Erich Mendelsohn (1887–1953) ismert német-zsidó építész egyetlen, a harmincas évek első felében az akkori Morva-Ostravában megalkotott csehszlovákiai épülete felveti a kérdést, hogy miként hatott a cseh művészeti közeg ezen alkotó művére, milyen visszhangot váltott ki az építészeti modernizmus képviselői, valamint az építészet elméletével és az építészet második világháború utáni történetével foglalkozó szerzők körében. Nem kevésbé fontos kérdés az, hogy milyen miliővel rendelkezett a korabeli Morva-Ostrava, amelyben Erich Mendelsohn és munkatársai megvalósították a kontinentális Európában felhúzott utolsó épületüket, abban az időszakban, amikor emigrálnia kellett a náci rezsim elől menekülve.

Visszhangok a 20-as és 30-as évek cseh építészetében

Erich Mendelsohn csehszlovákiai alkotásának első visszhangjai összefüggnek munkássága korai, expresszionista fázisával. A potsdami Einstein-torony és az I. világháború alatt született hatásos skiccek mindjárt a 20-as évek elején figyelmet keltettek. Épületei időnként továbbgondolásra, máskor csupán formák átvételére inspirálták az építészeket. A gondolati és a formai inspiráció a leginkább Jiøí Kroha (1893–1974) építésznél szembeötlő. A 20-as évekbeli Mladá Boleslav-i épületei, kosmonosyi villái vagy a Benátky nad Jizerouban épített járási ház az építészet dinamikus oldalát bontakoztatja ki. A gépszerű megformálásuk közel áll Mendelsohn 1920 körüli munkáihoz. A Morva-sziléziai kerületből találomra a Nový Jièín-i mozi 1930-as expresszív-dinamikus épületét említhetjük, amelynek alkotója Leo Kammel bécsi építész (1885–1948). A gömbölyded saroképület horizontálisa a függőleges fényreklámmal magán hordozza Mendelsohn 1928-ban befejezett berlini filmszínházának közvetlen hatását. Építészetének mint a funkció dinamikus kifejezésének a visszhangja megjelenik a František Stalmach (1903–1985) és Jan Svoboda (1904–?) építészkettős épületeiben, de más alkotók műveiben is.

A Stavba folyóirat második évfolyamában (1923) megjelent Adolf Behne német építészettörténész A német építőművészet krónikája című cikke, amelyet egyebek között az Einstein-torony fényképe és Mendelsohn optikai gyárat, repülőteret és raktárépületet ábrázoló vázlata illusztrált. Behne cikkét Karel Teige fordította le. Az írás végéhez kommentárt illesztett, amely bemutatja, hogy a húszas évek első felében miképpen kanyarodott el az építészeti avantgárd az expresszionizmustól a konstruktivizmus és a purizmus architektúrája felé. Ebben a fejlődésben azonban bizonyos következetlenséget talál: “Az expresszionista romantika helyén itt gépi romantikát találunk. Mendelsohn Einstein-tornya a mérnöki, ipari esztétika által vezérelve a nem organikus automobil-formákat alkalmazza; a dinamikus görbék, amelyeket a levegő anyaggal szembeni ellenállása kényszerített ki az automobilnál, nem felelnek meg a csillagvizsgáló torony statikus konstrukciójának. Ugyanígy Mendelsohn többi reprodukált terve is némileg különc formákkal és merész kontúrokkal tűnik ki.”

A Stavba folyóirat második évfolyamában Teige folytatta a masinizmus kritikáját a Konstruktivizmus és a művészet felszámolása című cikkében: “Gépi alakzatokat, amelyek szépsége a precizitásban és a funkciójukban áll, külsőleg és dekoratívan átvinni képekbe vagy az építészetbe, mint ahogy egykor a Jugendstilben történt, és ahogyan történik ma is, mindez a hamis és nem tudatos gépi romantika eredménye, és így alapvető eltévelyedés. A régi görögök bizonyosan nem vitték volna át hajóik klónjait az építészetbe, míg az aerodinamikai számítások eredményeképpen kapott alakokat ezek a gépromantikusok ma teljes nyugalommal átviszik a bútorokba vagy a lakásokba, statikus tárgyakba (Mendelsohn tornya Potsdamban).”

