El szoktam járni apuval bevásárolni, mert én jobban emlékszem, hogy mit kell venni. Ott van a nővérem is, az Erika, de ő inkább játszik meg zsonglőrködik a konzervekkel. Először a kis májkrémekkel kezdte, de már nagyon megy neki a nagy pulykavagdalttal is. A múltkor kipróbálta a xxl-es rakott káposztát, de az apu rászólt, hogy az étellel nem illik játszani.

Apunak vannak ilyen illési dolgai, például mindig szépen ki kell öltözni, ha jövünk. Tiszta nadrág, fehér ing, és ha nem dzseki van rajtunk, akkor az biztos, hogy kimosott pulóver. Apu szerint itt mindenki lát minket, és ha azt akarjuk, hogy jót gondoljanak rólunk, akkor úgy kell kinézni.

Anyu utál boltba járni, mert elszédül. Azt mondja, hogy ő csak a kis boltokat szereti, ahol nem kell keresgetni semmit, hanem lehet az eladóval beszélgetni, merthogy a szupermarketben soha nem tudja meg, hogy ki halt meg, kinek ment rá a lábára az autó, vagy ki szorult be a kamion alá.

Apuval ellentétben anyu soha nincs kiöltözve, mindig ugyanaz a nadrág van rajta, cipő, és kész. A hajával se szokott foglalkozni, pedig apu szerint legalább azzal kéne, mert a haj a fej koronája, és a hal is a fejétől bűzlik. És ami az ember legtetején van, az nagyon jellemző rá.

Apu havonta jár fodrászhoz, anyu szerint csak azért, hogy simogassa a fejét az Ilonka, mert a fodrászat után mindig korán elalszik, és úgy horkol, mint akin átment a gőzmozdony. Anyu is az Ilonkához jár, de félévente, mert nem engedheti meg magának, elég baj az, hogy apu erre költi azt is, ami nincs.

Az én szüleim közös kasszán vannak. Van a szekrényben egy porcukros doboz, abban tartják a pénzt, és ha valamelyik kivesz belőle egy ezrest, akkor fölírja egy papírra, és odaírja mellé a nevét, és azt is, hogy mire költötte. Hó végén aztán összeülnek este, és elkezdik keresni, hogy hol van az a zokni, amit ide beírtál. Ha nincs meg, akkor veszekedés. Mindketten kiteszik a lelküket is, de a másiknak ez nem számít. Csak egyszer legyen már vége az életnek.

Általában anyu szokott sírni, és apu vigasztalja. Fordítva csak egyszer láttam, amikor elvesztette apu az egész fizetését. Azt mondta, hogy bement megenni egy hamburgert, és amikor fizetni akart, akkor nem volt nála semmi. Ellopták az igazolványát, a pénzét és az adókártyáját. Apu szerint biztos akkor történt, mikor sokáig be volt hajolva a kocsi csomagtartójába, mert véletlenül kiszórta a horgászgilisztákat, és azok elkezdtek mindenfelé mászni. A kurva giliszták, a kurva giliszták, ezt ismételte apu még egy hétig.

Abban a hónapban csak anyu fizetéséből éltünk, ami jóval kevesebb, mint apué, úgyhogy apu vett magának hat kiló almát, és azzal büntette magát. Egy hónapig almát evett, csak anyu sajnálta meg hétvégén, és olyankor kapott húslevest. Egyébként apu szerint nem is olyan rossz almát enni, azóta nincs székrekedése, mert már nagyon utált reggel fél órát ülni a budin, ahelyett, hogy valami értelmeset csinálna. Most már öt perc neki a tojás, úgyhogy lemondta az újságot is, mert nincs rá ideje olvasni, különben is, a sajtó az hazudik és nagyít, és őneki már nem akar igaza lenni. Megmondta anyunak is, hogy az igazságért küzdeni értelmetlenség, azzal csak tönkreteszi magát az ember, mert aki haldoklik például, az is mit össze nem szenved, ahelyett, hogy meghalna. Ezt anyu nem tudta elosztani.

