®

avagy a pápa pápaszeme

 

A pápa homlokán feltűnik az omega-ránc.

Kosztolányi Dezső

Még montenegróból ahogy elindultunk

a mécsesként lobogó lovćen alól

nézd mondtam fudzsijama ég

visszavont vörösével egy pomagránátfa

mint füled mögé dugott pomagránátvirág

ága véletlen mozdulat következtében

szemüveged egyik szára eltörött

le-leesett a szédítő szerpentineken

az első látszerésznél megállunk mondtam

de az utak mellett csak fogadóirodák

a maradék pénzecskéjét is kifogadják

a nép zsebéből

néztem hogyan fogadják ki

mily ügyesen fogadják ki maradék pénzecskéjét

jóllehet néhány éve még tankokkal vonult itt

e nép

már nincsen háború

most épp pénzecskéjét fogadják ki a zsebéből

fogadóiroda fogadóiroda mellett

és az mellett is fogadóiroda

és azt hinnéd az mellett már nem fogadóiroda

következik hanem netán éppen egy látszerész

de nem az mellett is fogadóiroda következik

és az mellett is fogadóiroda

talán ez a világ vége tűnődtem

kissé másképpen vizionáltam volt

viccelődtem

de hát ez a vízió lett valósággá

fogadóiroda fogadóiroda mellett

valamint az mellett is fogadóiroda

apokaliptikusabb formát is ölthetett volna

ez lényegében egy szelíd változat

fogadóiroda fogadóiroda mellett

és az mellett is fogadóiroda

ha nem törik el

mint füled mögé dugott pomagránátvirág

ága szemüveged szára

csak úgy elhajtottunk volna az apokalipszis

lovasai mellett

kik fogadóirodákba húzódtak

mint húzódtak volt út menti fogadókba

ha füled mögé dugott pomagránát virág

ága nem törik el szemüveged szára

észre sem vettem volna a fogadóirodákat

hogy a fogadóirodák mellett is fogadóirodák

noha a népnek már nincsen pénze

pénzecskéje se nincsen már

és ez éppen a zseniálisan apokaliptikus

még azt is elfogadják tőle

mert könnyű elfogadni ami van

ettől a néptől még azt is elfogadják amije nincsen

fogadóiroda mellett fogadóiroda

és az mellett is fogadóiroda

látszerészt így majd csak dubrovnikban találtunk

ahogy végigsétáltunk

rituálisan meztélláb

mert hát tulajdonképpen azért jöttünk volt csak

hogy végigsétáljunk

meztélláb a stardunon

mert csak mi tudunk

így rituálisan végigsétálni

a többi nép egymás nyakát

avagy bokáját szorongatja

illetve hát turista

bedeckerbe csíptetett orral futkos

mint a vízibolha

semmit sem fotóznak annyit

akárha egy topmodellt

semmit sem fotóznak annyit

mint magát a semmit

semmi sem dokumentálódott még

ily totálisan mint a semmi

azok voltak a szép idők

amíg a semmi

filozófiai kategória volt még

igen csak azért jöttünk

füled mögött pomagránátvirággal

a stardunon meztélláb végigsétáljunk

és akkor amikor már a fényes kőlapok

melegsége átjárta csontjainkat

(átstrukturálta lényünk)