A cseh építészközösség azon része, amely nem azonosult az avantgárd nézetekkel, szintén kritikus távolságtartással fogadta Mendelsohn művének másságát. Vilém Dvoøák teoretikus például Paul Jamot francia kritikus vélekedésére hivatkozik: “A vasbeton erősen nem racionális felhasználására példaként az utóbbi időben Németországban… Erich Mendelsohn német építész alkotását, a potsdami Einstein-csillagvizsgálót hozza, aki a betont szobrászként formázza, mert nem ismerte fel, hogy a beton az építész számára a könnyedség törvényét, ideálját kell, hogy sugalmazza.” Csak miután a húszas és harmincas évek fordulóján, amikor Mendelsohn művei leegyszerűsödnek, jelentetik meg a cseh szakfolyóiratok ismét az alkotásait. Közvetlenül azelőtt, hogy Mendelsohn 1933-ban a nácizmus miatt emigrált, a Styl folyóirat felvételeket közöl a chemnitzi Schocken áruházról, amelyről azt írja, hogy az épületet “Németországban alkotója eddigi főművének tartják. Nevezetesen azt emelik ki, hogy a szerző itt túllépett … az üveg tárgyszerűtlen és gyakorlatiatlan pazarlásán. Itt az építész Mendelsohn az üveget csakis ott használta, ahol az valóban hasznos”. És abban az időszakban, amikor Mendelsohn már emigrációban volt, 1934-ben a Bytová kultura című cseh folyóirat bemutatta Mendelsohn saját villáját a berlini Am Rupernhorn utcában.

Morva-Ostrava áruházai és a Bachner áruház

A modern építészetben a gépek dinamikájával, a gőzhajók esztétikájával és a modernizmus ethoszával éppen a kereskedelem számára készült épületek tűntek ki. Így volt ez Morva-Ostravában is. Az első szembeötlően modernista, legömbölyített sarokkal és szalagszerű kirakattal a RIX áruház jeleskedett, amelyet Ernst Korner helyi építész 1928-as tervei alapján valósítottak meg. Ő a német Neue Sachlichkeitból (Új Tárgyiasság) és ugyanakkor a dinamikus vonásokat mutató nautikus esztétikából indult ki, amelyekkel a reklámcélokat szolgáló korabeli rajzokon, Mendelsohn ostravai művének előképén találkozhatunk. A gömbölyded doboz dinamikus kialakítása a homlokzat sávszerű felosztásával és a hátraugró felső szintekkel jellemző a Brouk a Babka áruház 1928-as épületére is, amelynek tervezője az akkoriban a városban lakó Karel Kotas volt.

A legjellegzetesebb, legdominánsabb itteni saroképületet a legömbölyített formáival és szalagablakaival azonban az ASO áruház új, 1929-es épülete képviseli, amelynek tervezője a brünni Bohumír Èermák. Az épület a Sokol út és az Október 28. utca kereszteződését emeli ki, nem messze az akkori Birodalmi, ma Sýkora hídtól. Mindez azt mutatja, hogy a csehszlovák közegben, és magában Morva-Ostravában is a szakmai nyilvánosság nagy része értően viszonyult ahhoz az építészethez, amely Mendelsohn fejében született meg.

A későbbi Morva-ostravai Bachner áruház megalapítója a galíciai Wilamowicében született Moøic Bachner (1871-1935) volt. Feleségével, a michálkovicei Saborský családból származó Amáliével 1908-ban házat vásároltak Morva-Ostravában, és háztartási eszközöket, konyhai kellékeket, üveget, porcelánt és vasárut forgalmazó boltot nyitottak benne. 1923-ban a Strassmann, Glogar és Korn céggel az 1666. helyrajzi szám alatt házat építtettek a Kastély utcában. Csak 1927-ben jött létre az M. Bachner részvénytársaság, melynek székhelye a Morva-ostravai Kastély utcába került. A cég azonban helyszűkében volt. Ezért 1931 második felében M. Bachner megvette a várostól a Kastély és a Puchmajer utca sarkán levő, 177. helyrajzi számú régi iskolaépület egy részét, hogy a helyén új áruházat építsen. 1932 júniusában kérvényezte ezen épület lebontását, amelyet július 21-én a város engedélyezett.

