Pontversek

MAGÁNJEGYEKBEN

Nem. Hogy magadat

 

Nem. Hogy magadat.

Nem. Panaszodat.

Másében-se elapad.

Ha a máséban.

Mint a mesében.

Panaszkodnod nem szabad.

 

Ha te. Hetvennel.

Vagy hetveneggyel.

Másnak szokvány esettel.

Amit bemérnek.

Szóra se. Érdek.

Ösztönösen. Mit élnek.

 

Magukat élik.

Érzik, Nem érzik.

Értik. Nem értik szavad.

Harmadik. Módja.

Mintha nem volna.

Jön ily válasz-változat.

 

Ha már a másik.

Vedd Kosztolányit.

„Nem az van, hogy veled mi.”

Másnak nem szólnál.

Ha biztos volnál.

Benne. Így fog jelezni.

 

Vissza se vissza.

Neki ez hopsza.

Megvan. Sokra. Mi bajod.

Mi. Ha csak lelked.

Azon is ölhet.

Ő átél. Csak derüljed.

 

Derülj. Derüld őt.

Bízz. Mert mi sem több.

Bajod ha van. Legyűröd.

Gyűrkőzik ő is.

Így ejt. Hogy felvisz.

Ketten együtt. Döglődtök.

 

De neked. Élet.

Ami nyöszörget.

Ha ez van: ne nyöszörögj.

Kár is volt szólnod.

Ő csak egy szónok.

Pusztulj. Rá be ne pörögj.

 

 

„ITTEN AZ ISTEN“

Zenón. Wittgenstein

 

Túlpont a túlpart.

Parttalan túltart.

Térben-időben. Tétlen.

Téged. Nyomokba.

Pontos homokba.

Homokóra. Igétlen.

 

Egy-rím-tarkaság.

Váltja kopottját.

Kopottpont idők hullnak.

Gallyak fénylenek.

Kártyák. Levelek.

Kövek dúlnak. Halkulnak.

 

Kövek porlása.

Vég-nem-látása.

Zenóni felezések.

Kövek nem érnek véget.

Minden már csak idézet.

Ezekről ki beszélget.

 

Partig-valója.

Róla. Nem róla.

Riportja nem riposztja.

Folyammederkő.

Vájatavesztő.

Megkötőveleresztő.

 

A víz. A víz. Víz.

Benne a kő íz.

Kőben ízen túl horony.

Benne nincs horgony.

Vájata. Az von.

Kavics vontatók. Soron.

 

Soron sor sorra.

Hosszant-vájata.

Lassan jellé. A kötés.

A kavics. Mit. Vés.

Vés a kavicskés.

Kő a vizet hornyolja.

 

Horgony a hajót vonzza.

Vontató Vaskapuja.

Nézem. Ablak hajósa.

Ki nem megy át túlpartra.

Túl nem megy. Túl nem.

Túl pont az innen.

Itten az Isten. 

 

 

ELŐRE BUKDOS

Brueghel és Duchamp

 

Mind ez alakok.

Ez-alak. Az ott.

Mind miután. Bukdosnak.

Mind nyugvás után.

Nem nyugvás. Sután.

Bután. Futtán. Rég-újrán.

 

Mind ez. A lakok.

A terek. Vakok.

Törekvők. Mind ablakok.

(Mind vakablakok.

Céltalan-fogott.

Mind. Célokra-kárhozott.)

 

Modernitásban.

Esőben-sárban.

Elesőben-sirámban.

Siralomtalan.

Süppedve. „Mi van…!”

Jel-hagyva. Oltalmatlan.

 

Mind-kárhozottak.

Vontatók. Húznak.

Absztrakt átlót. Kínhajót.

Követ. Szenet. Fát.

El nem húzhatják.

Ami átlóhoz keret.

 

Mindenki sziget?

Vannak más jelek?

Mint a pont? A végzetjel?

Végezve. Pontok.

Átlókba rontók.

Mik? Van ég. Hol kérdezz fel?

 

Mind egy-keretben.

Áll csak. Nem lebben.

Átlók. Testetlen buknak.

Múltjuk. Előre.

Térből időbe.

Róluk. Mocskok zuhognak.

 

Előző-idők.

Idő-előzők.

Tér-és-idő-utánzók.

Mint bentről teltek.

Kínokra keltek.

Mind. Őrjöngve. Át. Lát-szók.

  

 

RIPORT-TÚL. PONTVERS

Riport. Túl

 

Riport. Túl. Pont. Vers.

Pont túl. Szövet. Szerzs.

Szó. Rákérded. Van ilyen.

Tértúl. Tér. Tova.

Tér. Túl. Tétova.

Tér idő sora. Sem-sem.

 

Sem-sem tér. Tova.

Téridő. Hova.

Nincs-honnan. Ez távola.

Kiszámolósdi.

Újasdi. Ósdi.

Ujjas szerzsben. És hova.

 

Ha. Megalakul.

Ez. Túl. Ez alul.

Tétova. Hogy. Alul. S túl.

Szerzs ujjasomban.

Hol-se-kezd hol van.

Az örök-állás indul.

 

Az örökállás.

Mintegy. Szitálás.

Mint egy szitálás. Szálkás.

Szitál kásája.

Rázza szitása.

Két angyal. Felől-állva.

 

Ujj-lobogásuk.

Örök állásuk.

Túl a gyorsaságokon.

Tér túl. Tova. Forrtokon.

Fagyokon indul.

Helyben van. Már túl.

Dúl. Mit sem dúl-fúl.

Képtelen. Képen alul.

Jelenít. Semmít.

Torzít. Elborzol.

(Örök ideje.

Fel-le. Vissza se.

A tér ugyan Mi-Sose?

Az idő mi tér.

Átszitált mi-dér.

Ha bérc. Ha lidérc.

A vers vele férc.

Csak túlja. Útnak.

Út. Csak ha túlnak.

Kérsz. Ha kitérsz. Odaérsz.

Ércnél maradandóbb érc.)

Fércnél foszlóbbat. Kerít.

Innen túlján elmerít.