Marconi kora este

a házmester ablakából

kiszól a rádió

a szomszédból

háborús film

telegráfzörej

az égen felhők viszik más vidékre az esőt

csak egy apró foszlány fordul vissza

valami belső örvény szökteti el

a ház előtti fák koronájánál

hullatja cseppjeit

amíg

fel nem szippantja

a nap

a víztorony mögül

helikopter kattog a felhők után

nedves tenyerem

nedves ingembe törlöm

temetés után

Kőbe vésődött a két végső számadat

agyagos csepeli földben

műmárvány alatt fekszenek

testüknek nagyszüleim hamvai

szorítanak helyet

hogy megbeszéljék azt

amit élőként nem tudtak

anyám egyszerűen csak elfogyott

mint ribizlibokorról idő előtt a savanykás bogyó

apám ellen fellázadtak a csontjai

vele sorvadtak a fák is

amiket ültetett

még érződik régi házuk vályogszaga

a kerekes kút vödre elszakította láncát

és a vízbe vetette magát