Bertók Lászlónak

Csatolt fájl

 

időnként körülvesznek

anya és apa korából

a soha be nem fejezett mondatok

melyeket hajlamos vagy

a semmibe tűnt

regényhősöknek tulajdonítani

 

az életet talán csak

félálomban hallottad akkoriban

valamennyire kívül rekedve az időn

bármi lehetséges

 

a nő fehér harisnyakötőjébe

hímzett egy nevet

ez biztos

de hogy a férfiét

vagy a magáét a kedvesének

nem emlékszel

 

s már soha nem is fog

eszedbe jutni

 

 

Nem nyeli el

 

egyszer majd biztosan

különleges tájra tévedünk

ahol előkészíthetjük

létünk javított kiadását

 

kisimulnak az égbolt ráncai

s az idő repedéseit

lelkiismeret-furdalás nélkül

tömködhetjük tele bolond álmokkal

nem veszünk el

a jelek titokzatos rendszerében

semminek sem kell pontot tennünk a végére

 

a csend finom sávján túljutva

bármit mondhatunk

nem nyeli el szavunk a tenger

 

 

Mint beúszni

 

anya és apa korából

előszedünk időnként

néhány lepréselt mondatot

s vonatkozási pontokat keresve

bolyongunk a finom

ám értelmezni érdemes

szép hálózat alakzatai közt

 

olyan ez mint beúszni

a tengerbe egyedül

 

a mi nyelvünkön nem lehet

képtelenség beszélni erről

különösen utólag nem

legföljebb mutatós kis

gondolatjelet rajzolni a semmibe