Noha Szentkuthy munkássága már egy jó ideje nem minősíthető elfelejtettnek vagy elhallgatottnak, az utóbbi évtizedekben lassan növekszik a róla szóló publikációk száma, a Prae olvasói pedig már rendelkezhetnek néhány bevezető tanulmánnyal,1 meglátásom szerint mégis hiányzik a Prae-kutatásból egyfajta megközelítés, amelyet jobb híján „minimalistának” neveznék. Mivel viszonylag sok általános, de kevés filológiai adat áll rendelkezésünkre, a Szentkuthy-viták általában absztrakt szinten zajlanak le: ritkán kérdezünk rá egy konkrét alfejezet, konkrét passzus, konkrét mondat értelmére. Talán jó lenne úgy megközelíteni Szentkuthy regényét, hogy nem az egészről próbálunk valami általánosat állítani, hanem egy rövid passzusról valami konkrétumot. Más szóval, egy adott szakasznak mi az értelme, mi a filozófiai és irodalmi háttere, melyek a születési körülményei? Az utóbbi évtizedben egyre gyakrabban hallhatunk a „filológiához való visszatérésről”, de Szentkuthy esetében a filológiai vizsgálat még el sem kezdődött. Ha valamikor mégis elkezdődne, ilyen vizsgálathoz a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában és az író lakásában őrzött Szentkuthy-hagyaték szolgálhatna segítségül. Az egész Prae filológiai elemzése persze óriási vállalkozás lenne, amelyet egy ember nem tudna végrehajtani, de egy kutatócsoport már igen. Ha a Praenek lesz valamikor negyedik kiadása, érdemes lenne hozzáfűzni jegyzeteket és magyarázatokat. Mintaképül akár a francia Pléiade-sorozat szolgálhatna.

Vissza a konkrétumokhoz: az első lépések egyike az lenne, hogy feltárjuk a szöveg keletkezéstörténetét, azaz genetikailag vizsgáljuk meg a Prae fejlődését 1928-tól 1934-ig.2 Az alábbiakban a Prae kézirata és más fennmaradt előszövegek alapján felvázolom a regény történetét, amelyben öt fázist különböztettem meg. A konklúzióban néhány javaslatot teszek arra, hogyan tudna továbbfejlődni a Prae-kutatás.

1925-ben Szentkuthy (akkor még tizenhét éves gimnazista) Olaszországban töltötte a nyarat, és attól fogva arra vágyott, hogy megismételhesse a külföldi utazást. Erre azonban három évig kellett várnia, mert az apját csak 1928-ban sikerült rábeszélnie arra, hogy tegyenek egy grand tourt Nyugat-Európában. Szentkuthy többször nyilatkozott arról, hogy pályája szempontjából az 1928 nyarán megtett utazás döntő hatású volt, ugyanis akkor kristályosodott ki benne a Prae ötlete. Amikor 1928 őszén az író elkezdte a harmadik évfolyamot francia-angol szakon, egyetemi tanulmányaival párhuzamosan hozzáfogott a regény megírásához. A szakdolgozatát valószínűleg 1930 tavaszán írta meg, 1931 márciusában pedig letette a Ben Jonsonról szóló doktori disszertációját.3 A Prae keletkezésének első fázisa 1931 őszén ért véget, amikor az író elhagyta Magyarországot, hogy tanulmányait Londonban folytassa.

A regényt egy kockás füzetben kezdte el írni; összesen két ilyen füzetet töltött meg.
A két füzet és a hozzáfűzött betoldások tartalma megfelel a Prae első kötete (vagy első része)4 tartalmának. A Prae-kéziratnak van második része is, amely hosszúkás fűzetlen papírlapokból áll. Ennek a résznek a tartalma megegyezik a Prae második kötetével, de ez a rész csak a későbbi fázisban keletkezett. Az első fázisban tehát az író csak a Prae első kötetének a törzsét írta meg (vagyis az imént említett két füzet anyagát).5