Regina Stephan munkájából megtudjuk, hogy 1931–1932 fordulóján a téli szünidő idején a svájci St. Moritz üdülőhelyen Erich Bachner, Moøic Bachner fia megismerkedett Erich Mendelsohnnal, akivel ugyanabban a szállóban lakott. Megismerte az áruházak architektúrájáról vallott nézeteit, és azonnal meg is egyeztek az együttműködésről. Az építész hamar el is készítette az új épület vázlatát, ezt követően pedig a berlini irodája dolgozta ki a projekt részleteit. A hely adottságait figyelembe véve, L alaprajzú, hat föld feletti és egy föld alatti szinttel rendelkező épületet tervezett. Az árusító terület racionális szükséglete, a kis telek és a szűk utcák nem hagytak túl sok lehetőséget az alakkal és a diszpozícióval folytatott kísérletekre. Mendelsohn az épületet így felfalazott acélvázzal, betonborítású acéloszlopokkal és mindegyik emeleten egységes belmagassággal tervezte meg. Az épületet meleg levegős fűtéssel, klimatizációval, két személy- és egy teherfelvonóval tervezték. A fő közlekedési útvonalat a fémcsőből készült korláttal ellátott háromkaros lépcső képezte, amely a függőleges üveges tengely révén a Kastély utcára nyílt. Az épület egészéhez tartozott az udvari háromemeletes szárny a cég raktárai és garázsai számára.

Az épület külső megjelenését a nagyméretű kirakatokat magába foglaló teljesen beüvegezett földszint és a tőle elválasztott fölső, folyamatos párkány közötti ellentét határozta meg. Ez utóbbit a nyári hónapokban a nap ellen védő kihúzható ponyvákkal szerelték fel. A két főbejárat – egyik a földszinti üzlettérbe, a másik pedig a függőleges irányú közlekedés számára – a Kastély utcára nyílt. Mendelsohn a homlokzatot az elsőtől a hatodik emeletig a cseh RAKO cég által gyártott DURSILIT burkolattal látta el, amint ezt mindkét utcai homlokzaton a cégjelzéssel ellátott csempék is tanúsítják. Az épület finomságát hangsúlyozza az előreugró koronapárkány, amely mintha lebegne a ház fölött. A dinamikus hatást szolgálja az ablakok hosszúkás, fémből készült bélése is, amelyek ismétlődve kerültek a vízszintes szalagablakokba, ily módon grafikailag téve teljessé a homlokzat finom struktúráját.

Az építési hivatal 1932. augusztus 18-án adta ki az építési engedélyt. Ennek szövege így szól: “Mendelsohn berlini építészmérnök tervei alapján az épület a következőképpen néz ki…” A megőrzött tervek dátuma 1933 májusi és júniusi. A berlini iroda pecsétjén kívül J. Schreiner, Mendelsohn asszisztense szignálta őket, akinek a feladata az építész skiccei alapján a tervdokumentáció elkészítése volt. Maga az építész J. Schreiner brit munkavállalási engedély iránti kérelméhez azt írta, hogy Schreiner nyolc éven át dolgozott az asszisztenseként, és hogy a modern acél- és vasbeton szerkezetek terén szerzett ismeretei és nagy munkatapasztalata teljes mértékben alkalmassá teszik őt az ilyen jellegű munkára. A munka kivitelezője az Ing. Strassmann, Glogar és Korn cég volt 1933-ban, ám Erich Mendelsohn 1933 márciusában Hollandián át Nagy-Britanniába emigrált, így személyesen nem felügyelte az építkezést.

