bogár: Te itt?

névtelen: Megismersz?

bogár: Semmit nem változtál.

névtelen: Azt nem mondhatod, nézz meg jobban!

bogár: Bocs, nem szokásom az ilyesmi. De ha annyira akarod. (Végigméri.)

névtelen: Na?

bogár: Úristen, mi történt veled?

névtelen: Nem látod?

bogár: Kirúgtak?

névtelen: Aztán a feleségem is. Nincs semmim.

bogár széttárja karját, kiszolgáltatva magát a vizsgáló szemnek: Akkor most nézz meg engem!

névtelen megért valamit: Te is közénk akarsz állni?

bogár sajnáltatja magát: Én mindenkinek csak útban voltam, a fiataloknak, mert többet tudok náluk, a nőknek, mert nem vagyok nő, a férfiaknak, mert férfi vagyok.

névtelen elvigyorodik: Remélem, tudod, hogy nekem is útban vagy.

bogár: Miben tudlak én téged akadályozni?

névtelen: A munkámban.

bogár: Nem munkanélküli vagy?

névtelen: Az a legnehezebb munka. Ajánlom, ha még nem késő, térj inkább vissza a társadalomba.

bogár leül egy közeli padra: Mi vagy te? Ombucman? Vagy pártvezér?

névtelen: Három év alatt, amióta itt ülök, kitűnő emberismerő lettem. Téged is ismerlek.

bogár: Tudom. Hiszen barátok voltunk.

névtelen: Nem emlékszem. A régi dolgok elhomályosodtak, megfakultak, mint az esőn hagyott újságpapír. Az a fontos, ami azóta történt. Te legalább hetente egyszer elmentél itt előttem, és sose vettél észre. Föl se merült benned, hogy megismerj. Mert ti utáltok minket.

bogár törökülésbe helyezkedik a padon: Már nem tartozom közéjük.

névtelen: De közénk se. Létszámstop van. Nincs utcalakófelvétel.

bogár nyugtalanul: Elküldesz?

névtelen: Azt se tudom, ki vagy.

bogár: Nem azt mondtad, hogy ismersz?

névtelen: Többet tudok rólad, mint te magad. De az nem elég. Az alapján nem vagy még senki se. Csak egy álarc voltál, egy gonosz álarc. Egy démon. Ti mertek félni tőlünk, ti mertek undorodni tőlünk? Pedig ti vagytok félelmetesek a közönyötökkel, ahogy keresztül tudtok nézni rajtunk. Aztán hordákat szerveztek, akik hajnalban megvernek minket. Vagy meg is ölnek. “Kit érdekel, nem kár érte, jobb is neki!” Hát nem jobb, tudd meg! Élni csodálatos, ezt majd itt megtanulod.

bogár: Ez azért szép, hogy három év után még ilyeneket vagy képes mondani.

névtelen: Ti mertek undorodni tőlünk, amikor nektek nincs emberszagotok? Olyan büdösek vagytok, hogy néha a hányinger kerülget a sok vegyi szagtól, ami körülleng benneteket. Mosószer, szappan, sampon, gyógyszer, vitamin, hajlakk, spré, dezodor, kölni, körömlakk, szájöblítő, fogkrém, szemüvegmosó, hajzselé, pakolás, testápoló, hintőpor, púder, rúzs, bőrradír, új ruha, cipőboksz, naftalin, ablaklemosó, benzin.

bogár leveszi a ballonkabátját, elkezdi kifordítani: Megértünk a pusztulásra?

névtelen: Megkérdezhetném, mi történt veled, de talán neked magadnak van a legkevesebb fogalmad róla. Főnök rosszindulata? Vetélytársak irigysége? Szerencsétlen véletlenek sorozata? Ki mindenki hibás még azért, ami veled történt?

bogár: Nem szabad mást hibáztatnom?

névtelen: Akarod, hogy a mestered legyek?

bogár: Nem azt mondtad, hogy közétek most nincs felvétel?

névtelen: Nekem még nincs tanítványom.

bogár: Ötvenévesen kezdjek újra tanulni?

névtelen: Azzal kezdtem, hogy térj vissza a tieidhez.

bogár: Nem megy. De talán már nem is akarnék.

névtelen: Ne hazudj! Itt nem lehet, csak tökéletes őszinteséggel boldogulni.

bogár: Őszinteség? Nevetséges dolog.

névtelen: Úgy értettem, hogy magadhoz muszáj őszintének lenned. Nekem nyugodtan hazudhatsz.

bogár: Tényleg,... (bizonytalankodva hozzáteszi:) mester?

névtelen: Nem kell így szólíts. A végén még közületek is idegyűlne valaki. És az veszélyes lenne a fejlődésedre.

bogár: Azt én se szeretném. (Felvillanyozva.) Kerülnünk kell a normálisakat?

névtelen: Nem ismerem őket, ezeket a normálisakat. Lehet, hogy épp mi vagyunk azok.

bogár: Te most hazudsz nekem?

névtelen: Tanítalak. Az előbb véletlenül se azt mondtam, hogy itt lehet hazudni. Mert nem lehet. És azt sem mondtam, hogy kell. Mert fölösleges. Épp az ellenkezőjét állítottam. De ha gondolod, te nekem nyugodtan hazudhatsz, úgyis átlátok rajtad. Magadnak ne hazudj végre. Félő ugyanis, hogy önmagadat be tudnád csapni.

bogár: Vagyis örülnöm kell, amiért ide kerültem?

névtelen: Dehogy. Különben sem kerültél még ide.

bogár: Az imént már azt mondtad, elfogadsz tanítványodnak.

névtelen: Csak annyit közöltem, hogy nincs tanítványom.

bogár: Akkor kérlek, vállald el az oktatásomat.

névtelen: Na látod, ez így már ér valamit. Megkértél. És én nem mondhatok nemet. Egy mester, akit fölkérnek, nem mondhat nemet.

bogár: És ha még valaki jön?

névtelen: Nem jön senki.

bogár: Mi van, ha bevisznek a rendőrök?

névtelen: Megtanítjuk őket valami bölcsességre.

bogár: Kíváncsiak rá?

névtelen: Ó, a rendőrök mindenre kíváncsiak, csak aztán semmit se tudnak használni abból, amit hallottak.

bogár: Akkor átülhetek melléd, mester?

névtelen: Előbb szerezz magad alá egy kartonpapírt meg rongyot.

bogár: Honnan?

névtelen: Ott van szemben az a bolt. Hátul, a raktárajtónál mindig hányódik valami. Ha szerencséd van, az egyik fiatal boltosnő ki is fog adni neked egy kis ételt.

bogár: Mit?

névtelen: Tegnapi kiflit. Szalámivéget.

bogár: Az ilyesmit én nem szeretem.

névtelen: Hozd csak el, majd délután megeszed!

bogár: Mért csinálja ezt az a lány?

