Már majdhogynem mindent tud róla

Ne zavard a köreimet!

Arkhimédész

Már majdhogynem mindent tud róla,

átfogója van, befogója,

s ami közötte, az is annyi,

számolni kell csak, igazolni.

Ajtók nyílnak, kapuk csukódnak,

elöl a múlt, hátul a holnap,

összead, eloszt, megszorozza,

de mintha pontos sose volna.

Megáll a mindenség fölötte,

köröket rajzolgat a földre,

nézi, megméri, korrigálja,

nem is gondol a halálára.

Valahogy át a másik sínre

Valahogy át a másik sínre,

váltó nincs, csak a gyorsulás,

lesni, hogyan csinálja más,

s mintha a lendületed vinne.

Tudni, hogy voltaképpen senki,

hiába tesz úgy, mintha ő,

s hogy közben elfogy az idő,

és megállni se már, se menni.

Valahogy addig, amíg egyszer,

magától másik sínre vált,

s nem is érzed a koppanást,

csak azt, hogy átszakad ezerrel.