Egyébként szeretem a nővéremet, csak egy kicsit dilis. Mindig játszik, akkor is, amikor alszik. Olyankor például olyan lehetetlenül fekszik, hogy például fönt van a lába az ablakpárkányon. Mindig mindent tök máshogy csinál, mint ahogy rendesen szokás. Vagy például a fogkefével fésüli a szemöldökét, a múltkor meg ilyen szúnyogirtó krémmel mosott fogat, mert az is jó mentolos. Hát, nem is csípték meg a fogát a szúnyogok.

Apu kedvenc hobbija a szögelés. Van az udvarban egy kis gyára, ott mindent összeszögel. Csinált már anyunak virágtartót fából, meg hamutartót is, de az egy év alatt lassan elégett. Vagy például mi nem vásárolunk a boltban polcot, mert apu annyi polcot csinál, hogy anyu nem győzi telerakni befőttel. Csinált egyszer egy szekrényt is, azóta is ki van kötve a karnishoz, nehogy rácsukoljon anyura az ágyban. Apu ajánlotta neki, hogy cseréljenek helyet, de anyu azt mondta, hogy ő balkezes, és erről az oldalról jobban esik neki ráfordulni az apura, meg a fütyijét is szívesebben fogja bal kézzel, a jobbal olyan ügyetlen, meg még a gyűrűvel fölsértené a makkot.

Tavaly télen kaptam karácsonyra egy madáretetőt, csak folyton kiették belőle a napraforgót, és emiatt éheztek. Apu akkor azt mondta, hogy ad egy oldal szalonnát, azt kössem föl nekik. Nem akartam elhinni, de mégis eszik a madarak a disznót. Úgyhogy az idén majd figyelem a reklámújságot, hogy mikor árazzák le a szalonnát, és vetetek apuval egy csomót, és teleakasztom a diófát császárszalonnával.

Anyu mindig várja a postást, hogy reklámújságot hozzon, aztán beül a sarokba a kályhához, na, végre itt az olvasnivalóm, és egész este azt nézi, hogy hol olcsóbb a mustár. Anyu szerint mindent a legolcsóbban kell venni, különben ki van velünk baszarintva. Aztán apu is elvégzi az elemzést, bekarikázza a tejfölt, beikszeli a rizst, meg kivágja a nyerőkupont, beküldi a levesporról a kis autókat, és várja, hogy megnyerje az öt Opel egyikét, de ő megelégedne azzal is, ha Ciprusra utazhatna.

Anyu minden héten vesz két lottót, mert szerinte így dupla annyi az esély, márpedig kétszer olyan közel lenni az ötszáz millióhoz, az azért sokkal közelebb van. Apu egy időben totózott, átjárt hozzá a Frankl Dezső bácsi, de ahogy meghalt az öreg, abbahagyta, mert nem értett a variációkhoz. Szerinte a variációk miatt nem nyertek a tizesnél többet, mert volt olyan, hogy az alaptippen telitalálatot csináltak, a szelvényre meg szétvariálták.

Anyunak az az álma, hogy szeretné meglátni Velencét, és apu énekelne neki valamit a gondolában. De apu nem tud úszni, ezért gondolni se akar arra, hogy beüljön egy gondolába, különben is Velencében mindent leszarnak a galambok, és azért kifizetni annyit, hogy le legyünk szarva, apunak luxus, inkább az ereszcsatornát kéne már megjavítani, mert ha nagyon esik, akkor nem tud tőle aludni, olyan hangosan csurog.

Most azon gondolkodnak apuék, hogy jövő nyáron külön-külön veszik ki a szabadságot, és akkor egész nyáron tudnak főtt kukoricát árulni a strand előtt, és akkor végre lenne egy kis megtakarított pénzük, amit beraknának kamatozni, a kamatokból pedig vennének először egy új fürdőkádat, aztán meg ágyakat, mert ezek már úgy nyikorognak, hogy nem lehet rajtuk élvezni.

Anyut egyszer láttam meztelen, aput még soha, mindig magára zárja a fürdőszobát, és csak akkor jön ki, ha begombolta a pizsamáját. Anyunak van egy hoszszú vágás a hasán, ott szedtek ki engem, mert nem akartam megszületni. Én erre egyáltalán nem emlékszem, de nagyon sajnálom, hogy ilyen rosszul viselkedtem az anyukámmal, mert most már soha többé nem veheti fel miattam a kétrészes fürdőruháját.