névtelen: Többet nem adhat. A főnöke már így is rászólt. Majd kiveszik a szemetesből, ha annyira éhesek, mondta.

bogár: Inkább ki kéne dobnia, amit nekünk ad?

névtelen: Igen, ezek a főnökök, amilyen, gondolom, te is voltál, nagyon szeretnek pazarolni. Szerintük ők megdolgoznak az ételért, mi pedig nem.

bogár: Ha előbb meghallgatlak, talán most nem tartanék itt.

névtelen: Örülj neki, hogy itt tartasz! Na, eredj a boltraktárhoz.

bogár: Valahogy még nem tudok örülni ennek. De ugye nem szöksz meg közben?

névtelen: Nincs hova. Ha figyeltél volna, tudnád, én már három éve nem mozdultam innen. Ez ugyanis a világ közepe.

bogár: Nem szállunk vonatra és utazunk el Velencébe?

névtelen: Majd ha tanultál már egy kicsit az életről. Amikor már biztos lehetsz benne, úgy el tudsz oda jutni, hogy le se szállítsanak a vonatról.

bogár: Jegy nélkül?

névtelen: Persze. Minket a fogadalmunk arra kötelez, hogy semmink se legyen.

bogár: Fogadalmat is kell tenni?

névtelen: Ha nem akarsz, nem kell. De az első gúnyos vigyor, amit egy pökhendi járókelő rádmér, megköti automatikusan.

bogár: Akkor innentől nem vagyok a saját sorsom ura?

névtelen: Semmit sem értettél meg. Eddig nem voltál az!

bogár: Most meg már sorsom sincs, ugye?

névtelen: Hát, alighanem. Hiszen menekülsz önmagad elől.

kapu leemeli a falról Bogár portréját: Micsoda gyáva, ostoba, tehetségtelen alak!

titkár: Inkább ne becsüld le.

kapu: Hiszen legyőztük.

titkár: Legyőzted.

kapu: Állj! Azt akarod, hogy máris elbízzam magam? Nem én győztem le, hogyan tudtam volna egyedül. Ha nincsenek a te taktikai tanácsaid, ha nincs mögöttem a párt apparátusa, ha nincsenek az önkéntesek.

titkár: Hol van most?

kapu: Fontos ez?

titkár: Bíróság elé kell állítani.

kapu: Azt akarod, hogy ez egy igazi puccs legyen? Belőlem meg diktátort csinálnál?

titkár: Ezennel lemondok! Eddig értettem a szándékaidat, most mindenben félreértelek.

kapu: Nem fogadom el a lemondást. Téged ugyanúgy nem állíthatlak törvény elé, mint őt. Ezért lesz rád egyre nagyobb szükségem.

titkár: Rám bízod ezt az ügyet?

kapu: Kérlek, oltalmazd a családja és az ő biztonságát. Elvégre nem vagyunk mi bolsevikok.

titkár: Törvényesen fogunk eljárni.

kapu: Szerinted nem tehetségtelen?

titkár: Sajnos nem.

kapu: De hiszen olyan könnyen legyőztük.

titkár: Ha könnyen győztük volna le, most nem kéne menekülnie.

boltoslány: Mit járnak folyton ide, egyszer még kirúgnak maguk miatt.

bogár: Csak pár doboz kéne.

boltoslány: Hé, nem ismerjük mi egymást? Mit akar maga itt? Mindjárt rendőrt hívok!

bogár: A térről küldtek be, hogy hozzak dobozokat.

boltoslány: Azt mindenki mondhatja. Ki küldte?

bogár: Hát, aki ott szokott ülni. A barátom.

boltoslány: Mi a neve?

bogár: Az enyém?

boltoslány: Nem. Azé, aki küldte.

bogár: Hát ő, a térről. Az osztálytársam volt valamikor. Különös, hogy most nem jut eszembe a neve.

boltoslány: Tűnjön el! Maga zsaru. Vagy köjálellenőr. Tehetségtelenül álcázza magát. Ez a kifordított kabát is vadiúj. A szemüvege meg többe kerül, mint egy havi fizetésem.

bogár: Loptam.

boltoslány: Tolvajokat nem tűrök meg az udvarban.

bogár leráncigálja rózsaszín luxusnyakkendőjét: Ezt odaadom, ha elvihetem a dobozokat.

boltoslány kézbe veszi a nyakkendőt, mustrálgatja: Értékesnek látszik. De nyilván kínai. Csak nem képzeli, hogy engem meg lehet vesztegetni?

bogár: Dehogy. Üzletet ajánlottam.

boltoslány odavágja a nyakkendőt: Na, tűnj innen, te mocskos szatír!

tizedes: Micsoda gyáva, ostoba, tehetségtelen alak!

civilruhás: Inkább ne becsüld le.

tizedes: Hiszen legyőztük.

civilruhás: Nem tudom, ki győzte le. Én biztos nem.

tizedes: Nem is utálod?

civilruhás: De. Vagyis most már, hogy nincs szem előtt, szinte nem is érdekel. Egyszerűen elfelejtettem az arcát is.

tizedes: Én még mindig utálom. Utálom, mert tönkretette az életemet, mert tönkretette az…

civilruhás: Mit szónokolsz? Szerinted te mást csinálnál, ha ő nem lett volna?

tizedes: Mi van? Sose gondoltam volna, hogy te is a hazaárulók közé állsz.

civilruhás: Fogd be a pofád, tökfej! Nem értesz semmit. De különben én sem. El kell fognunk, mert olyan gyáva, hogy menekülni próbál. Állítólag valaki látta ezen a téren. Akkor ennek a páriának is látnia kellett. Lehet, hogy tud értelmes adattal szolgálni a számunkra.

tizedes: Bevigyük kihallgatni?

civilruhás: Ne. Zárt helyen nem bírnám elviselni a szagát.

tizedes úgy csinál, mintha a szag zavarná, pedig eddig fel se tűnt neki semmi: Nekem már itt is sok!

civilruhás: Ne kényeskedj! Ez a munkánkhoz tartozik.

tizedes: Munka! Az ilyenek meg egész nap csak a lábukat lógatják.

civilruhás: Néha én is irigylem őket.

tizedes: Személyi igazolványt kérem bemutatni! Ivott valami alkoholt? Kérem a kocsipapírokat.

névtelen: Személyim nincs. Alkoholt sosem iszom. De egy forgalmi engedély csakugyan van nálam.

civilruhás: Ugyan már, nem erről van szó. Csak néhány információra lenne szükségem.

névtelen: Állok rendelkezésre, biztosúr.

tizedes: Akkor csakugyan állj is fel, bazmeg. Vagy talán nem látod, kivel beszélsz?

névtelen: Nekem minden ember egyforma.

tizedes: Mindjárt letöröm a derekad.

civilruhás: Jól van, nem kell ekkora buzgóság!