1931 őszén a regény első része nem úgy nézett ki, mint a végső verzióban. Nem volt benne a híres első fejezet, amelyben Touqué meglátja a kalapot, nem volt a három átló és nem volt még meg a kitérések nagy része. A több mint száz oldalt kitevő nagy kitérés Touquéről,6 a Veronica és Ulva-epizód,7 Lea és Halbert találkozásának elemzése,8 és sok további kisebb kitérés csak a későbbi fázisokban jött létre. Ha az akkori Praere gondolunk, egy teljesen más regényt kell elképzelnünk, amely sok tekintetben eltért a végső változattól. A regény elsősorban rövid volt, kb. 280 oldal a második kiadás formátumában, tehát csak egynegyede a végleges változatnak. A bevezetés, az átlók és a kitérések nélkül az akkori Prae kompozíciója világosnak és kiegyensúlyozottnak tűnik. Touqué, Halbert, Leatrice, Ena és Anny találkoznak a Perspective mulatóban, Leatrice szobájában, aki azt közli a társasággal, hogy nem akar többé luxusprostituáltként dolgozni és új, spirituális életet akar kezdeni. A vita után, amelyben Touqué és Halbert tiltakoznak, Ena pedig támogatja Leatrice-t, a hősnőnk elhagyja a Perspective-et, és beszáll Enával a taxiba. Utána Lea és Ena emlékei következnek. A taxi megérkezik egy penzióba, Lea beköltözik, megint az emlékei következnek. Az egyik emlék szürrealista vízióvá alakul át, amelyből már nem térünk vissza a főtörténethez. Figyelemre méltó, hogy a regény a Greimas-féle aktáns-szerkezetet testesíti meg, ahol Lea az alany, az „új élet” a tárgy, Ena a segítő, Touqué és Halbert opponensek. Kevés benne a tipikus szentkuthys leírás, viszont sok a párbeszéd. A szöveg nem vetekedhet a ‘32-ben és ‘33-ban keletkezett részekkel, sőt, akár középszerűnek is minősíthető. Maga az író bevallotta, hogy ‘33-ban a régi szöveg elavultnak tűnt számára,9 de mások is felfigyeltek arra, hogy a Prae „esztétikai színvonala változékony”10 és hogy az író írásmódja „nem tekinthető (…) egyenletesnek.”11

1931 őszén a szövegnek nem csak a stílusa, hanem a címe is más volt. Az 1931. június 13-án írott, Hercz Máriához szóló levélben Szentkuthy említi, hogy regényének, amely különben csak az első kötet egy hosszabb sorozatból, valószínűleg Antipsyché lesz a címe.12 Itt még közel vagyunk a Barokk Róbert korszakához, hiszen 1927-ben írónk hasonlóképpen álmodik a nagy műről: „Creta Polycolor lenne négykötetes, egyenként nyolcszáz oldalas könyvem címe.”13 A naplójában pedig így tervezte ezt a sorozatot: „Regényem: I. Antipsyché, II. Tours (francia szellemű), III. Éva-Bruegel”.14 A fenti idézetben Antipsyché nem Leville-Touqué folyóiratára utal, hanem a tervezett sorozat első kötetére. Ezt a nagy, többkötetes művet Szentkuthy csak sokkal később, az Orpheus formájában valósította meg. Így világos, mit értett az író a Prae címén, melyet csak 1932–1933 táján talált ki: a kézirat nagy műnek volt szánva, de mégse lett az, legyen akkor csak bevezetés, előszó a jövendő műhöz.

1931. október 19-én Szentkuthy házasságot kötött Eppinger Dórával („Dollyval”), és a rákövetkező napon az ifjú házaspár nászútra indult. Az út Németországon és Franciaországon át vezetett Londonba, ahova november elején érkeztek meg. Szentkuthy azért ment ki Angliába, hogy a 17. századi angol barokkról szóló magántanári tézisén dolgozzon, de a tézist sose írta meg, mert a kutatás helyett körülutazta Angliát és emellett folytatta a Prae írását. Körülbelül öt hónap után, 1932 márciusában Szentkuthy és Dolly elhagyták Angliát, és a Riviérán át mentek vissza Magyarországra. Április 22-én tértek haza.15

Szentkuthy többször említette, hogy tézisét azért nem írta végig, mert Londonban visszatért a Prae írásához.16 Az, hogy szavai szerint Angliában a Praenek „vagy egyharmadát”17 írta, talán nem a mennyiségre utal, hanem arra, hogy a Londonban keletkezett rész alapja lett a Prae második részének (amely egy rész a három közül, tehát egyharmad). A Londonban írott szöveget (amely kb. 110 oldal terjedelmű lenne a második kiadás formátumában) később a Tilia-epizóddal,18 a bevezetéssel (IX. fejezet), a három átlóval és kisebb kitérésekkel egészítette ki. Így jött aztán létre a Prae második része.19

Az első fázishoz képest a második fázisban a szöveg teljesen más formát ölt. Mind a két részben Leatrice emlékeiről olvashatunk, de amíg az első fázisban a regény alapja Leatrice története, az emlékek pedig csak átszövik a főelbeszélést, a második rész egészében Leatrice emlékeiből áll, a főelbeszélés viszont minimálissá redukálódik: Leatrice a tengerparton ül, és nézi a tengert.

