kötetben kamatoztatva írta meg a prózai társulatok repertoár-elemzését, Drámai előadások a Pécsi Nemzeti Színházban (1885–1949) címmel. Hasonló jellegű forrásfeldolgozások szakmai irányítását is ellátta, a Szombathelyi Nemzeti Színház története című kiadványnak is lektora volt. A kilencvenes évek derekán kezdte rendezni édesapja memoárjait, s ezzel párhuzamosan ifjúkori emlékeit is feldolgozta. A visszaemlékezések kötete 2007-ben a budapesti Fekete Sas Kiadó gondozásában jelent meg Egy katona meg a lánya. Futaky János: Takarodó – Futaky Hajna: Távol mégis közel címmel. Élete utolsó éveiben férje gazdag hagyatékát gondozta, valamint összeállította Bécsy Tamás műveinek részletes bibliográfiáját, s ezzel párhuzamosan férje szakkönyvtárát és gazdag hagyatékát az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet számára adta át. A kiváló pedagógusra, értékteremtő esszéíróra és jeles színháztörténészre publikálatlan utolsó írásával emlékezünk.