s már azt hittük átemelkedünk a szigetekre

véletlen be találtam pillantani

az egyik kis kardként görbülő

meredek utcába

látszerész kiáltottam

méghozzá egy valós látszerészműhely

istenem egy valós mester

súgtam miközben már tényleg

mint pomagránátvirág letörött ágát forgatta

szemüveged árva szárát

az idős úriember kinézésű mester

ki titkon tán gyémántot is csiszol

majd míg szemüvegeden dolgozott

ezt-azt kérdezgetve tőled

én a fal melletti széken lassan elálmosodva

talán el is bóbiskolva

valami bekeretezett cikkgyűjteményt kezdtem böngészni

csak később vettem észre valójában egy hosszú

magyar képes riport az ott kifüggesztve

XI. Pius ugyanis mint olvastam

egy fogadáson valami megjegyzést talált tenni

a királyi jugoszlávia vatikáni nagykövetének

okuláréjára

vakító játéka tán megtetszett neki

a nagykövet kapott az alkalmon

a nagyköveteket ily dolgok éltetik

e semmis megjegyzések a kapaszkodóik

máris megígérte látszerészével

kihangsúlyozta

ragusai látszerészével készíttet

egy ugyanolyan illetve még szebb

egy még tisztább erősebb vakítóbb lencséjű

szemüveget a szentatya részére is

és a királyi jugoszlávia vatikáni nagykövete

máris ragusába hajózott

sosem is látta ily vakítónak az adriát

sosem is tűnt karrierje ily emelkedőnek

és látszerészével készíttetett

szinte el sem hagyva a város szállodáit

strandjait

netán valami akadály merülne fel

készíttetett egy csodálatos

aranykeretes ZEISS pápaszemet

(a lencsékért személyesen utazott bécsbe)

melyik látszerésznek adatik meg

pápaszemet készíteni

egész ragusa lázban égett

pápaszem készül

végre méltó feladat

az egykor dicső független városállamnak

mert ragusának adatott meg

pápaszemet készíteni a pápának

és akkor egy napon a pápaszem elkészült

ott feküdt napokig a kirakatban

ott feküdt a sárga jutabélésű fehér

kecskebőr huzatú ezüst tokban

a tokon a pápa ezüstcímerével

a két lencsét melyek a szűk utcában is

úgy lobogtak akárha a nyílt tengeren

megkettőződő nap

az egész város elvonult a kirakat előtt

először láttak pápaszemet

mely a pápa számára készült

és akkor a különös kis csomaggal

és kedves feleségével a büszke látszerész

elindult rómába

hol a királyi jugoszlávia vatikáni nagykövete várta

hogy együtt induljanak a már előre kitűzött

pápai fogadásra

persze közben már az olasz sajtó is megneszelte

értelmezni próbálta az esetet a pápaszemmel

értelmezni ragusa új szerepét

a független városállam

új pápaszemmel ajándékozza meg a pápát

és a szentatya magánkihallgatáson fogadta

a látszerészt és feleségét

valamint jugoszlávia vatikáni nagykövetét

saját kezűleg vette át

a pápaszemet mint olyant

homlokán váratlanul feltűnt az omega-ránc

és akkor vigyázva és pontosan az omega-ráncba

helyezte a látszer finom arany drótját

miközben azt mondta akárha eddig sötétben

tapogatott volna

és máris egy kisebb jelenetet rögtönzött

ott a tágas hússzín márványteremben

lábán fehérselyem papucsban

érezni lehetett koreográfiáján ifjú korában

megmászta volt a monte bianco egyik ormát

akárha eddig sötétben tapogattam volna

és úgy tett sötétben tapogat

megtapogatta a látszerészt meg a feleségét

meg a nagykövetet valamint annak is a feleségét

meg egy langaléta urat akit valamiért

szintén éppen arra a magánkihallgatásra utaltak

valamint azt kellett éreznem

álmomban engem is tapogat a szentatya

akárha eddig sötétben tapogattam volna

ismételgette egyre

kevésen múlott mi is elkezdünk játszani

bújócskázni a tágas hússzín márványterem

szobrai között

a raccsoló langaléta úr már be is mozdult

akarsz-e együtt a sötétbe menni

igen megdöbbenve kellett tapasztalnom

valami módon én is odakeveredtem

majdhogynem immár én is ott játszottam

mentem együtt velük a sötétbe

igen

valami módon én is odakeveredtem

arra a bizonyos pápai magánkihallgatásra

én is ott álltam fess fekete frakkban

az olaszul raccsoló langaléta úriember

valamint a ragusai látszerész között

valamiért engem is odasoroltak

mint a raccsoló langaléta urat

és éppen akkor lépett hozzám

fehér selyempapucsában a szentatya ———

itt meg kell említenem én a véletlen folytán

találkoztam volt wojtylával

volt tehát némi ilyen jellegű

úgymond pápatapasztalatom

orromban pápaszag

tiszta kezének rezgő érintése

váratlan erős szorítása

emlékszem szoknyája alól kivillanó

nagy pirosbarna mokaszinjára

ma sem tudom miért is viselt egy-két számmal

nagyobb pirosbarna mokaszint

(persze sejtem a tyúkszemek miatt)