A Prae-kézirat második füzetében, tehát még Budapesten, Szentkuthy írt egy passzust a retrospektív technikáról, amelyben azt figyeli meg, hogy a regénybeli múlt tulajdonképpen nem múlt, nincs ok-okozati kapcsolatban a jelennel, hanem egyszerűen ürügy arra, hogy a hősnő más körülmények között ábrázoltassék. 20 A retrospektív technika tehát lehetővé tette, hogy a második részben több olyan különböző leírás, elemzés és kisebb történet legyen, amelyekből már nem lehet kiolvasni semmi koherens történetet. Lea emlékei között például találhatunk átírt részeket a Barokk Róbertből21 vagy az író emlékeit az Ármány és szerelem-előadásról.22

Ezt az új elbeszélésmódot Szentkuthy talán Proustnak, talán Virginia Woolfnak köszönheti, de nem lehet kizárni az építészeti párhuzamokat sem. Írónk saját szavai szerint a londoni Praet „katedrálisok hatására”23 írta. Szentkuthy így beszél az angol katedrálisokról: „a lényeg: a monumentalitás, a millió részlet, a millió szobor gazdagsága, ugyanakkor a kompozíció szigorúsága”,24 így pedig a Praeről: „egyetlen óriási műbe akartam mindig belekomponálni fantasztikus gondolataimat, ezer-impressziómat”.25 Amikor tehát a Határ Győzőnek szóló levélben azt olvassuk, hogy „York, Exeter, Lincoln, Peterborough, Salisbury, St. Albans (…) nekem a komponálás (valóban) magas iskolái!”,26 [sic!] akkor ezt úgy kell értenünk, hogy Leatrice emlékképei olyan kompozíciót formálnak, mint a katedrális részei, melyek nem időbeli, hanem térbeli viszonyban vannak egymással.27 Ahogy maga az író írta később: „egy másik kísérleti epika igyekszik azt az abszurdumot megvalósítani, hogy a különböző eseményeket teljes időmentességgel mint tiszta térelemeket helyezze el a lehető legszeszélyesebb építészeti fogásokkal.”28

1932 áprilisi hazatérése után Szentkuthy életében stabil, családi korszak kezdődött. Az író állást kapott a Barcsay utcai Madách-gimnáziumban, Dollyval beköltöztek a Derék utcai lakásba, október 8-án pedig megszületett lányuk, Mariella, akit aztán Marionnak becéztek. A szülészeten Szentkuthy véletlenül összefutott Németh Lászlóval, és beszélgetés közben megemlítette a regényét. Németh kölcsönkérte a kéziratot, de nem tudott kiigazodni Szentkuthy írásán, így arra kérte az írót, hogy személyesen olvasson fel neki a kéziratból.29 A találkozásuk azonban csak 1933 márciusában történt meg Felsőgödön.

Ugyanakkor Szentkuthy folytatta a Praet. 1932 tavaszától őszéig három nagyobb részt írt: 1) a nagy kitérést,30 2) a Veronica és Ulva-epizódot31 és 3) a Tilia Parvifolia-epizódot,32 összesen mintegy 240 oldalt a második kiadásban.33

Ebben a fázisban kezdődik a nagy korszak. Az író stílusa és gondolkodása sokkal érettebb, mint az előző fázisokban, ami valószínűleg a Bergson-olvasásnak is köszönhető: az új olvasmány ihletésére Szentkuthy filozófiai elmélkedésekbe bocsátkozott. De nem csak a stílus változik, hanem a szerkesztési technika is, ugyanis ahelyett, hogy átírná a régi szöveget, vagy újat kezdene, 34 az író a meglévő szöveget egészíti ki betoldásokkal – az elbeszélés logikája rovására (például a Veronica és Ulva-epizódban továbbviszi az eseményeket a penzióban, de utána minden kommentár nélkül visszatérünk Leatrice beköltözési napjához).

