most el

(Makay Ida halálára)

 

ez nem vers nem

bár tördelgetem itt

hogy vers legyen

nem tudom

vers még valaha lesz-e

tördelgetem

mert máshogy nem szabad

tengerészt necessze

versben temetni

 

nyári halál költő halála

nagybőröndökkel hintázott a halálig

nem volt költőbb költő nála

költő az önparódiáig

egy költészetnek fenntartott tekintet

nem fenn hordta fenn volt

fenn lett

 

most el

már évek óta elnek

már évek óta eltörött

a valóság nagy börtönőr

rúdvőlegény járókeret

viselte míg viselte

 

kereshetem

az éltető neten

halálának nincsen nyoma

nem akad fenn többé

más sűrűségek más ritkaságok

más a közel és más a távol

más a túli hossz

ha van ha nincs hova

a romló testpalotából

felköltözött

 

kölnis cigarettája

fénylő kis pont

kisbolygó Véménd s Pécs között

ahol parázslik

ott a parnasszus

ott parnasszus van

 

szűkmarkú és rossz

hálóinkból immár kicsusszan

 

versnarkomán

vadrózsakonzerv

vershalott