tizedes: Bocsánat, azt gondoltam, hogy…

civilruhás: Ki hatalmazott föl rá, hogy önálló gondolataid legyenek?

tizedes: Ez a barom, akit most keresünk, mindig ilyenekre biztatott a tévében.

civilruhás: És te hittél neki?

tizedes: Dehogy, dehogy!

civilruhás a Névtelenhez: Elnézést, kedves uram, csak egy kis hivatali elintéznivalónk volt. Mostmár az öné vagyunk. Látta ezt az alakot valaha?

névtelen: Valaha? Olyan régi dolgokra én nem emlékszem.

tizedes: De azt azért csak tudod, ki ez? Hajolj meg szépen, ha a miniszterelnök úr fotóját nézed!

névtelen: Maga se hajlik meg.

tizedes: De nekem az ivócimborám ő. A régi barátom. A gyerekkori játszótársam.

civilruhás: Így rajongsz érte? Hogy ti rendőrök mekkora balfékek tudtok lenni!

tizedes fölrángatja ültő helyéből a Névtelent, és megrázza: Nézd meg jól! És ne beszélj mellé! Megfordult ezen a téren ez a gazember? Bogár Pál?

névtelen: És ha igen, mit érnek avval? Megfordult. Mi láttuk. Azt remélte, senki nem ismeri meg, de mi láttuk. Azt hiszik, mi nem látunk senkit, mert minket nem lát meg, vagy nem akar meglátni senki. De mi attól, hogy úgy tűnik, mintha itt se lennénk, még látunk mindent. Látunk és megértünk. Megértünk és megjegyzünk.

tizedes: Na, ne karattyolj már annyit!

civilruhás: Nem, nem, csak hadd mondja! Talán igaza is van. (Névtelenhez fordul:) Ha akarja, bevisszük egy-két napra, hogy kialudhassa magát.

névtelen: Köszönöm, nem szoktam aludni.

civilruhás kicsit már türelmetlenebbül: Szóval látta már?

névtelen: Ezt az alakot ott a képen? Mondom, hogy legalább hetente egyszer elmegy itt, fölhajtott gallérral, hogy ne ismerjék meg. De rajtunk kívül tényleg senki nem is ismeri meg. Van ott a mellékutcában egy bordély. Oda szokott járni. Megkorbácsoltatja magát egy nála húsz évvel idősebb nővel, aztán már jön is el.

tizedes: Honnan tudod, mi történik odabent?

civilruhás: Nem ez a kérdés. Hanem honnan veszi, hogy ilyen titkos bordély létezik a körzetemben?

névtelen: Úgy hallottam.

tizedes: Én is.

civilruhás: Mind a ketten rosszul hallották. Végeztem.

tizedes: Hiszen én ismerem azt a helyet.

civilruhás: Nem ismered, te barom. Na jó, akkor megyünk innen. Ezek szerint azt állítja, hogy nem is látta soha ezt az alakot?

névtelen: Pontosan azt.

tizedes: Ezt még megbánod!

civilruhás: Hagyjad, mindegy. Menjünk!

bogár: Engem kerestek?

névtelen: Kik?

bogár: Hát az előbb, a hekusok.

névtelen: De rég nem hallottam ezt a szót!

bogár: Emlékszel? Gyerekkorunkban...

névtelen: Nem hiszem, hogy voltam valaha gyerek.

bogár: Mindenki volt valamikor gyerek.

névtelen: Mindenki. Na persze. Mindenki volt. De mi nem vagyunk mindenki. Mi senki vagyunk. Ezt tanuld meg, ha közénk akarsz tartozni.

bogár: Hiszen azt mondtad, emlékszel rám.

névtelen: Azt te mondtad.

bogár: Azt se tudod, ki vagyok én? Vagyis, hogy ki voltam?

névtelen: Nem voltál te senki, ahogy én sem. Semmi szükségem rá, hogy itt hazudozz nekem. Legalábbis egyelőre.

bogár: Hiszen te is hazudtál az előbb. Hogy megments.

névtelen: Leskelődtél?

bogár: Nem, elbújtam, mert megláttam őket.

névtelen: Kár volt elbújnod. Nem téged kerestek. Hanem valami bukott minisztert.

bogár: Ezek szerint te tényleg nem tudod, hogy én voltam a miniszterelnök? Ti nem figyelitek, mi történik az országban?

névtelen: Kértelek, hogy ne hazudozz itt nekem! Szégyen lenne, ha olyan dolgokat tudnánk, amire semmi szükségünk. Te senki vagy. Én is senki vagyok. Te ráadásul kezdő is vagy. Tehát tanulnod kell tőlem.

bogár: Tanulni is akarok.

névtelen: Nem lesz az egy sétagalopp! Nem valami keleti bölcs vagy guru ül itt melletted. Hanem egy ember, akiből szó szerint kifagytak az emlékek. Nézz rám! Nem is tudom, hogy ismertél meg. A bőröm lila, az orrom és a fülem földagadt, mint egy vízihullának. Büdös vagyok. Gombás a lábam, tetves a hónaljam, a hajam hullik. De minek is folytassam? Utálom az önsajnálatot. Ha azt hiszed, könnyű lesz a tanítványomnak lenned, akkor keservesen csalódni fogsz.

bogár: Megpróbálom mégis.

névtelen: Becsüllek a bátorságodért. De a szolgám leszel. A rabszolgám. Mindent meg fogsz helyettem csinálni, én csak ülök itt a téren, és mindenért te rohangálsz.

bogár: Szívesen. És hol alszunk?

névtelen: Aludni te fogsz pincékbe szökdösni helyettem. Én itt maradok.

bogár: Ne hagyj egyedül! Nem ismerem a várost.

névtelen: Nem azt állítottad még nemrég, hagy nálad jobban senki nem ismeri az országot?

bogár: Te mégis olvasol újságokat?

névtelen: Dehogy. Ezen röhögtünk itt mindannyian. De nem olvas itt újságot senki. Mi az újságba takarózni szoktunk. Meg a lábunkat abba csomagoljuk. Újságok nélkül mi nem is élnénk. Nem tudnánk életben maradni. Imába szoktam foglalni minden főszerkesztő és minden zugfirkász nevét. Minden paparazzi és minden félrebaszó politikusfeleség nevét. A tiedet is. Minél jobban utál az ország, annál több papír kell hozzá. Köszönjük.

bogár: Hét év kormányzás alatt te vagy az első, aki megköszöni, amit tettem.

névtelen: Mért, mit vártál? Hogy majd hálálkodnak, mert megadóztattad őket? Mert átverted őket? Mert elköltötted hülyeségekre a pénzüket? Mert hadat üzentél Ló országnak?

bogár: De megnyertük a háborút!

névtelen: Szokott ide járni egy hadirokkant, neki ezzel majd ne dicsekedj. Tagadd le magad, ahogy én is letagadtalak.

bogár: Úgyis fölismer!