Ahogyan a tervdokumentáció szövegéből és Regina Stephantól megtudhatjuk, a tervezés befejezését és a megvalósítást Mendelsohn berlini irodájában dolgozó munkatársai felügyelték – az iroda számára ez volt az utolsó megvalósított megrendelés. Az új ostravai Bachner áruház átadására 1933. szeptember 29-én került sor, erre a napra szól a használatbavételi engedély is. Az építkezés befejezéséről szóló igazolást és az átadási jegyzőkönyvet az építési hivatal ugyanazon év október 5-én adta ki.

A megvalósítást olyan motívumok és elemek jellemzik, amelyek tipikusan és gyakran előfordulnak Mendelsohn műveiben. Ilyen a három osztatú, folyamatos szalagpárkány a földszint fölött, amely megtalálható például a gliwicei áruházon is. Az egyszerű előreugró párkány pedig megjelenik egyebek mellett a berlini Columbus-palotán is. A kecses, hosszúkás fémablakok jellemzők a 20-as és 30-as évek fordulójának épületeire, és hasonló, a lépcsőházak függőleges tengelyét követő ablakokat találunk a chemnitzi vagy az oslói áruházakon is. Érdekes a kerámiahomlokzat érvényesülése.

Tekintettel az akkori erős légszennyezettségre, ez a választás igen jónak mutatkozott. Mendelsohn a vízszintesen fektetett hosszúkás csempéket szabályos sorokban helyezte el, ami megteremtette a homlokzat finom grafikai struktúrájának az alapját, amelybe aztán a reklámfeliratokat illesztette be. Éppen a reklám beillesztése az építészeti műbe igen jellemző Mendelsohnra. A saroknál a Kastély utca felőli függőleges üres területre egy neoncégért helyezett el, csúcsán egy dinamikusan a magasba emelt nagy B betű körben, amely meghatározó az egész utcaképet illetően. A főhomlokzat földszinti párkánya fölött világított a Bachner neonfelirat, amelyet nem csupán a Kastély utcából lehetett kiolvasni, hanem a Puchmajer utcából, sőt még a mai Október 28. utcából nézve is felkeltette a figyelmet.

A homlokzat grafikai mértéktartását a reklám dinamikájával kiegészülve kiemelték a sarok tengelyénél elhelyezkedő feliratok és a főhomlokzat koronapárkánya fölé vízszintesen kilógatott rudak, amelyekre reklámokat és zászlókat lehetett kifüggeszteni. Mindez a járókelők figyelmének a felkeltését szolgálta.

Például a RIX áruháztól eltérően, amely a legfontosabb szinteken a csaknem padlótól a mennyezetig tartó ablakokkal a külső térbe nyílt, a Bachner esetében a szalagszerű ablakok csupán a mennyezet közelében húzódtak. Az épület a saját világába záródott – a falak mellett áruval megrakott polcok húzódtak, az ablakok pedig csupán természetes fényforrásként szolgáltak. A céljuk azonban nem az volt, hogy az utca történéseire tereljék a figyelmet. Ezzel közelített az áruház térkialakítása a mai, a hasznosságnak alárendelt kereskedelmi terekéhez, amelyek az áru bemutatására és eladására koncentrálnak, nem pedig a külső környezettel való kommunikációra.

Sorsok a háború után

A Bachner család némelyik tagja az első Csehszlovák Köztársaság és Lengyelország között újonnan meghúzott határon át, föld alatti járatokon keresztülszökve megmenekült az ostravai zsidók tragikus sorsa elől, akik közül nyolcezren vesztették életüket a holokausztban. Végül egészen Palesztináig jutottak, ahol Bedøich Eli Bachner, a cégalapító unokája népes családjával máig is él. Az áruházat a háború alatt árjásították, és minden bizonnyal a Brouk a Babka üzletlánc egységeként működött. A csodával határos módon nem semmisült meg a város bombázása során, nem úgy, mint a közeli RIX áruház, amely olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy le kellett bontani. A második világháború után az épületet felújításra szorult. Egy 1947-es felvételen még látszanak a bedeszkázott ablakok és kirakatok. A felújítás viszonylag szakértő módon történt, az eredeti reklámokat azonban leszerelték. Az áruházat egy rövid ideig még Moøic Bachner Erich fia vezette, 1948 februárja után azonban államosították. Az Obchodní domy (Áruházak) majd később a Prior állami vállalat tagja lett. Ekkor kapta az áruház a korra jellemző Horník (Bányász) elnevezést, amelyet máig visel.

