Az ember

 

“sárkányfogvetemény”

(Vörösmarty)

Éjszaka tűz ütött ki a száj-

padlásomon, a tépőfogak

mögött, oda marta be magát,

falánk hüllő gyanánt, az álom,

elrugaszkodva a valóságtól,

s felcsavarva farkát a nyelvem

tövére, hogy ne hagyjon nyelnem

se, ha nyálam túlgyülemlene,

köpjem ki, vagy engedjem csapra

verni szám sarkán, idiótán,

ahogy tettette velem anyám

mellén annak idején a nyár,

szemembe tűzve, ott az ablak

mellett, egy megalvadt délután.

 

 

Pormutáció

 

Kedvencek maradnak ki, szavak,

melyek megvetve mondatukat

mondanak maguknak éjszaka

felsírva ellent, vagy álmunkban

haza tartva bekiabálnak

hozzánk az ablakon, úgyszólván

idegenek, s haladnak tovább

a dombnak, nyelvükkel csiszolva

hátát és nyelve a lenge port,

s loholva máris a nyomukban

magunk, ágyból kiverten s vízzel

a homlokunkon, a vonathoz,

mely átvisz még egy alagúton,

mielőtt szép lesz kihajolnunk.

 

 

Hommage à Rilke

 

Merészköpenyben a férfiak

a színpad gyomorszája táján,

míg én itt magamba görnyedten

egy útszéli kápolna mélyén,

hajnalban; hideg van, harisnya-

kötőm gombja csípi a combom,

mely mára mint egy vén fa gallya,

recseg, sajog, ha megmozdítom;

mert épp indulófélben vagyok,

hat óra, meddig borzasztanak

még a szelek, májusi fagyok,

és hol a sötét hajkoronás

özvegy, ki vitézének csókolt,

és a lányának öltöztetett.

 

 

Falu

 

Megint a szokásos, szagtalan,

szaggatott álom: nem találod

a havazavezető utat,

kutyádnak lába kelt, halálod

lesz, mikor a füledben ugat,

elveszve a labirintusban.

Aztán még órákig bolyongasz

ugyan, valami dereng is már

a szemed sarkában, most szaladsz

össze a vasorrú bábával,

a falu azonban végtelen messze

mögötte is. Miféle falu

persze, se határa, se füstje,

hátad egy falnak nekivetve.

 

  

Hol

 

Hol bokrok fonódnak egymásba,

jó lesz aludni, álmodni bent

az alagútban, vagy tettetni

akár az alvást, fejed hátra

s előre ejtve színlelni azt,

amit egy álom csak magába

rejthet – semhogy kívül rekedve

rajta lessed, hol ér az este,

mely testedből átköltöztetne

egyéb eldugott égitestbe,

amelyről halott anyádnak sincs

tudomása; – haladj hát beljebb

a dombokat széthányó földbe,

hol bokrodnak sötét a zöldje.