névtelen: Ne hidd! Tegnap még minden ünnepi asztal díszvendége voltál, ma már egy portásfülkét se bízna rád senki. Elfelejtenek. Nem is gondolnak rád. Az éjjel még az utálatuk is kihull belőlük, és te belezuhansz a nagy semmibe.

bogár: Félek.

névtelen: Végre! Előbb kellett volna.

bogár: Nagy politikus voltam.

névtelen: Lehet. De akkor most mért menekülsz?

bogár: Az országért teszem.

névtelen: Hagyd már az országot! Itt nincs ilyen. A világ nem nagyobb, mint ez a tér.

bogár: Te mégis guru vagy.

névtelen: Ne gúnyolódj rajtam! Tényleg szoktak így becézni a haverok.

bogár: Taníts meg mindenre, nem bírom a tudatlanságot. És most valahogy olyan izgalmasnak tűnik az újrakezdés.

névtelen: Jaj, ez nem újrakezdés. Ez mindennek a vége. Te már nem is létezel. Hány éves is vagy?

bogár: Mint te. Osztálytársak voltunk.

névtelen: Te fáradt barom! Azt hiszed, még emlékszem, hány éves vagyok?

bogár: Hát negyvennégy.

névtelen: A pirulát! Ezek csak a ti számaitok. Ez is az elnyomásotok része. Megmondjátok hány éves vagyok, és már tudtok rólam valamit.

bogár: Forradalmár vagy?

névtelen: Köpök a te forradalmadra! Viszont jó, ha tudod, itt nem fogsz sokat megérni. Örülhetsz, ha ezt a telet kihúzod. De az utcán pár évnél többet senki se bír ki. Megfagyunk, aztán megy a csontvázunk a természettudományi múzeumba. Vagy orvostanhallgatók boncolnak föl. Nekünk jó, mert még egy kis nyom se marad miutánunk.

bogár: És a csontváz?

névtelen: Az nem a miénk. Az az emberé.

bogár: Nem is tartod magad embernek?

névtelen: Mért, szerinted az vagyok? Nem egy patkány, aki észrevétlen surran el a lábad alatt, ha kivilágítatlan sikátorba tévedsz?

bogár: Semmit nem értek a világból. De már túl késő ezt felismernem.

névtelen: Ne takarózz evvel! Elég lett volna, ha kinézel néha az ablakból, vagy fölülsz egy villamosra. Mindegy. Ezentúl se fogsz. Mert most nem lesz ablakod, és mert lerugdosnak a villamosról.

bogár: Azért benned is van önsajnálat!

névtelen: Kuss! Befogod a pofád, ha mestered beszél. Ne merj többet ilyen hangot megengedni velem. Letérdelsz és bocsánatot kérsz.

bogár zavartan letérdel: De…

névtelen: Nehogy a nevemen merj szólítani! Bocsánatot kérsz.

bogár: Bocsánat.

névtelen: Mester!

bogár: Bocsánat, mester!

névtelen: Most pedig a homlokoddal megérinted a földet előttem.

bogár: Hülye vagy?

névtelen: Látom, ez nem elég. Fogsz egy marék galambszaros földet, és bekened vele azt a mocskos pofádat! Te rohadék elnyomó! Még hogy te voltál az osztálytársam! Mi sose tartoztunk egy osztályba. Na, csináld már, mert különben meg is zabáltatom veled!

bogár fölvesz egy marék földet, keni vele az arcát: Bocsánatot kérek.

névtelen: Elfogadom a bocsánatkérést. Állj föl és töröld meg magad! Nem látod, milyen koszos az arcod? Nálunk ez nem szokás. Azért, mert nincs tető a fejünk fölött, még rendszeresen tisztálkodunk. Vagy mit gondoltál rólunk? Ha a lustaságodat akarod kiélni, akkor inkább húzz innen, mert nekünk rengeteg munkánk van.

bogár: Miféle munka?

névtelen: Túlélni, túlélni, túlélni. Ahogy téged elnézlek, nem éred meg az ötvenet. Gyenge vagy. Fizikailag is. De főként lelkileg. Hogy hagyhattad, hogy így megalázzalak? Nem baj, ez volt a tanulópénz. Most már közénk tartozol. Mindenki meg akar majd alázni. És teneked el kell tűrnöd.

bogár: Akkor mégis?

névtelen: Nem. Vissza kell vágnod. Szerintem egy hét nem telik bele, és már gyilkolni fogsz.

bogár: Szoktatok?

névtelen: Ne így mondd! Vagy mégse tartozol közénk? Szoktunk? Ez a helyes alak. Meg is felelek neked rá. Igen. Mert vagy ők, vagy mi.

bogár: Forradalmárok vagyunk?

névtelen: Dehogy. Csak nagyon félünk.

bogár: Én megszervezem az önvédelmünket.

névtelen: Te csak ne szervezz semmit! Nem látod, mennyi bajt okoztál a nagy szervezni tudásoddal?

bogár: Baj, baj, baj, folyton a baj van. Mindenki azt hiszi, mi csináljuk a bajt. De mi csak elhárítani igyekszünk.

névtelen: Olyankor van a legnagyobb baj. De különben unom már ezt az ellenzéki dumát. Inkább megtanítalak valami fontosra.

bogár: Köszönöm.

névtelen: Ne köszönd, mert nem lesz valami kellemes. Megtanítalak inni.

bogár: Azt tudok én is.

névtelen: Dehogy tudsz te, aranyos borszakértőm. Hiszen te finom borokat tudsz inni luxusvacsora után. Jégbort, Chardonayt, aszút, kékfrankost, francia meg olasz bort.

bogár: Inkább sörös vagyok.

névtelen: Nem fog rá telni. Be kell érned a kannás borral. De abból is a legrosszabbal. Most ilyennel foglak levizsgáztatni. Hiszen te még mindig a ti nevetekben beszélsz, nem a miénkben. Ne is állj közénk, alkalmatlan vagy.

bogár: Ahogy bármire.

névtelen: Már megint sajnálod magad.

bogár: Figyelj, te egy kicsit se vagy rá büszke, hogy én, éppen én leszek a tanítványod?

névtelen: Én csak arra vagyok büszke, hogy még élek. Egyik bukott ember semmiben sem különbözik a másiktól. Ahogy a hóhér előtt is egyenlők vagyunk.

bogár: Én eltöröltettem a halálbüntetést.

névtelen: Te, már megint te! Azt hiszed, valahol is betartják a te rendeleteidet? Ránk például nem vonatkoznak. Nem adózunk, nem kapunk orvosi ellátást. És ölnünk is szabad, és minket kivégezni is szabad. A legkisebb indok elég.

bogár: Ez lehetetlen.

névtelen: Az a lehetetlen, hogy te nem is sejted, hol élsz. Úgy látom, nagyon keménynek kell lennem veled. Ha ezt nem teszed meg, már mehetsz is a térről. Visszamész az udvarba, és megölöd azt a jószándékú eladólányt.