A betoldásokhoz kapcsolódóan érdemes megemlíteni egy új szerkesztési technikát, amelyet a „tematikus anyag szétosztásá”-nak lehetne nevezni. Annak ellenére, hogy a Veronica és Ulva-epizód és a Tilia-epizód között nincs narratív kapcsolat, a kettő között több tematikus hasonlóság áll fenn. A technika tehát azon alapul, hogy ugyanaz a tematikus anyag ketté van osztva. Példának okáért a következő elemek mind a két epizódban szerepelnek: 1) Új jellemek, akiket „növénynők”-nek nevezhetünk, ugyanis Veronica Chamaedrys, Ulva di Chara, Nigella, Tilia Parvifolia, Ajuga és Potentilla tulajdonképpen növénynevek.35 2) Földrajzi utalások.36 3) A szavak, a tárgyak és a testrészek közötti kapcsolat.37 4) „Adam Nudus” motívuma.38

1932 őszén nagyjából készen volt a Prae két része, de decemberben Szentkuthy újrakezdte az írást. Most azonban nem betoldásokat írt, hanem egy hosszú naplót, amelyből az első kiadásban harmadik rész lett (Halbert apjának a naplója), a másodikban pedig a XIV. fejezet.39 A naplót 1933 májusáig folyamatosan írta.40 Hasonló elbeszélésmóddal élt, mint a második fázisban (vagyis a retrospektív technikával), annyi különbséggel, hogy nem Leatrice, hanem Halbert apja emlékezik vissza a múltjára. Ez a módszer megint azt tette lehetővé, hogy az író különböző össze nem függő emlékeit, leírásokat, elmélkedéseit egy zárt kompozícióba illessze. Márciusban Szentkuthy meglátogatta Németh Lászlót és felolvasott neki a naplóból. Németh írt erről egy lelkesedő cikket, amelyben a regény már a Prae címen szerepel.41

Miután befejezte a naplót, Szentkuthy javítgatni kezdte az addig megírt szöveget (egyes szavakat, mondatokat áthúzott vagy hozzáadott), de közben új szakaszokat is írt. Augusztus végén ösztöndíjasként Genfbe ment, és két hetet töltött ott feleségével.42 Hazafelé utazva a Garda-tónál szálltak meg, ahol az író Hérodotoszt olvasott, gyönyörködött a ciprusokban, és már a következő regényeken gondolkozott.43 A svájci ösztöndíj után Szentkuthy folytatta a munkát az iskolában, közben a nyomdából, ahol a szedők gépirat híján a kéziratból szedték a Praet, érkeztek már az első próbalenyomatok. 1934. május elsején megjelent a Válasz első száma négy Prae-részlettel. Nem sokkal utána, május 3-án megjelent a Prae ezer példányban. Dolly kérésére (aki hiányolta a bekezdéseket) Szentkuthy írt hozzá egy tartalommutatót, amelyet júniusban külön kiadványként publikált.

Miközben 1933 nyarán javított a régi szövegen, az új ötleteit kis cetlikre írta le és gemkapoccsal fűzte hozzá a főszöveghez. A betoldások kommentálják vagy új perspektívában értelmezik a régi szöveget, de akad olyan is, amely egyáltalán nem vonatkozik rá. Így jöttek létre a híres átlók, dőlt betűkkel írott részek, de több ilyen betoldás van a szövegben, például a bevezetés az első és a második részbe (I. és IX. fejezet).44 Az utolsó betoldást már 1934-ben írta, pár hónappal a Prae megjelenése előtt.45 Végeredményben ebben a fázisban összesen mintegy 350 oldalt írt (a második kiadás formátumában), ami a Prae szövegének 29 százalékát teszi ki!

Az akkori stílusa a legérettebb, a leggazdagabb. Akkor kezdett érdeklődni a kvantummechanika iránt, akkor olvasta a Lét és időt, akkor virágzott ki szerelmi viszonya Hercz Máriával és akkor alakult ki a tulajdonképpeni Prae-stílus, amelynek metaforáiban és hasonlataiban a fizika, a filozófia és az erotika vegyülnek össze. Majdnem minden regényelméleti szakasz szintén az utolsó fázisban jött létre. Az önkommentárok tehát nem irodalmi programként értelmezendőek, hanem inkább reflexiókként a sok évig tartó írásfolyamatra.

