A betűk történetei

(Pøíbìhy písmen)

 

Rossz karma

(Špatná karma)

K. úrnak rossz a karmája.

Igyekezhet akárhogy, minden dolga rosszul üt ki.

Sose nyert a lottón,

a munkahelyén sose szerették.

– Olyan érzésem volt, hogy szerencsétlenséget hoz –

emlékezik J. úr, K. egykori főnöke,

– egyszer szembejött az utcán,

óriási kakukkos órát cipelt, mit gondolnak,

mi történt, leejtette és darabokra tört.

Bármit tehet, akinek

rossz a karmája,

úgy is végzi. –

K. urat két nappal a halála

után találták meg lakásában.

A szomszédok már panaszkodtak az elviselhetetlen bűzre.

A tűzoltók rendőri segédlettel betörték az ajtót.

K. úr a földön hevert végleges mozdulatlanságban.

Szomorú egy történet.

 

Hallucináció

(Halucinace)

Valahányszor P. úr túlissza magát,

ellenállhatatlan vonzalma támad minden iránt, ami él.

Rendszeresen megtörténik vele,

leggyakrabban péntekenként úgy tíz után,

hogy a női vécé felé vivő folyosón

megpillantja halott apját,

amint épp könnyűvérű nőkhöz simul.

Szívesen elmondaná ezt valakinek,

de bizonytalan, nem vádolnák-e meg,

hogy az őseivel dicsekszik,

vagy tiszteletlen az idősebb generációval.

Máskor a lányát látja,

kihívóan hajol át a balkonon,

és mély dekoltázsával őt csábítgatja.

Bár lenne egy barát, aki nem neveti ki,

végighallgatná anélkül, hogy prédikálni kezdjen.

A legrosszabb azonban, amikor az exfelesége jelenik meg,

a szemét meresztgeti és értetlenül bámul rá a bártól,

mintha épp ő látna kísértetet.

P. úr akár vele is szívesen megbeszélné ezt,

de fél, hogy a valóságban nincs ott,

ami máskülönben jól áll neki.

 

Lakástakarék

(Stavební spoøení)

V. úr és neje jó pár éve

külön hálószobába költöztek.

Most, hogy felnőttek a gyerekek,

képtelenek együtt aludni.

A fiúk, P. drogfüggő lett.

Pénzt lopkodott tőlük.

Az istennek se akart orvoshoz fordulni,

végül V. úr kidobta otthonról.

V.-né gyakorta eltöpreng,

merre hányódhat a fia,

él-e, hal-e, és egyáltalán

nincs kedve a meghittséghez.

Hányszor a szemére vetette férjének, túl szigorú volt,

öregségére elvette tőle egyetlen örömét.

Folyton arra vár, hogy a fia talán hazakerül,

és sikerül neki valami lakástakarékot nyitnia.

VÖRÖS ISTVÁN fordításai

 

Martin Skýpala (1976) – a Protimluv szerkesztőségének tagja. Verseit és versciklusait 1998-tól főleg folyóiratokban jelenteti meg (Tvar, Weles, Protimluv, Èmelák a svìt, Dobrá adresa stb.). Verseskötetei: Resuscitace (Újjáélesztés, 2000), Lžièka medu (Egy kiskanál méz, 2007), Alter Ego (2007), Ruèní práce (Kézimunka, 2008). A Protimluv folyóirat szeptemberben adja ki a Pøíbìhy písmen (A betűk története) című kötetét.