bogár: Tessék? Akkor kitől fogjuk ezután kapni a kiflivéget?

névtelen: Na látod, fejlődőképes vagy. Ez már egész jó válasz volt. Érdekel a kiflivég?

bogár: Bevallom, megéheztem.

névtelen: Nem, most még ne egyél! Ölés után jön meg az étvágy. Akkor ez az egész, amit a kis nőcskétől kaptál, ízleni fog. Ha kérhetném, erőszakold is meg.

bogár: Ugye csak ugratsz? Nagyon rossz lenne ez mindegyikünknek. A lány az egyetlen, aki kedvel minket, ha engem egyelőre még nem is.

névtelen: Ezért ölöd meg!

bogár: De aztán jönnek a rendőrök, nyomozás, lehet, hogy börtönbe kerülünk.

névtelen: Csak nem félsz a börtöntől?

bogár: Eredetileg az elől menekültem.

névtelen: Hol van az már! Hogy te mit akartál eredetileg! Már te se vagy az eredeti, ahogy egyikünk se. Mind másolatok vagyunk, kópiák.

bogár: Mester, az nem baj, hogy te okos vagy? Szabad egy gurunak okosnak lennie?

névtelen: Most már indulj! Csak véres kézzel merj visszajönni.

bogár: De hogy csináljam? Nincs egy késem se. Fojtsam meg?

névtelen: Egy ország megfojtása után ennyi nem lehet nagy feladat.

bogár: Te is elhiszed az ellenzék uszítását?

névtelen: Én csak a saját tapasztalatomból indulok ki.

boltoslány kijön, gúnyosan kacag: Hogy nézel ki? Csupa galambszar a pofád! Az előbb még egész jó pasi voltál.

bogár: Jó pasi? Én? Sose jutott rá időm, hogy ezt észrevegyem.

boltoslány: Tulajdonképpen ki vagy te? Olyan ismerősnek tűnsz. Nem láthattalak a tévében?

bogár: De. Éppenséggel igen!

boltoslány: Eh, látom a szemeden, hogy hazudsz. A Juditka-só? Vagy te voltál az utolsó tévémaci?

bogár: Mi? He? Nem jössz rá azonnal?

boltoslány: Nincs nekem időm tévét nézni. Meg olyan egyformák is vagytok! Annyira fárasztóak az álproblémáitok, hogy azonnal elalszom rajtuk.

bogár: Akkor meg minek kapcsolod be a tévét?

boltoslány: Mert olcsóbb, mint az altató.

bogár: Ezt egyszer én is kipróbálom. Különben hazudtam, nem voltam még sosem a tévében!

boltoslány ellágyul: Tudtam én rögtön, hogy csak nekem akarsz imponálni.

bogár: Mondták már neked valaha…

boltoslány: Mit?

bogár: Hát hogy ronda vagy.

boltoslány: Ronda? Nem ezt nem mondták sohasem. Ronda lennék? Mert nekem nincs időm ám szoláriumba járni, meg diétázni.

bogár: Minek is fogyóznál, olyan sovány vagy, mint egy gebe!

boltoslány: Tetszik a stílusod. Ha akarod, megengedem, hogy begyere a raktárba, és a slaugnál lezuhanyozz.

bogár szörnyülködve: Hát, nem hangzik rosszul.

boltoslány: De csak akkor, ha nézhetlek.

bogár: Jó. De az nagyon izgalmas lesz. Akkor neked is velem kell zuhanyoznod, különben elpirulok.

boltoslány: Várj, előre megyek, megnézem, van-e valaki még a boltban! Épp bezártunk. (Belép a raktárajtón, aztán kiszól.) Jöhetsz!

bogár bemegy utána. Kigyullad a villany a raktárajtó mellett, egy opálüveges ablakban, Bogár árnyékát látjuk, ahogy vetkőzik, aztán vízsugár csapódik rá meg az üvegre: Hű de hideg!

boltoslány a takarásból beszél: Figyu, ezek tényleg márkás ruhák!

bogár: Ne a cuccaimat nézegesd, hanem gyere, pattanj te is ide mellém!

boltoslány: Tényleg meg akarsz dugni?

bogár: Imádom a ronda nőket.

boltoslány kínosan nevetgélni kezd: Á, értem már. Ezt adták vizsgafeladatnak, hogy maguk közé vegyenek. De ne ugorj be! Ha eldicsekszel, hogy megkaptál, rögtön elkergetnek. Csak abszolút sikertelen ember tartozhat közéjük.

bogár: Vedd már le a köpenyed!

boltoslány megjelenik az ő árnyéka is az üvegen: Jé, neked tényleg föláll! Félek. Tudod, én még szűz vagyok!

bogár: Na, ne hazudj, te kis tyúk!

boltoslány: Szeretlek, mert olyan férfias vagy.

bogár: Csak semmi vallomás! Hánynom kell az őszinteségtől.

boltoslány látjuk az üvegen át, ahogy szorosan mellé lép, átöleli: De jó itt melletted. Ez életem legboldogabb napja. De óvatosan csináld!

bogár szinte a zokogás szélén: Megpróbálom.

boltoslány: Nem fog fájni?

bogár: De, fog. Aztán átlépsz a kapun, és már nem lesz semmi baj.

tizedes: Micsoda gyáva, ostoba, tehetségtelen alak!

civilruhás: De nézd, hogy kamatyolja a göthös kis közértes csajt!

tizedes: Nem róla beszélek, hanem akit el kéne fognunk, a miniszterelnököcske.

civilruhás: Nem ő az?

tizedes: Amint épp egy boltosnőt dug a bukása napján? Nyugodt lehetsz, hogy túl jár ez már hét határon. Valahol a bankszámlái körül.

civilruhás: Ja, persze. Akkor őket minek figyeljük?

tizedes: Csak mert olyan szép, nem?

civilruhás: Engem mindig elvarázsol a szex látványa. Ezért szeretem a pornófilmeket.

tizedes: Hát igen, az legalább érthető.

civilruhás: És van benne valami művészi. De úgy elmondva, hogy a nép is megértse.

boltoslány nehezen, vonagolva mozog, láthatólag nem élvezi, amit csinál: Juj de durva vagy! Nem beszélt valaki az udvarban?

bogár: Ki beszélne? Nyilván a macskákat hallod. Alighanem ugyanazt csinálják, amit mi.

boltoslány fájdalmasan felszisszen: Sose gondoltam volna, hogy ez ilyen jó.

bogár: Én se. Mindig csak a szép nők. Egy jó vacsora meg drága borok után. Illatszer.

boltoslány: Te tényleg gazdag vagy?

bogár kezét a lány nyakához emeli: Hazudozok, hercegnőm.