a szent márk téren ugyanis odajött hozzánk

telecskai zarándokokhoz

és éppen engem szúrt ki

wojtyla valamiért velem akart lekezelni

jóllehet én hátráltam leginkább

sokáig kémlelt a szememben kezemet szorítva ——

és te fiam kérdezte

fehér selyempapucsában váratlan elém lépve

a vatikáni könyvtár egykori prefektusa

a tudós pápa

XI. Pius

engem atyám súgtam fülébe

(neki jóval kisebb füle volt

mint lesz majd XII. Piusnak és XXIII. Jánosnak)

halkan a langaléta raccsoló úr ne hallja

engem sakálok zargatnak

magam is meglepődve szavaim hallatán

sakálok kérdezte a szentatya

igen a sakálok mondtam

azok a sakálok mondta

szép új pápaszemével elvakítva

mint egyes tanárok szokták volt

a magamfajta rossz diákokat

a sakálok mondta úgy hallottam

akárha a heréltek szépen énekelnek

a langaléta raccsoló úr is sietett

igazat adni a szentatyának

az adria olykor estelente visszhangozza

onnan tőlünk túlnanról

a magas hegykoszorúk

sakáljainak vadszamarainak énekét

mert ifjú kolléga mondta felém fordulva

a raccsoló langaléta úr

a vadszamarak is énekelnek

nekem már nem adatott meg

annyira lemeztelenednem tette hozzá

vadszamárként énekeljek

ha újrakezdhetném vadszamárként énekelnék

csak akkor ismertem föl a raccsoló langaléta urat

csak akkor döbbentem rá egész idő alatt

kosztolányi dezső mellett álltam

igen folytatta a szentatya önöknél odaát

a balkánon

még vannak vadszamarak aranysakálok

igen ám folytattam töredelmesen

de amikor hajnalban vadászpuskámmal

kiszaladok szétkergessem őket

csupán kerti törpéket találok

porba fingó kerti törpék kórusára

már elnézést a kifejezésért

így tanultam édesapámtól

nem vadászunk

gipszmásolatokért én is kevésbé lelkesedem

mondta a szentatya kevésbé mint goethe

menjen el nézzen

ha nem néznek oda a teremőrök

tapogasson meleg márványokat

a santa crocéban hallgassa a herélteket

szemben a gipsz kerti törpékkel

akár ihletet meríthet énekükből

igen mondta a raccsoló úr

minél több meleg má®ványt

minél több he®élt énekes fiút

már a lépcsőn botorkáltam lefelé

amikor a langaléta úriember utolért

ifjú kolléga mondta meghívhatom

egy to®taszelet®e

a holt lelkek cuk®ászdájába

az el g®ecóba ——————————————

és akkor végre elkészült feleségem szemüvege is

akárha pomagránát virágot

dugta füle mögé új szárát az idős látszerész

akárha pomagránátvirágot

és máris vezetett bennünket a kis meredek utcán

felkiáltott nikolina

mire a száradó fehérneműk közül

nikolina kidugta fejét

nikolina hoztam két vendéget

és miközben nikolina gyűszűnyi

szentjánoskenyér-pálinkát ivott velünk

elfoglaltuk lakosztályunkat

majd vissza a stardunra

boldogan összeölelkezve

rituális sétánkat

füled mögött pomagránátvirággal

a meleg márvánnyá csiszolt lapokon folytatandó

boldogan újságoltam kosztolányival találkoztam

hol kérdezted

rómában mondtam a szentatya magánkihallgatásán

minden bizonnyal áldást volt kérni

mondtad áldást ádámra

mindig is szerettem ádám verseit mondtam

és a meleg márványon ádám szavait szavaltam

itt a betegség nem valami seb a lélek felületén

hanem úgyszólván maga a lélek

és indultunk tovább szarajevó felé

hol fogadóiroda mellett fogadóiroda

és az mellett megint fogadóiroda

és az újabb fogadóiroda mellett is fogadóiroda

álljunk meg mondtam és fogadjunk

de mire fogadjunk kérdezted

a pomagránátvirág visszafogottan lobogó árnyalatára

pakoljuk meg a kocsi derekát a deltában

pomagránáttal

és dobáljuk meg

a pomagránát véres rubinokkal robban

és dobáljuk meg a fogadóirodákat

és a fogadóirodák mellett a fogadóirodákat

