Jiøí Kudìla (1976) Brünnben, Jiøí Naèeradský professzor figuratív festészeti csoportjában végzett a Műszaki Egyetem Képzőművészeti Karán. Jelenleg az Ostravai Egyetem Művészeti Karának adjunktusa, František Kowolowsky kollégája. A közelmúltig elsősorban az építészet külső és belső konfigurációit ábrázoló munkáit állította ki, melyeken egyértelműen kiolvasható a modernista Skupina 42 csoport poétikájának hatása. Fokozatosan tért át az épületek és kertek általános ábrázolásáról azok rejtett zugainak kompozícióihoz – a lépcsők, korlátok vagy postaládák funkcióinak, működő jellemzőinek bemutatásához. Kudìla a kitalált építészeti komplexum partikuláris, elszigetelt részleteinek szekvenciális olvasásával jutott el a térbeli viszonyokkal, törésekkel, átjárókkal, bizonytalanságokkal teli konceptuális játékhoz, melyek olykor egy elszigetelt képrészletben, de néha az ábrázolt felület változékony konfigurációjaként fejlődnek ki.

Kudìla az ostravai Dole Galériában Mí známí (Ismerőseim) címmel megrendezett legutóbbi tárlatán művészetének másik oldalát mutatta be, ahol meglepetésszerűen, talán visszautalva figuratív festészeti tanulmányaira, egy klasszikus műfajjal, a portréval foglalkozik. Portréiban azonban nem a konkretizált emberi lény fiziológiai és pszichológiai hasonlóságainak megörökítésére törekszik. Jiøí Kudelát a sablonokon keresztül fröcskölt monotípiáin és képein sokkal jobban érdekli a hagyományos portré lehetőségeinek és “elviselhetőségének” vizsgálata. Ezért a technikai és formális eljárások széles skáláját használja, így az eredeti, konvencionálisan festett vagy fényképezett arckép a rétegek, vonalak, sablonok hozzáadásával véletlenül elveszíti utánzó konkrétságát. A választott koncepcióval így a “portréhoz” mint általánosított, nyitott struktúrához jut el, mely elsősorban önmagát tematizálja.

Aleš Hudeèek már az Ostravai Egyetem képzőművészet szakos hallgatójaként felhívta magára a figyelmet. Ihlető forrásként már ekkor használta a fotót: az eredeti témát továbbgondolva, kiegészítve valamiféle oda nem tartozóval, abszurddal vagy nevetségessel. Az idő múlásával egyre nagyobb jelentőséget kapott művészetében az alakok ábrázolása. A kérészéletű élő organikus (női vagy általános emberi test) kontrasztos beállítását, az elgondolkodás pózainak és gesztusainak melankolikus retróját helyezte szembe ellentétes és inkoherens elemekkel, melyek a vásznakon (és rajzokon) gyakran jellegzetes geometrizált fekete felületekként és alakokként, vagy ismételten hangsúlyozott fekete kontúrokként jelentek meg, ritmizálva a felületeket, és létrehozva egyféle energetikus csomót.

Mivel több műve egy-egy a munkásságában meghatározó szerepet játszó rajzának továbbgondolása volt, vásznain is fontosak az erős, fekete kontúrok, melyek segítségével a háttérben elkent amorf, színes lazúrból bontakoztak ki a bizonytalan időkoordinátákba helyezett tiszavirágéletű, túlnyomórészt női alakok.

A csoportképektől való elfordulása Olivie lányának születésével kezdődik. Ebben az időszakban keletkeztek azok a képei, melyeken, ezúttal már élettelen tárgyak segítségével, az adott ihlető forrás konvencionális határokon belüli elmozdulási lehetőségét tematizálja. Képeiben ekkor hirtelen megtisztulás és egyszerűsödés következett be.