boltoslány: Milyen szépen beszélsz. És olyan gyengéd vagy. Boldog vagyok.

bogár elkezdi szorítani a nyakát: Olyankor a legjobb meghalni.

boltoslány: Te, ez megint fáj. Vagy az is hozzátartozik?

bogár: Persze, kicsim, nem érzed, mennyire pattanásig feszülnek a tagjaid?

boltoslány: Tényleg. De jó! Nem látok semmit. Hú, mindjárt elélvezek!

bogár: Ó, ez már nem a kéj, ez már a halál.

tizedes meghökken: Ez gyilkosság, nem?

civilruhás: Azt csak eljátsszák a filmekben, de a valóságban nem lesz soha semmi baja a színésznek.

tizedes: De hát ez nem egy film!

civilruhás: Honnan tudod te? Hiszen nem tudsz semmit!

boltoslány hörög: De jó! Vér csöpög a combomon, vér csorog az orromból, de mégse fáj semmi. Olyan gyengéden csinálod, szerelmem.

bogár: Igyekszem. Te hogy állsz? Én már harmadszor élvezek el két percen belül.

boltoslány: Érzem. Azt hiszem, teherbe ejtettél. De boldog vagyok!

bogár: Örülök. Ne haragudj rám, ha véletlenül megbántottalak!

boltoslány halálos görcsben vonaglik, a nyelve hosszan kilóg: Nem bántottál meg, tudom, hogy te nem is lennél rá képes.

bogár lassan elengedi a torkát, és a hullát lelöki magáról, az egyszerűen eldől, nagy csattanást hallunk, ahogy odabent a kövezetre csapódik: Nem, nem, dehogy. Csakhogy már nem élsz. Undorítóan összeszartad a combomat. Most megint le kell miattad zuhanyoznom ebben a hideg vízben.

boltoslány: Egy alagúton megyek befelé. De szép ez a hely! Hogyhogy eddig még nem vettem észre?

bogár erősebbre állítja a vizet: Mert még sose öltek meg!

tizedes: Ezt jól mondja!

civilruhás: Na, menjünk, úgy látom vége.

tizedes: Nem kéne valamit tenni?

civilruhás: Mi volt a parancs? Le kell csapnunk tévénézőkre?

tizedes: Nem, dehogy! Ilyen parancs nem volt. Egyelőre még nem tilos tévét nézni.

civilruhás: Ne lázíts! Úgyse hall meg itt más, csak én. Én pedig tökéletes rendőr vagyok. Egy gép. Szóval, indulunk?

kapu: Jaj, érzem, hogy most valami olyasmit csinált, amiben nem tudom lekörözni.

titkár: Mi már rég leköröztük mindenben.

kapu: Mi. Kit érdekel a mi? Én akarom lekörözni. Nem érted? Ez személyes játszma.

titkár: Mért félsz tőle?

kapu: Félni? Inkább szerelmes vagyok belé.

titkár: Buzi vagy? Egy ilyen erényes ember?

kapu: Ugyan! Ez plátói. Egyszerűen egy idegszálammal össze vagyok kötve vele.

titkár: Mindig mondtam, hogy ne olvasd a Harry Pottert! Olyanok lennétek, mint Harry és Voldemort?

kapu: Igen. Talán.

titkár: Hehe, és melyiktek melyik? Te vagy Harry? Vagy esetleg a sötét nagyúr?

kapu: Ne gúnyolódj! Meg akarom ölni! Nem érted, hogy megint elébem vágott? Eltűnt. Nem válhat kámforrá egy ekkora gazember.

titkár: Ne idealizáld! Csak egy tehetségtelen kis miniszterecske.

kapu: Én is tehetségtelen vagyok.

titkár: Nála nem vagy tehetségtelenebb.

kapu: Ez kitérő válasz.

titkár: Tehetségtelen vagy. Egy hataloméhes szarjankó.

kapu kétségbeesetten röhög: Igen, igen, igen. Igazad van. De ezért legjobb lenne, ha meghalnál. Mit fogsz szólni, ha holnap kapsz egy selyemzsinórt fekete borítékban?

titkár: Kidobom a szemétbe.

kapu: Állj! Mért veszekszünk mi a győzelmünk estéjén? Bocsáss meg!

titkár: Ugyan, szóra se érdemes.

kapu: Talán. De akkor kerítsd kézre nekem élve vagy halva!

titkár: Inkább hagyjuk futni. Hátha sikerül neki eltűnnie. Ennél nagyobb szolgálatot nem tehet egyikünknek se.

kapu: De mi lesz velem nélküle? Ha bármit elrontunk, kit fognak helyettünk utálni?

titkár: Mi van, te provokálsz? Mért rontanánk el? Olyan könnyű jól csinálni a dolgokat! Csak akarni kell. És mi akarni fogjuk.

kapu: Mért, szerinted ők nem akarták?

titkár: Mért, szerinted ők nem csinálták jól?

kapu: Áruló vagy. De kellesz nekem.

titkár: És épp így kellek neked! Árulóként. Hogy a markodban tartasz. Mint ahogy én téged.

kapu: Mivel tartanál te a markodban?

titkár: Azzal, hogy ez egyszer, életedben először, és talán utoljára, őszintén beszéltél. Az előbb, velem.

kapu: Jaj, észrevetted? Sajnos fejembe szállt a győzelem, a pezsgő, a düh, a hatalom szaga.

titkár: Gazember akarsz lenni? Nem kell! Majd leszek én helyetted.

névtelen: Még a szemem elé mersz kerülni?

bogár: Nem akarsz fölvenni? Talán becsaptál?

névtelen: Szerintem te csaptál be engem! Megölted a nőt?

bogár: Persze.

névtelen: Ejha. Bizonyítsd!

bogár: Elhoztam neked a bugyiját. (Kivesz a zsebéből egy színes női bugyit, odadobja a Névtelennek, aztán leül mellé.)

névtelen: Vetted!

bogár: Dehogy. Szagold meg!

névtelen orrához tartja a ruhadarabot, beleszagol, aztán valóságos kéjjel beletemeti az arcát: De jó. Évek óta nem éreztem pinaszagot. (Kihúzza magát, igyekszik helyreállítani a tekintélyét, egy krákogás után már egész komolyan beszél.) Jó neked, megbasztad. De él, nem? Ugye él?

bogár: Dehogy él! Én tényleg közétek akarok kerülni. Gyere be a raktárba, és nézd meg a hullát!

névtelen: Te nem vagy normális!

bogár: Te nem vagy normális. A te ötleted volt.

névtelen: De téged fognak megölni érte.

bogár: Nincs már halálbüntetés. Én magam töröltem el.

névtelen: Te akarsz közénk kerülni? Mikor úgy beszélsz magadról, mint egy királyról. Alkalmatlan vagy!

bogár: Ezek után nem utasíthatsz viszsza!

névtelen: Tévedsz! Épp azt kell tennem, hogy ne veszélyeztesd a többieket!