dobáljuk meg mind a fogadóirodákat

netán beindíthatnánk egy új mozgalmat

a nép pomagránáttal dobálja a fogadóirodákat

és a fogadóirodák mellett lévő fogadóirodákat

a nép felfegyverkezik pomagránáttal

egyszer tán majd úgy emlegetik

a pomagránátokkal való labdázásunkat

mint a pun háborút ————————

és akkor egyik barátnőnkről kezdtünk mesélni

hosszú sosem is láttam szebb ruhát

hosszú pomagránátszín ruhában feküdt

a ravatalán

ám volt egy szépséghibája

nem rajzolta volt ugyanis körül

ő úgy mondta nem érkezett

körülrajzolni szemét

(akárha egy szentkuthy-regényben)

jóllehet az volt a kívánsága rajzolják

írják

körül pomagránátvirág-szín crayonjával

még járt (mozgott) amikor egy napon

nagy pánikban azt újságolta volt

katasztrófa történt

egy egérke

kivel különben volt némi nexusa

sosem felejtett morzsát szórni neki

ha beszélt hozzá satöbbi

egy egérke

ellopta pomagránátvirág-szín crayonját

azt amellyel a ravatalon körül kellett volna rajzolni

körülírni a szemét

kőművest hívatott bontsa ki a falat

vegye vissza az egérkétől

mit vegyen vissza kérdezte a kőműves

vegye vissza a pomagránátvirág-szín crayont

de az egérke mit sem zavartatva magát

tovább rágicsálta a pomagránátvirág-szín crayont

első lábával közben akárha játszva

kissé mindig beljebb gurítva azt

az egész házat viszont már nem bontathatta le

ha lebontatja

nem lett volna hol felravatalozzák

gyönyörű pomagránátvirág-szín ruhájában

már nem volt idő

jóllehet még az utolsó pillanatban is kerestette

azt az árnyalatot

de hiába senki sehol sem találta

a pomagránátvirág visszavontan lobogó tónusát

noha mondom nem nyugodott bele

noha egyszer jó humora volt a medencébe lógatva lábát

jóllehet már abban a pomagránátvirág-szín ruhában

kislányosan térdig húzva azt

melyben majd a ravatalon is feküdni fog

egyszer megjegyezte ha jól beosztja

ki mit kérdeztük köréje gyűlve a vízből

akárha lábát

akárha már a halott lábát mosva

az egérke

ha jól beosztja pomagránátvirág-szín crayonommal

tavaszig kihúzza

ő tavasszal már nem élt

de lenn kotor dubrovnik mosztár

hol veled araszoltunk éppen

a pomagránátfák sosem tapasztalt

visszavont intenzitással lobogtak

talán mégis van kilátás zártam a témát

egy más tónusú apokalipszisre

inkább arról mesélj milyen volt

a café grecóban

milyen tortaszeletet kaptál

fogadjunk kitalálom

tudom kitalálod mondtam

a raccsoló langaléta úr

két este®házy-szeletet rendelt

kezdetben jól tudod zavartan csapongtam

mint a tolnai világlexikona főmunkatársát

értesítettem az új kiadásban einsteinnél

majd már a görbe grízt is megemlítjük

ahhoz hogy a görbe gríz beépüljön a magyar

irodalomba át kellett volna esnie

mint skarláton a szürrealizmuson

ám mivel nem esett át

a szürrealizmuson mint a skarláton

így a görbe grízt majd csak az einstein-szócikken

keresztül próbáljuk becsempészni szellemi életünkbe

és közben észre sem vettem

míg a toalettre ment szavait persze

szalvétámra feljegyeztem

esterházy (ő így mondta epéte®) fényességeit

kezdtük taglalni

közben nem tiltakozva megállapításom illetően

mármint hogy epéter® anélkül hogy maga

a magyar irodalom tudná mint tette volt ő is egykoron

megváltotta azt

nyelvében váltotta meg szépen egybeírva etcetera

és akkor továbbra is felettébb feszélyezetten persze

tudomására hoztam

mi tolnai simon bácsival úgy döntöttünk

őt szeretnénk felkérni az új kiadás részére

az epéte® szócikk megírására

hiszen a lényeget a tortán rajzolgatva villájával

máris felvázolta

(szavait nem egy későbbi tudós visszaigazolta):