Foglaljuk össze tehát, mikor írta meg Szentkuthy a Praet. A Frivolitások és hitvallásokban azt állította, hogy „a Praet 1928-1932, tehát 20-24 éves korom között írtam,”46 és ezt a verziót szokás belevenni életrajzi vázlatokba.47 Más interjúkban viszont más évszámok kerülnek elő, például 1931-3348 vagy 1930-3349. Amikor azt mondja, hogy „három évig dolgoztam rajta,”50 akkor lehetetlen eldönteni, melyik évekre gondol: 1928-31 vagy 1930-33? Igaz, hogy 1932-ben nagyjából készen volt a Prae két része. 1933-ban írta a harmadikat és mind a hármat betoldásokkal egészítette ki. A betoldások azonban, ahogy már fent említettem, rendkívül fontos részét képezik a Praenek. Nemcsak azért, mert összesen mintegy harminc százalékot tesznek ki az egész szövegből, hanem azért is, mert bennük találhatjuk meg a tulajdonképpeni Prae-stílust. Ezért azt javaslom, hogy 1934-et tartsuk befejezési dátumnak. Az elemzés eredményét az alábbi táblázat ábrázolja:

I. Budapest 1928 ősze – 1931 ősze I. rész (II-VIII. fejezet) 23%

II. London 1931 ősze – 1932 tavasza II. rész (X-XIII. fejezet) 9%

III. Budapest 1932 tavasza – ősze A nagy kitérés, Veronica és Ulva-epizód, Tilia-epizód  20%

IV. Budapest 1933 tele – tavasza III. rész (XIV. fejezet) 19%

V. Budapest-Genf 1933 nyara – átlók, bevezetők (I., IX. fejezet) 29%

1934 nyara Lea és Halbert-kitérés, kisebb betoldások

Mindezekből nyilvánvaló, hogy a Prae szövege több időrétegből áll. Az író ahelyett, hogy javítana a szövegén, összesen ötször kezdte írni a Praet. Hat év alatt változott az író stílusa, változtak a témák és a szöveget ihlető olvasmányok, változtak az elbeszélésmódok és a szerkesztéstechnikák. Egyes részek között erős tematikus kapcsolat áll fenn, viszont a szöveg narratív szerkezete gyakran illogikusnak és meggondolatlannak tűnik. Az elmondottak fényében milyen következtetéseket vonhatunk le a Prae-kutatást illetően?

1. Az egyik fő probléma a Prae-kutatásban a szöveg mennyiségéhez kapcsolódik. Jogosan kételkedhetünk abban, hogy egy kutató képes lenne átfogni az egész szöveget. A genetikus elemzés segít majd pontosabban feltérképezni és leszűkíteni a kutatási területet. Azt javaslom, hogy lépésről lépésre csak egy választott fázissal vagy egy választott szakasszal, betoldással foglalkozzunk.

2. A szinkronikus megközelítés mellett diakronikus is lehetséges: érdemes lenne megvizsgálni Szentkuthy stílusának, témáinak, gondolkodásának fejlődését.

3. Végül, milyen konzekvenciákat vonhat le a fentiekből a Prae olvasója? Grendel
Lajos azt javasolja, hogy „az egész könyvet el lehet olvasni. De talán nem a hagyományos olvasói beállítódással. Először – úgy egy évig – csak találomra kiválasztott fejezeteket, hogy lassan megbarátkozzunk a szöveggel. Aztán, ha megjött a kedvünk hozzá, »rendesen«, elejétől a végéig.”51 Igen, de miért találomra? Nem lenne jobb inkább egy „térképpel” közlekedni a Praeben, ahogyan szintén térképpel közlekedünk például egy idegen városban? Az olvasó, aki a Praet elejétől végéig elolvassa, bármennyire élvezi a szöveget, végül kénytelen szembesülni az unalom tényével. Arra az ellentmondásra, hogy a Prae egyrészt remek és zseniális, másrészt unalmas, szinte elolvashatatlan, már több kritikus (és biztosan több olvasó is) felfigyelt. Így érvelt 1934-ben Halász Gábor, a Prae első bírálóinak egyike, azt írván, hogy a Prae „szennyvíz, amely kincseket is sodor magával”,52 és hetven év után így érvel Gintli és Schein a következő mondatban: „A szöveg esztétikai színvonala változékony, remek, akár zseniálisnak is nevezhető, valamint némiképp érdektelen, erősen túlírt szakaszok váltakoznak egymással, az izgalmat olykor felváltja az unalom”.53 Vajon megszabadulhatunk-e valaha az unalomtól? Ehhez tényleg Grendelre kellene hallgatnunk: ne lineárisan olvassuk a szöveget, hanem tematikusan. De ezt addig nem tehetjük meg, ameddig a Praenek nem lesz kritikai kiadása. Ilyen kiadáshoz jó lenne hozzáfűzni egy részletes tematikus indexet, hogy az olvasó maga tervezhesse meg az utat a Prae-olvasásban. Hogy az ilyen kiadás létrejöhessen, szükséges lesz elvégezni az alapos filológiai elemzést, amelynek az általam javasolt genetikus elemzés csak az első lépése.

--------