bogár: Miféle többieket? Egész nap nem volt itt rajtunk kívül senki. Nem is értem. Ha máskor erre jártam, mindig tele volt utcalakókkal.

névtelen: Te utcalakónak tartasz minket? Senkiknek? Nem pedig valami különleges szerzeteseknek? Akkor minek akarsz közénk állni?

bogár: Nem tudom. Sarokba szorítottál.

névtelen: Bizony. Eljött az ideje, hogy végre megismerd magad. Te még a többieket se veszed észre, akik közé állni akarsz? Hát gyertek elő, testvérek, és legyetek a tanúi, mikor egy gyilkos, egy nagyképű, egy alkalmatlan, közénk áll, hogy menedéket kérhessen tőlünk. Ahogyan ti is, egykori alkalmatlanok, itt találtatok menedéket. Ha be is fogadjuk, ne bánjatok vele kesztyűs kézzel! Még sokat kell tanulnia. Térdelj le!

bogár letérdel: Esküt kell tennem?

névtelen: Ne beszélj! Amíg a szertartás tart, nem szólalhatsz meg. Nehéz lesz. Neked nehéz. Csatornatető, gyere, és vizsgáld meg! (A csatornatető megelevenedik, föltápászkodik róla egy felismerhetetlen arcú, fémszínű ember, közel lép.) Szemeteskuka gyere, nézz a szemébe! (A narancssárga szemeteskuka életre kell, Bogárhoz lép, vizsgálgatja, akár a piacon a lovat.) Törött, városi pad, gyere, tudd ki, hogy mi lakozik benne! (A pad törött deszkái is megmozdulnak, mint valami lábak, a pad életre kell, vizsgálgatni, méregetni kezdi Bogárt.) Végül téged szólítalak, kék és fekete ég, legotthonosabb tető a fejünk fölött, nézz be a gondolatai közé! (Az ég peremén meghúzódó koszosszürke felhősáv összerándul, lelép a járdára, közel jön, szagolgatni kezdi Bogárt.) Ezek után téged szólítalak, jelölt! Kérdezem, őszintén és kényszer nélkül akarsz-e közénk lépni?

bogár: Most szólhatok?

névtelen: Igen, de már nem sokáig. El ne rontsd nekem!

bogár: Szabad akarok lenni. Végre teljesen szabad. Ezért kérem a felvételemet a rendbe.

névtelen: Illetve a rendetlenségbe, de az ugyanaz.

bogár: Hm. Tényleg. Ha én erre előbb rájövök!

névtelen: Sose bánd! Így legalább megszabadultál az országtól.

bogár: Úgy érted, hogy az ország tőlem?

névtelen: Nem. Kit érdekel most az ország? Még nem kérte a felvételét közénk. Te viszont nagyon helyesen, igen. A többiekre nézek, igen, bólogatnak, akkor kijelentem, hogy felvettünk a koldusok, utcalakók, nincstelenek, otthontalanok seregébe. Elsőként. Mert soha ilyen szertartást nem tartottunk még. Ha akarnánk, megtehetnénk, hogy egyszerűen itthagyunk magadra, hiszen te átvállaltad magadra a mi munkánkat. Méghozzá önként. (Közben a többiek szép lassan visszaalakulnak csatornatetővé, szemetessé, paddá, égdarabbá.)

bogár: Becsaptatok?

névtelen: Kikről beszélsz? Nem látod, hogy csak ketten vagyunk? Úgy látom, nagyon megviselt ez az első nap itt téged. Pedig még nem mehetsz aludni, el kell takarítanod a hullát.

bogár: De mit csináljak vele?

névtelen: Ezt akkor kellett volna meggondolnod, amikor megölted.

bogár: És hol alszunk?

névtelen: Hát eddig többnyire az udvarban szoktam, de azt most ugye nem lehet. Hacsak nem akarod a gyilkosságot, amiről természetesen semmit se tudunk, magadra vállalni.

bogár: Hát akkor? Csak nem itt kint?

névtelen: De bizony. Isten szabad ege alatt!

névtelen: Te ki vagy?

bogár nehezen ébredve: Meg se ismersz?

névtelen: Elvből.

bogár felül: Nem azt mondtad, hogy nekünk nem lehetnek elveink?

névtelen: Nekünk? Kit értesz ezalatt?

bogár: Hát minket, utcalakókat.

névtelen: Honnan veszed, hogy utcalakó vagyok? Különben a mai világban az egyetlen, akinek elvei lehetnek, az az utcalakó.

bogár: És melyik elved tiltja, hogy fölismerj?

névtelen: Az, hogy nem hazudok soha. Nem emlékszem rád.

bogár fölugrik: Nem vagy te buta?

névtelen fölugrik: Buta? Mit buta? Az nem kifejezés! Már több telet az utcán húztam ki, és egyetlen tél is kifagyaszt az emberből mindent. Az észt is. Nem vagyok ember.

bogár széttárja karját, kiszolgáltatva magát a vizsgáló szemnek: Akkor most nézz meg engem!

névtelen: Te se akarsz ember lenni? De még az vagy.

bogár sajnáltatja magát: Gyilkoltam.

névtelen: Nem érdekelsz. Tűnj el innen! Ez csak az én helyem. Kettőnek nem elég itt a tér.

bogár: Miben tudlak én téged akadályozni?

névtelen visszaül: Nézd, akadályozni ugyan nem tudsz semmiben, de nyakamra hozod a zsarukat! Aztán van itt egy közértes csaj, aki ellát kajával. Amit ő ad, kettőnknek nem lenne elég.

bogár megkönnyebbülten mellé ül: Emiatt ne aggódj! Őt nyírtam ki.

névtelen: Te öltél? Akkor ajánlom, hogy mielőbb térj vissza a társadalomba. Mi nem tűrjük a gyilkosokat.

bogár: De hiszen te parancsoltad! Rémes volt. Szegény kis nő! Olyan védtelen volt.

névtelen mintha megint nulláról indulna: Miféle nő? Téged nem is ismerlek.

bogár: Nem? Hiszen barátok voltunk.

névtelen: Nem hinném, hogy valaha olyan emberrel barátkoztam volna, mint te. Te vagy a miniszterelnök, nem?

bogár törökülésbe helyezkedik: Már nem. Tegnap óta. És azóta a te tanítványod vagyok.

névtelen röhögni kezd: A tanítványom? Hát ez jó! Mire tudnék én tanítani bárkit is?

bogár: Letagadod, hogy tegnap fölvettetek a rendbe? Te, meg a csatornatető, meg a kuka, meg az égdarab?

névtelen: Ugye te a diliházból szöktél meg?

bogár kezdi megelégelni: Nem azt mondtad, hogy ismersz?