El szoktam járni apuval bevásárolni, mert én jobban emlékszem, hogy mit kell venni. Ott van a nővérem is, az Erika, de ő inkább játszik meg zsonglőrködik a konzervekkel. Először a kis májkrémekkel kezdte, de már nagyon megy neki a nagy pulykavagdalttal is. A múltkor kipróbálta a xxl-es rakott káposztát, de az apu rászólt, hogy az étellel nem illik játszani.

Apunak vannak ilyen illési dolgai, például mindig szépen ki kell öltözni, ha jövünk. Tiszta nadrág, fehér ing, és ha nem dzseki van rajtunk, akkor az biztos, hogy kimosott pulóver. Apu szerint itt mindenki lát minket, és ha azt akarjuk, hogy jót gondoljanak rólunk, akkor úgy kell kinézni.

Anyu utál boltba járni, mert elszédül. Azt mondja, hogy ő csak a kis boltokat szereti, ahol nem kell keresgetni semmit, hanem lehet az eladóval beszélgetni, merthogy a szupermarketben soha nem tudja meg, hogy ki halt meg, kinek ment rá a lábára az autó, vagy ki szorult be a kamion alá.

Apuval ellentétben anyu soha nincs kiöltözve, mindig ugyanaz a nadrág van rajta, cipő, és kész. A hajával se szokott foglalkozni, pedig apu szerint legalább azzal kéne, mert a haj a fej koronája, és a hal is a fejétől bűzlik. És ami az ember legtetején van, az nagyon jellemző rá.

Apu havonta jár fodrászhoz, anyu szerint csak azért, hogy simogassa a fejét az Ilonka, mert a fodrászat után mindig korán elalszik, és úgy horkol, mint akin átment a gőzmozdony. Anyu is az Ilonkához jár, de félévente, mert nem engedheti meg magának, elég baj az, hogy apu erre költi azt is, ami nincs.

Az én szüleim közös kasszán vannak. Van a szekrényben egy porcukros doboz, abban tartják a pénzt, és ha valamelyik kivesz belőle egy ezrest, akkor fölírja egy papírra, és odaírja mellé a nevét, és azt is, hogy mire költötte. Hó végén aztán összeülnek este, és elkezdik keresni, hogy hol van az a zokni, amit ide beírtál. Ha nincs meg, akkor veszekedés. Mindketten kiteszik a lelküket is, de a másiknak ez nem számít. Csak egyszer legyen már vége az életnek.

Általában anyu szokott sírni, és apu vigasztalja. Fordítva csak egyszer láttam, amikor elvesztette apu az egész fizetését. Azt mondta, hogy bement megenni egy hamburgert, és amikor fizetni akart, akkor nem volt nála semmi. Ellopták az igazolványát, a pénzét és az adókártyáját. Apu szerint biztos akkor történt, mikor sokáig be volt hajolva a kocsi csomagtartójába, mert véletlenül kiszórta a horgászgilisztákat, és azok elkezdtek mindenfelé mászni. A kurva giliszták, a kurva giliszták, ezt ismételte apu még egy hétig.

Abban a hónapban csak anyu fizetéséből éltünk, ami jóval kevesebb, mint apué, úgyhogy apu vett magának hat kiló almát, és azzal büntette magát. Egy hónapig almát evett, csak anyu sajnálta meg hétvégén, és olyankor kapott húslevest. Egyébként apu szerint nem is olyan rossz almát enni, azóta nincs székrekedése, mert már nagyon utált reggel fél órát ülni a budin, ahelyett, hogy valami értelmeset csinálna. Most már öt perc neki a tojás, úgyhogy lemondta az újságot is, mert nincs rá ideje olvasni, különben is, a sajtó az hazudik és nagyít, és őneki már nem akar igaza lenni. Megmondta anyunak is, hogy az igazságért küzdeni értelmetlenség, azzal csak tönkreteszi magát az ember, mert aki haldoklik például, az is mit össze nem szenved, ahelyett, hogy meghalna. Ezt anyu nem tudta elosztani.