ő már mint epéte® tudja a vá®atlanság

itt kivárt

várjam mi is lesz az a bizonyos

vá®atlanság

vártam

ön ba®átom látom é®ti

noha azt is láttam volt ott a hússzín má®ványon

a vadszama®ak esetében még felettébb lázba jött

e®go ön a hangsúlyt inkább a vá®atlan®a

mint most is a gö®bére helyezi

ám epéte® esetében a vá®atlan

immá® a szépséggel és az eleganciával g®asszál

minden i®odalmi kutatás folytatta

me®t mint ®ilke má®ia mondotta volt

mi is kutatásokat

semmis kutatásokat végzünk

minden i®odalmi kutatás esetében

a vá®atlan és a szép

aká®ha a svéd gyufa puha habfehé® fája

kedvesen és szabályosan csiszolt

epéte® mondta raccsolva roncsolva szavait

epéte® egzaktmód tudja ezt

kedvesen és szabályosan

nála már a vá®atlanság

a kedvességgel és a szabályossággal elegánsan

(a g®asszálást inkább a g®ízzel allite®áltassuk)

elegánsan engedje meg fiatal kolléga

fizetek délben találkám van

engedje meg

egyik központi költői kategó®iámmal éljek

epéte® elegánsan delejez

simon bácsi boldog lesz mondtam

és akkor ő mesélni kezdett

mesélni ahogyan csak ő tudott

meg andersen

mesélni tolnai simon bácsiról

kik mármint a friedmannék oly szegények voltak

hogy a kis nyolc (8) éves fiúcskának édesapja

útravalóul semmit sem tudott adni

é®ti szó sze®int semmit

ám az ö®eg f®iedmann hogy mégse indítsa

egyszál fiát ü®es kézzel a világba

egy könyökcsövet nyomott a kezébe

áll a kisfiú egy könyökcsővel a kezében

majd útnak indul

mint mások bűvös kecskeszőr ta®isznyával

útnak indul egy könyökcsővel a világba

és magának mondta könnyes szemmel

a raccsoló langaléta úr nem kell magya®áznom

a könyökcső mint olyan

egyike a világ misztikus tá®gyainak

igen mondtam a könyökcső külön szócikket kapott

az új tolnaiban (ez rejtett homage-unk)

és a kis simon aká®ha egy misztikus

®ózsával kezében elindult

a könyökcsővel a világba

a tolnai világtö®ténelmébe magába

amely mint tudjuk

a raccsoló langaléta úr ezt még nem tudhatta

jóllehet sejtette*

majd mauthausenben ér véget

kezét szorongatva

az epéte® szócikk (egyik centrális szócikkünk)

megírásának elvállalását köszöngetve

egyre csak azt ismételgettem

simon bácsi boldog lesz

miközben ő a raccsoló langaléta úr

aki talán nem is volt kosztolányi

egy másik asztalhoz ült át

hol minden bizonnyal a holt lelkekkel volt találkája

talán magával tolnai simon bácsival

ahogy ő nevezte a világlap kiadóját

a bűvésszel

(olykor arra gyanítok az a bűvész is

kivel thomas mann kosztolányi társaságában

az egyik pesti kávéházban találkozott

nem volt más

mint a bűvészetek könyvének szerzője

tolnai simon)

egy másik kis márványasztalhoz ült át

hol gogol a holt lelkeket körmölte volt

mind hosszabb ördögi karmokkal

életünk legjobb kávéját mi

mosztárban ittuk volt ifjúkorunkban

szétlőtték azt a kis kávézót a híd tövében

majd szarajevóban kávézunk mondtad

most olvastam mondtam ivo andrić

szarajevói ősei

kávédaráló (kávémalom)-készítő mesterek voltak

és máris hallani véltük

ahogy a míves díszítésű erős rézhüvelyben

minden egyes kávészem egyenkint

megroppan.