1958-ban az épület földszintjét önkiszolgáló élelmiszerüzletté alakították át, amely az egyik első ilyen jellegű bolt volt Ostravában. A hatvanas évek második felében a Prior azt tervezte, hogy az épületet teljesen átépíti és részévé teszi annak a nagyobb bevásárlóközpontnak, amely projektről több elképzelés is született. Az eredeti Bachner áruház így a komplexumnak csak egy kisebb részét képezte volna, lebontották volna a függőleges közlekedési magokat az északkeleti tűzfalnál és az udvari kiszolgáló szárnyat. Alighanem csak a külső köpeny maradt volna meg. A terv nem valósult meg, a Prior az új székhelyét a szemközti oldalon – az említett tér és a Zeyer utca között – építette meg.

A cseh művészettörténészek Mendelsohn művére csak az olasz építészettörténész, Bruno Zevi könyvei megjelenése után reagáltak. Ő 1970-ben kiadta az építész összes művét Opera Completa címmel, ebben szerepelt a Bachner áruház is. Az építész saját írásaiból, valamint Nikolaus Pevsner és Wolf von Eckhardt műveiből merített Felix Haas cseh építészettörténész, amikor az Architektura 20. století (A 20. század építészete) című könyvében egy rövid fejezetet szentelt Mendelsohnnak. Ebben a tervezői gyakorlatáról így ír: “…megtekintette a tervezett épület helyszínét, belehelyezte magát a terep adottságaiba, aztán otthon, Bach zenéjének hallgatása közben, megkomponálta az építőanyagokat. Az alaprajzokat csak utólag készítette el.” A Bachner áruházról pedig ezeket írja: “Ez az épület azonban nem jellemző az építészetére.” Ebben azonban Mendelsohn művének a húszas-harmincas évek fordulóján bekövetkezett mellőzöttsége tükröződik, amikor is az “új tárgyiasság” felé fordult.

A hetvenes évek elején jelent meg először az a törekvés, amely az épületet a nemzetközi jelentőségű modern építészet műemlékeként kívánta elismerni. Dušan Riedl építész és Bohumír Samek művészettörténész voltak azok, akik a morvaországi és sziléziai modern építészet alapos felmérését követően 1971-ben javasolták az objektumot a műemlékek jegyzékébe. Akkor nem jártak sikerrel. A modern építészet értékes példájaként említette Leoš Mlèák és Jiøina Pavlíková műemlékvédő szerzőpáros az épületet egy 1979-es cikkében. Ezt egy építészhallgató, később ismert brünni építész, a két világháború közötti időszak szakértője, Jan Sapák levele követte 1980 októberében, amelyet az akkori Állami Műemlék- és Természetvédelem Kerületi Központjának címzett, azt kérve, hogy az épületet vegyék fel a műemlékek jegyzékébe. Végül az áruházat csak 1984-ben került bele a Műemlékek Állami Jegyzékébe. Ennek ellenére az 1988–1990-es rekonstrukció idején bizonyos negatív hatások érvényesültek, a finomacél-ablakokat robusztusabb, két négyzetes szárnyú alumíniumkeretesre cserélték, amely ellentétes az eredeti dinamikus kompozícióval. A szabad elrendezést ekkor válaszfalak bontották meg, amelyeket az egyes szinteken a fő közlekedési tengelyek és az árusító terek közé helyeztek el.

