Ostravának, a Cseh Köztársaság ezen egyetlen “amerikai” városának a tágas és egymástól meglehetősen távol fekvő negyedeit mindenütt jelenlevő foghíjak választják el egymástól, amelyeket gyárterületek, meddőhányók, erdősávok, folyók, de még gabonaföldek is alkotnak. A csöndes nagyváros nyugalmát a füstölgő kéményekkel, amelyekből időnként lángok csapnak föl, a gépek távoli zaja veri fel. Az ember a csontjaiban érzi, hogy ami itt a legtovább megmaradt – az egyetlen eredetileg gótikus templom mellett, amelyet kis híján magáévá tett a csodálatos módon még életben maradt természet –, azok a vasművek. És amíg itt még mindig a kemény munka – a robot – győzedelmeskedik, még ha ebből a központ vagy a Stodolní utca látogatóinak mi sem tűnik fel, a többi mind ideiglenességben él.

Így például az Ostravai Napok keretében zajló Új Zenei Fesztivált idén augusztusban ötödszörre rendezik meg a városban. Függetlenül az alkotói környezetétől, amely az Ostravská banda nevű helyi zenekarra és együttesre támaszkodik – ennek zenészei kétévente rendkívüli teljesítményt nyújtanak az országban sokszor először és utoljára elhangzó, szinte eljátszhatatlanul nehéz partitúrák fölött, ez a szemle alapjában véve a más kulturális miliőből érkező emberek bemutatását szolgálja. És míg az itteni filharmónia a környékbeli szerzőktől legfeljebb ha évente egy művet ad elő (azt is csak egyiküktől), az idegenek sokkal jobb helyzetben vannak – Somei Satoh, Alvin Lucier, Christian Wolfe, Petr Kotík és néhány további, a New York-i iskolához kapcsolódó szerző, és nem lehet kihagyni az alapító atyát, John Cage-et –, az elmúlt tíz évben többször is bemutatták műveiket Ostravában. Az egyhetes szemle kétévente a nyári szünidő idején zajlik, és a kérdés az, hogy miképpen járul hozzá az ostravai genius locihoz. Jegyezzük meg, ideiglenesen felkelti az érdeklődést a kortárs zene iránt. Művészeti vezetője, Petr Kotík egyszersmind menedzserként is tevékenykedik, bárhová áthelyezheti a fesztivált – akár egy szétszerelhető gyárat szokás –, ha olcsóbb zenekart és használható szervezőket talál. Ostrava ráadásul meg is felel neki: “Akit megérint New York ipari építészete, annak tetszeni fog Ostrava is, és megfordítva” – mondja. A kérdés azonban az marad, hogy vajon az ostravai közegnek megtetszettek-e Kotík produkciói. Ezt persze csak az idő mutatja majd meg.

És mi a helyzet a második legérdekesebb ostravai fesztivállal, a Pohyb – Zvuk – Prostor (Mozgás – Hang – Tér) nevűvel? E szemle spiritus agense Martin Klimeš több, mint három évvel ezelőtt terjesztette ki ennek az eseménynek a hatókörét Opaváról Ostravára is. Kísérleti zene ilyen mennyiségben azelőtt nem hangzott még fel Ostravában. Olyan külföldi együttesek jöttek el, mint a Blackhole-factory Németországból vagy a POW Ensemble Hollandiából, és helyi előadókat is meghívtak. Egy évvel később a hangjával varázsló San Franciscó-i Audrey Chen énekelt (egyébként tavaly is), az országban egyetlen koncerten a New York-i pszichedelikus The Iconoclast játszott itt, kontrasztot alkotva a hazai BBNU-val és Marek Pražák performer-költő-zenésszel, és még sorolhatnánk. A tavalyi évben a fesztivál valamivel akadémikusabb volt – az Ensemble Marijan együttes előadásában hallható volt a Soundscapes vagy Anestis Logothetis és Milan Grygar grafikus partitúrái a MoEns produkciójában, és még egy sor további darab és együttes. És hogyan szerepeltek a legutóbbi évben a helyiek? Jegyezzük meg, hogy egyelőre, ideiglenesen nem hívták meg őket. Meglátjuk, milyen gyümölcsöket hoz a következő év rendezvénye, amelyet változatlan helyszínen novemberben tartanak meg.

De voltaképp mi nem ideiglenes Ostravában? Talán a Janáèek Filharmonikus Zenekar terme, amely együttes ideiglenesen átköltözött Ostrava Város Kultúrházába, és egy saját koncertteremre várakozik (mellesleg több mint ötven éve)? Talán a városi galéria, amelyre évtizedek óta várnak a helyi művészek? Hiszen Kunsthalle más, még Ostravánál kisebb városokban is van. Talán a Morva-sziléziai Tudományos Könyvtár folytonosan halogatott épülete, amelynek a tervpályázatát már rég megnyerte a látványos “fekete kocka”? És mindeközben a mostani könyvtár évtizedek óta ideiglenesen az Új Városháza termeiben működik, amelyben korábban Ota Filip apja vezette a cukrászdáját.

Nézzük hát, hogy hol lehetne az a bizonyos ostravai genius loci. A legkülönfélébb műfajokat játszó együttesekben, amelyek tömegesen vesznek részt a Templ klub által szervezett mindenféle szemléken és versenyeken? Azokban az ostravai együttesekben, amelyek a Hudební bazarban vagy a Marley klubban lépnek fel rendszeresen? A szórványosan fellépő ipari underground hangperformanszokat előadó Sklo nevű csoportosulásban?

Vagy olyan helyeken lenne a genius loci, mint a Janáèek Konzervatórium vagy a Morva-sziléziai Nemzeti Színház? Az ő gyökereikből nő ki a Szent Vencel Zenei Fesztivál, a Janáèek Májusa és a Zenei Jelen szemle, amelyeken a legkiemelkedőbb hazai és külföldi művészek lépnek fel. Az akadémiai élet Ostravában szerencsére jól és példásan működik, akárcsak a környező gyárak. Ezen produkciók látogatói többnyire bizonyára nyugodtan élnek a csodálatos hegyek közelében fekvő füstölgő nagyvárosban, nem zavarja őket, hogy nincs városi galériájuk vagy experimentális zenei helyszínük, hogy alapjában kevés dolog születik itt, és az a kevés is érdektelenségre van ítélve. Olyannyira, hogy az ember néha már Kínában érzi magát… Ellátogat a Parník klubba egy swingzenekar koncertjére, vagy egy operára, esetleg operettre a színházba, amit nem vesz el tőle senki, és amelyeknek a keserédes történeteivel és melódiáival nyugdíjig ki tudja bírni, azután meg úgyis megbékél azzal, hogy ideiglenesen a közelítő halált várja.

Lehet, hogy Ostrava genius locija éppen abban áll, hogy egyelőre van is meg nincs is, hogy folyton születőben van, és küzd a létéért. Meglátjuk…

BEKE MÁRTON fordítása

Jiøí Macháèek (1970) – Az Ostravai Egyetem és a prágai Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karán tanult. 2002-ben kezdeményezte a Protimluv szemle létrehozását, amelyet azóta is főszerkesztőként vezet. 2006-ban a Protimluv tevékenységét kiterjesztette költői, prózai és szakirodalmi művek kiadására is. Társszervezője az osztravai Protimluv.fest irodalmi seregszemlének, amelyre Csehországból, Szlovákiából, Magyarországról és Lengyelországból érkeznek szerzők. Esszéket publikált a Host, a His Voice és a Protimluv folyóiratban. Zenéléssel is foglalkozik (Mamalör zenekar és mások).