névtelen: Többet tudok rólad, mint te magad. Épp ezért gondoltam, hogy orvosnál a helyed. Nem bírom a hazudozókat. Méghogy megölted a csajt! Az előbb voltam bent a boltban, adott két kiflit, nesze itt az egyik, de aztán hordd el magad!

bogár: Oké, kösz, kérem a kiflit. Kurva éhes vagyok. És meg is könnyebbültem. Él? Akkor csak álmodtam az egészet?

névtelen mintha megint nulláról indulna: Persze, álmodtad. Azt, hogy kiflit kapsz tőlem. Miféle kiflit akarsz? Minek jössz ide, mit erőszakoskodsz velem?

bogár: Bocsánat, de azt mondtad, hogy kaptál két kiflit a csajtól, kérem az egyiket.

névtelen: Tudod mit, ha akarsz tőle valamit, menj be, és kérj magad!

bogár: Biztos, hogy nem öltem meg?

névtelen: Ne ölj! Élni csodálatos, ezt majd itt megtanulod.

bogár: De akkor mért kellett azt feltételül szabnod a belépésemhez, hogy megöljem?

névtelen: Nem szabtam semmiféle feltételt, és te nem is léptél be sehová.

bogár: Ti átbasztatok?

névtelen: Dehogy. Nem érek rá az ilyesmire. Ki vagy te? Nálunk nagyon fontos a származás, a lakóhely, a tapasztalat. A rang!

bogár: Származás? Hát nem kerülhet bárki utcára? Lakóhely? Hát nem épp azotok nincs?

névtelen: Most döntsd el, hogy közénk tartozol, vagy nem. Az előbb azt állítottad, hogy igen. Most meg úgy beszélsz, mintha nem. Származás? Mármint, hogy mért kerültél utcára. Gyilkosok nem kellenek. Adócsalók se. Gazdagok nálunk nincsenek. Mi vagyunk a legigazságosabb társadalom.

bogár: Elképesztő ebből a perspektívából látni a világot. Ha mindezt tudtam volna pár nappal ezelőtt!

névtelen: Állj! Valami baj van veled. Azt hiszed, amit itt összeszedsz, az tudás? Itt legfeljebb tüdőbajt, szifiliszt, kolerát lehet összeszedni. Meg veréseket. Büntetett előéletet. Ezért olyan fontos, hogy legyen valami állandó helyünk, amihez kötődünk.

bogár: És miféle rangról beszéltél? Én miniszterelnök voltam, ezt ne felejtsd el!

névtelen: Épp ellenkezőleg! El kell felejtenem. Ha nem felejtettem volna el, akkor tegnap téged elvisz az a két hekus, aki a nyomodban lihegett. Szép kis alak lettél a suli óta! Ezer bűnöd lehet, azért akarnak rács mögé nyomni. Aztán most idejössz, és rögtön ölsz. Attól itt nem leszel nagyfiú. Nem vagyunk mi farkasfalka.

bogár: Mégis emlékszel mindenre? A tegnapra, a régi időkre? Amikor osztálytársak voltunk?

névtelen: Szemrehányást teszel? Tulajdonképpen mindig is utáltalak. Mint osztálytársat, és mint miniszterelnököt is. Csak abban reménykedtem egy darabig, hogy ez a két hülye azért mégsem lehet egyazon személy.

bogár: Talán nem is volt az. Miért, szerinted Kapu jobb miniszterelnök lenne?

névtelen: Ő? Nála alkalmatlanabbat el se tudnék képzelni. Na, őt biztos, hogy nem venném föl közénk.

titkár: Uraim, elnézést a zavarásért.

bogár fölismeri, összekuporodik, igyekszik az arcát elfedni

névtelen: Ma már nincs felvétel.

titkár: Én nem az álláshirdetésre jöttem.

névtelen: Nem lep meg. Hiszen semmilyen hirdetést nem is adtunk fel. Vagy te igen, Bandikám?

bogár: Dehogy! Szó se lehet róla. De nem megmondtam, hogy soha ne szólíts idegenek előtt a nevemen? Honnan tudod, hogy ez nem zsaru?

titkár: De aranyosak önök, uraim. Nem vagyok rendőr. Akkor már rég begyűjtöttem volna magukat.

bogár: Ja, attól nem félünk. Az is egyféle nyugalom. Csak a magukfajtának rossz, ha rács mögé kerül.

titkár: Mért, milyen fajta vagyok én?

névtelen: Fajtának nem mondanám. Maga meghatározhatatlan faju állat. Valahol az ökör és az öszvér közt. Mi kéne, ha vóna?

titkár: Álljon meg a menet, nem vagyok én az ilyen szemtelenséghez szokva. Nézz csak a szemembe, nem te vagy véletlen Bogár Pál, a nép ellensége, a tolvaj és népnyúzó? Akit tegnap ezen a téren láttak utoljára? A szökött miniszterelnök?

névtelen Bogár hátára csap, szándékosan azt játszva, hogy el akarja terelni magáról a gyanút: Ő? Hiszen őt először 10 éve láttuk ezen a téren, és azóta itt van állandóan. Én meg az ENSZ-főtitkár vagyok!

titkár: Nem őrá, hanem éppenséggel rád gondoltam! És nem az ENSZ-főtitkár vagy…

bogár váratlan elhatározással fölnéz: Mi van, szerelmesek vagytok abba az emberbe? Örüljetek neki, hogy eltűnt.

titkár: Én nem, de a főnököm az igen, az szerelmes belé.

bogár: Bogárba? Abba még a felesége se bírt soha beleszeretni!

titkár: Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó szellemű társaságot találok itt.

névtelen: Tévedés. Itt nincs semmilyen szellem, különben nem mernénk itt tölteni az éjszakát.

titkár: Nem maradhatnék én is?

bogár: Végleg? Akkor át kell esned a beavatáson.

titkár: Dehogy végleg! Csak egy éjszakára. Otthon állandóan csöng a telefon. Tegnap óta mindenki kérni akar valamit.

névtelen: Most még reggel van. Estig se bírod ki. De ha maradni akarsz, mindegyikünknek adj egy ezrest bérleti díjként. Aztán szaladj el a sarki mekibe és hozz nekünk pár hamburgert.

bogár: Nyugodtan menj inkább haza, és tedd mellé azt a kurva telefont.

titkár: Várj csak, neked nem is kell az ezresem?

névtelen: Te csak ne kémkedj itt! Az ezrest már mindenképp le kell tenned, mert különben egy kötőtűvel valamelyikünk leszúr, mielőtt a metróhoz odaérsz.

titkár: Itt áll a kocsim a sarkon.

bogár: Hülye vagy, ha nem ülsz vissza legalább a kocsidba. Nem az a bajod neked, hogy sehol se vagy otthon? Van neked feleséged egyáltalán?

titkár: Nincs.

bogár: Van itt a közért mögötti udvarban egy boltoslány. Menj be, és kérd feleségül.

névtelen: Szerintem te meg a főnö