A Bachner, ma Horník áruház dacolva az időkkel, fennmaradt. Állapota azonban, ahogyan erről bárki meggyőződhet, nem felel meg a modern építészet ezen emlékének és nemzetközi hírű tervezőjének. Másfelől viszont a kilencvenes években sikerült megújítani a földszint megoldását az előretolt kirakatokkal, és a műemlékvédelem megakadályozta, hogy az épületet a mindenféle képzőművészeti értéket nélkülöző reklámokkal tegyék tönkre. Az épület kialakítása legalább nagy vonalakban elmond valamit alkotója munkásságáról és Ostrava modern kori történetének egy fontos fejezetéről. Erich Mendelsohn alkotói pályája szempontjából ez az épület a visszafogottabb műveivel függ össze, amelyek a német “új tárgyiasság” építészetéből indulnak ki, jól látható ez az Am Rupernhorn utcai saját villáján vagy emigráns korszakának némelyik tervén is. A fenti szöveg kísérlet az épület történetének bemutatására, és alapot kíván szolgáltatni azon értékek megbecsüléséhez, amelyeknek mostani rejtőzése semmi esetre sem a jelentéktelenség számlájára írandó.

Válogatott bibliográfia

Adolf Behne: Kronika nìmeckého stavebního umìní po válce. Stavba II, 1923, 97–100. o.

Jiøí Brabec – Vratislav Effenberger – Kvìtoslav Chvatík – Robert Kalivoda: Karel Teige – výbor z díla. sv. 1. Svìt stavby a básnì. Studie z dvacátých let, Praha 1966.

Felix Haas: Architektura 20. století. Praha 1978, 143–144. o, 128. sz. lábjegyz., itt a. 144. o.

Eva Chvalová: Obchodní domy v Moravské Ostravì v období první republiky. In Ostrava. Pøíspìvky k dìjinám a souèasnosti Ostravy a Ostravska, sv. 22, Ostrava 2005, 130–132. o.

Leoš Mlèák – Jiøina Pavlíková: Moderní meziváleèná architektura v Ostravì. Památky a pøírodaIV, 1979, 4. sz., 205. o.

MM [Milan Myška]: Bachner – rodina velkoobchodníkù. In Milan Myška a kol., Historická encyklopedie podnikatelù Èech, Moravy a Slezska, Ostrava 2003, 22. o.

Nové stavební umìní. Stuttgart 1927. Vize moderní architektury (katalógus), Praha 2004, oldalszám nélk.

Bøetislav Olšer: Pøežili šest válek. Ostrava 2000, 82–116. o.

Regina Stephan (ed.): Erich Mendelsohn. Dynamics and Function. Realized Visions of a Cosmopolitan Architect (katalógus), 1999.

Rostislav Švácha: Jiøí Kroha a Mladá Boleslav, 1922–1927. In Marcela Macharáèková (ed.): Jiøí Kroha (1893–1974): architekt, malíø, designér, teoretik v promìnách umìní 20. století, Brno 2007, 122., 131. és 132. o.

Tge [Karel Teige]: Nìmecká architektura…, Stavba II, 1923, 100. o.

Jindøich Vybíral: Zrození velkomìsta. Architektura v obraze Moravské Ostravy 1890-1938. Ostrava – Brno 2003, 115–118, 134–136, 141, 153–163. o.

Bruno Zevi: Erich Mendelsohn Opera Completa. Milano 1970. Angol fordítása: Bruno Zevi: Erich Mendelsohn: Complete Works. Basel 1999, 198. o.

BEKE MÁRTON fordítása

Martin Strakoš (1972) – 1990 és 1996 között az olmützi Palacký Egyetem Bölcsészettudományi Karán dolgozott. Most az ostravai Állami Műemléki Intézet munkatársa. Az Architekt, a Fórum architektury a stavitelství, a Stavba, az Ateliér és más folyóiratokban publikál. Fontos munkatársa a Protimluvnak, amelyben annak megalakulásától kezdve építészettel és képzőművészettel foglalkozó tanulmányokat közöl. Szerzője, illetve társszerzője a Prùvodce architekturou Ostravy (Kalauz Osztrava építészetéhez, 2010) és a Slavné vily moravskoslezského kraje (Morva-sziléziai kerület híres villái, 2008) című és további könyveknek.

A cikk az Erich Mendelsohn. Dynamik a funkce. Vize kosmopolitního architekta (Ostrava, 2009) című katalógusban megjelent szöveg átdolgozott változata.