Lisszaboni poétikák

(Képek egy Itinerariumból)

„Semmik vagyunk. Mesék: mesét mesélők."

(Ricardo Reis: Semmiből sem lesz semmi)

 

 

 A költészet magasba von    

S kimért akár a British Airways

A nyelv az út már senkié

Az égi lényeg itt is elvész

 

Pegazusomra begazoltan

Szállok föl reszket rossz inam

Lenézdegélem Európát

Rázkódva bezget Rossinante

 

Vagyok Don Quichotte de la Manche

Holtfehér sziklafal Dover

Röpül egy bátor Literátor

Nehézbombázó s egy baldóver

 

Alant a Big Ben tán a Tower

Ma költőt senki sem nyakaz

Nyugodhatsz Sir Walter Raleigh

Az élet félnyers versszakasz

 

A szárnyaló frász légbe fölkap

Létalkotó görcs visz tova

Gudbáj London magába szippant

Már Olysippo Lisboa

 

Ulysses most alapítja

Meg hét halmon Lisszabont

Pénelopé lepedőjén

Minden szálat visszabont

 

Vasárnap lesz százhét templom

Kürtöl hajó harangoz

Megszületik Dom Enrique

És Álvaro de Campos

 

Fellegek közt elvitorláz

Vasco da Gama s Camtes

Káprázatos ha Belémben

A toronyból kihajolsz

 

Fölragyog a Jeromos-rend

Fénylik Alfama s a Baixa

A Brasileira a Chiadón

Bronzabb Dom Fernando bajsza

 

Fád dallamok borongások

Bormérések jacarandák

Szaporodnak a poéták

Kik a Mindent akarandják

 

Benépesül a Pantheon

Szellemeit tűri még

Rímben írnak gyűl a műkincs

Műremek meg műrimék

 

Mánueli cirádákon

Mar kígyó a farkába

Megdicsőült kávéház a

Martinho da Arcada

 

Egy magányos sarokasztal

Meu mestre querido!

Rég leomlott Lisszabon mint

Babylon meg Eridu

 

Tömjén terjeng a mór várban

Rikoltoz négy fehér páva

Szél paskolja negyven arcom

Húsz sugárzik húsz még báva

 

Koldus kántál sikátoron

Líraiság süt át rézsút

Poétikák haldokolnak

Alkonyat rázza a Tejót

 

Alászállok a Rossión

Önmagamnak fattya bátyja

Pessoátlan a pillanat

Mint a mester nagykabátja

 

Pokolra megy személyesen

Minden személytelen lényeg

Senkik leszünk mesék habján

Hánytorgó kék csempefények