Ez a 2004-ben kezdődő változás folytatódott a környező világ vizsgálatával, a dolgok és jelentések új összefüggésbe helyezésével. A következő időszakot (kb. 2006-ig) az átlagosnak a különlegesben, és a különlegesnek az átlagosban történő keresése és exponálása jellemezte. A legutóbbi időszakban Hudeèek a hétköznapok használati tárgyait (bögréket, tányérokat, evőeszközöket) “díszíti fel” barátai műalkotásainak választott motívumaival. Ezen motívumok átvétele és újszerű felhasználása szinte mindig egyfajta vizuális tréfa a Hudeèek vásznain meglehetősen gyakran előforduló elsődleges verbális nonszenszekből. Ennek a szakasznak a csúcsa, és egyben utolsó (?) vászna az Osvobodíme (Felszabadítjuk) munka, mely az Ostrava? kiállításra készült.

Az ostravai Sokolská 26 Galériában nemrégiben bemutatott utolsó képein Aleš Hudeèek újra visszatért az alakábrázoláshoz és az erős kontúr használatához. Mintha ezzel körülrajzolna egyfajta képzelt alkotói kört, melyben vissza kell térnie a kezdetekhez, hogy újra képes legyen a folytatásra.

František Kowolowski. Az alkotó mint a művészetért szenvedő zseni modernista értelmezésének deszakralizációja új művészértelmezést vezetett be – a nomádét, akit a legkülönbözőbb viták, kódok és narrációk egy személyben alkotóként, szervezőként, levéltárosként és vándorként határoznak meg. A nomád folyamatosan változtatja és elhagyja helyét a művészetben, így ezt az egyre jobban teret kapó értelmezést talán egyfajta állandó menekülésnek is fel lehetne fogni. A nomád művész elsősorban a bizonytalant, az átmenetit, a változékonyt keresi. Idegenkedik attól, hogy saját stílusa, technikája, galériája, kurátora, témája legyen, de tulajdonképpen attól is, hogy saját közönsége. Az adott helyen nem centrumkereső elemként, hanem valamennyi potenciális középpont destruktoraként szerepel. Valamiféle perem- és perifériakereső, aki éppen most és éppen itt van otthon, ugyanakkor idegen is, akinek nincs semmije és nem is ragaszkodik semmihez, legkevésbé munkája jelentőségéhez vagy saját társadalmi szerepeihez.

Valahogy így lehetne jellemezni František Kowolowski helyét is a cseh képzőművészetben. Tøinecben született, Lengyelországban tanult művészetet, Brünnben, a Dùm umìní (Művészetek Háza) kurátora, és az Ostravai Egyetem Képzőművészeti Karának vezető tanára festészet szakon. Petr Lysáèek és Jiøí Surùvka mellett a František Lozinski o.p.s Csoport tagja.

Fellépéseinek és szerepeinek hasonló változatossága jellemzi részvételét a képzőművészeti életben is. A felfüggeszthető képek mellett performansszal, body arttal, site specific installációval és video arttal is foglalkozik. Nem hagyja önmagát sokáig korlátok közé szorítani egyetlen választott média által sem. Ahogy maga is mondja, minden médiánál és technikánál elsősorban azok felhasználásának konceptuális kontextusa, az adott médiában a már a kezdetektől benne rejlő szerkezet és konnotáció érdekli, továbbá ezek feltárása és problematizálása. Hasonló módon viszonyul például a modernista hagyományokhoz is, melyek szabályait és eredményeit úgy rendeli alá kritikus vizsgálatának, hogy a műalkotások rejtett lehetőségei kérdések egész sorát és bizonytalanságot hozzanak a felszínre.

A közelmúltban Ostravában megrendezett kiállításai közül a Jáma 10 Galériában bemutatott tárlatát és a Sokolská 26 Kiállítóteremben megrendezett Mirage prezentációját érdemes megemlíteni.

František Kowolowski a cseh képzőművészeti élet legérdekesebb alkotói közé tartozik, alkotásai (és a rájuk történő utalások és idézetek) olyan témákat érintenek, amelyekkel az aktuális vizuális elmélet foglalkozik. Változatos művészetének ezért meghatározó elemei a raktárakkal és archívumokkal történő különféle poszt-produktív akciói, éppúgy, mint a legkülönfélébb intézmények és pozíciók rejtett hatalmi szemléleteinek felfedése.

KÜŰ RITA fordítása