Egyébként szeretem a nővéremet, csak egy kicsit dilis. Mindig játszik, akkor is, amikor alszik. Olyankor például olyan lehetetlenül fekszik, hogy például fönt van a lába az ablakpárkányon. Mindig mindent tök máshogy csinál, mint ahogy rendesen szokás. Vagy például a fogkefével fésüli a szemöldökét, a múltkor meg ilyen szúnyogirtó krémmel mosott fogat, mert az is jó mentolos. Hát, nem is csípték meg a fogát a szúnyogok.

Apu kedvenc hobbija a szögelés. Van az udvarban egy kis gyára, ott mindent összeszögel. Csinált már anyunak virágtartót fából, meg hamutartót is, de az egy év alatt lassan elégett. Vagy például mi nem vásárolunk a boltban polcot, mert apu annyi polcot csinál, hogy anyu nem győzi telerakni befőttel. Csinált egyszer egy szekrényt is, azóta is ki van kötve a karnishoz, nehogy rácsukoljon anyura az ágyban. Apu ajánlotta neki, hogy cseréljenek helyet, de anyu azt mondta, hogy ő balkezes, és erről az oldalról jobban esik neki ráfordulni az apura, meg a fütyijét is szívesebben fogja bal kézzel, a jobbal olyan ügyetlen, meg még a gyűrűvel fölsértené a makkot.

Tavaly télen kaptam karácsonyra egy madáretetőt, csak folyton kiették belőle a napraforgót, és emiatt éheztek. Apu akkor azt mondta, hogy ad egy oldal szalonnát, azt kössem föl nekik. Nem akartam elhinni, de mégis eszik a madarak a disznót. Úgyhogy az idén majd figyelem a reklámújságot, hogy mikor árazzák le a szalonnát, és vetetek apuval egy csomót, és teleakasztom a diófát császárszalonnával.

Anyu mindig várja a postást, hogy reklámújságot hozzon, aztán beül a sarokba a kályhához, na, végre itt az olvasnivalóm, és egész este azt nézi, hogy hol olcsóbb a mustár. Anyu szerint mindent a legolcsóbban kell venni, különben ki van velünk baszarintva. Aztán apu is elvégzi az elemzést, bekarikázza a tejfölt, beikszeli a rizst, meg kivágja a nyerőkupont, beküldi a levesporról a kis autókat, és várja, hogy megnyerje az öt Opel egyikét, de ő megelégedne azzal is, ha Ciprusra utazhatna.

Anyu minden héten vesz két lottót, mert szerinte így dupla annyi az esély, márpedig kétszer olyan közel lenni az ötszáz millióhoz, az azért sokkal közelebb van. Apu egy időben totózott, átjárt hozzá a Frankl Dezső bácsi, de ahogy meghalt az öreg, abbahagyta, mert nem értett a variációkhoz. Szerinte a variációk miatt nem nyertek a tizesnél többet, mert volt olyan, hogy az alaptippen telitalálatot csináltak, a szelvényre meg szétvariálták.

Anyunak az az álma, hogy szeretné meglátni Velencét, és apu énekelne neki valamit a gondolában. De apu nem tud úszni, ezért gondolni se akar arra, hogy beüljön egy gondolába, különben is Velencében mindent leszarnak a galambok, és azért kifizetni annyit, hogy le legyünk szarva, apunak luxus, inkább az ereszcsatornát kéne már megjavítani, mert ha nagyon esik, akkor nem tud tőle aludni, olyan hangosan csurog.

Most azon gondolkodnak apuék, hogy jövő nyáron külön-külön veszik ki a szabadságot, és akkor egész nyáron tudnak főtt kukoricát árulni a strand előtt, és akkor végre lenne egy kis megtakarított pénzük, amit beraknának kamatozni, a kamatokból pedig vennének először egy új fürdőkádat, aztán meg ágyakat, mert ezek már úgy nyikorognak, hogy nem lehet rajtuk élvezni.

Anyut egyszer láttam meztelen, aput még soha, mindig magára zárja a fürdőszobát, és csak akkor jön ki, ha begombolta a pizsamáját. Anyunak van egy hoszszú vágás a hasán, ott szedtek ki engem, mert nem akartam megszületni. Én erre egyáltalán nem emlékszem, de nagyon sajnálom, hogy ilyen rosszul viselkedtem az anyukámmal, mert most már soha többé nem veheti fel miattam a kétrészes fürdőruháját.