Migrén

És majd jönnek, jönnek az összes férfiak, akik

valaha nem kértek belőlem. Akiknek soha nem

tudtam eléggé okosan felkínálni magamat. Úgy

jönnek, mint egy álom, és nem fogok felébredni

belőlük. Nem lesz nyálfolt a párnán. Jönnek, és

kedvesek lesznek, odaadók és szellemesek, mint

egy premierparti füstös csillogása egy nyüzsgő

étteremben, amit soha nem tudtam tisztán megfigyelni.

Hiába voltam ott, jelen, mindig elkapott a migrén,

a megbocsáthatatlan. Én nem értem a színészeket,

hogy nem fáj folyton a fejük. Hogy mindig van kivel

szeretkezni, magányuk csillárdísz csupán. Hogy

csábításuk nem ígéret: önmaguk, és nem tör rájuk

a kiszámítható hányinger a döntő pillanatban.

Saskia

Mikor megismerte Saskiát, kétségbeesetten jegyezte le

a naplójában, hogy akkor ő már soha nem lesz szerelmes,

reménytelen? Nem az ölelés hiányzik, és még csak nem is

a vonzalom: az minden ellenkező híresztelés ellenére

megmarad. És nem is az időszakos kaland. Én soha nem

voltam hippi. Csak férjekkel szeretkeztem, és nem másokéval.

Én nem tudok csábítani, nem értek hozzá. Vonzalom vagy nincs,

vagy elárulom. A csúnya lány Esti vonatán. Évek után is bámulatos

a szégyenem. Mint egy ex-hippi nagymama, együttérző

felháborodással figyelem, aki voltam. A régvolt tévedések

máshogy élesebbek. A régi hiányok helyén a hiány emléke:

más hiány. Minden név álnév: eltakar. Megtalálni Saskiát

nem a következő találkozásokat semmisíti meg. A megelőző

találkozások hiányára vet új fényt. Árnyat.