Összehangolt világok

 

Mi Atyánk, ki egyáltalán nem

a mennyekben vagy, nem is

vagy, vagy ha mégis, Anya inkább,

ne a neved szenteltessék, hanem Te

magad, szenteltessék az igaz

ügynek, nem feltétlen a Tiédnek.

 

Ne a Te országod jöjjön el, ne

ország legyen az, ne is város,

legyen csak egy szoba, a Te

szobád, de nem Templom. És ne is

akarj semmit! Taníts meg nem akarni.

Ha nincs menny, ahol megtehetnéd,

 

ugyanazt itt ne akard. Nem elég

a kenyér és bor, de az éhség

sem. Ne add könnyen a bocsánatot,

se a megkísértést, de szabadíts

meg magadtól – ne a nemléteddel.

Mert nem tiéd semmi, fogadd el tőlünk.

 

 

Vigasz

 

Vigasztalom magam, hogy van vigasz.

Pedig nincs. Van öröm, jókedv,

boldogság, de nincs vigasz.

Hiába nyílnak lilán a díszfák,

hiába tör ki a zöld a szemét fölött,

a letörött fogra hiába kerül korona.

 

Vigasztalom magam, hogy nincs vigasz.

Ez segít talán. Szembenézni avval,

ami van, lehet, de azzal, ami

nincs, nem. Ha nincs szeme, ha

nincs arca, ha nincs szája és keze,

hogy fogadd el, hogy békülj

 

ki mindavval, ami. Vad munkagépek

tépik a tájat. Ásít a föld,

mintha mindegy lenne. Nincs már

titka, a törmelék recseg-ropog.

Nagy kő, fekete kő a homok

alatt. A gépkezelő kiszáll, leméri.

 

 

A bûnnyelő rács

 

Csak gyávaságból tudtam

bátor lenni. Engem oktatásra

sunyít az erkölcs. Rólad

nem ezt hiszem. A versekben

mindent el lehet mondani,

de közben nem mondasz el

 

semmit. Nagy találmány, hogy

a vers már elbír mindent.

Megóv az őszinteségtől, ha

benne mindent elpofázok.

És vers marad, nem gyónás

vagy rendőrségi vallomás,

 

mikor szemembe sötétet vagy fényt

szórnak. A gyóntatószék furcsa

bűnnyelő rácsa mögött nem

egy pap, hanem maga a pap ül,

ez biztos, függetlenül attól,

hogy van-e vagy nincs isten.

 

 

Kudarcpropaganda

 

Nem sikerült. Ezt a tényt

az se fedheti el, hogy sikerült.

Mert nem-sikerülni kellett volna:

hogy ne én legyek én, ha nekem

kiállhatatlan én-nek lenni.

A bika elől menekülsz egy

 

spanyol városban, beszorulsz

egy zsáksikátorba, de mikor

már eltaposna, nem tud tovább-

jönni a szűk helyen. Haragosan

nézitek egymást. Látod vérben

forgó szemében a kudarcot.

 

Előre szuszogja magát. Sikerül

még egy métert. Mögötted már csak

három lépés haladék. A fal füstöl,

a két ház megremeg. Kikiabálnak

az ablakon, biztatják.

Valaki beránt a kapu alá.

 

 

A múlt megváltoztatásának nehézségei

 

A téli szünet hangulata 1978-ból.

Az új tévén sokkal élesebben jött

az adás. A szünidei matiné.

Délelőtti műsor. Délutáni.

Fekete-fehér képek, mintha

mindenhová havat fújna be a szél.

 

Hó a teraszon is, meg némi korom.

A kopaszodó karácsonyfa illata,

az autóverseny-pálya, és az

a gondtalanság, hogy apám

sose halhat meg. Nem sose,

mindenki tudja, hogy nincs sose,

 

de az a valamikor nem jön el – az

a kurva jövő. Ez a hangulat kéne,

a szünet se ér soha véget, szilveszter

is mikor lesz még? Az a hangulat,

amit most érzek bele, de akkor

nem is volt. A jelennek nincs íze.