A gleccserből jött Szent története

 

Aztán a kocsonyás, darabos vízben még

úgy liftezett fel-le, fel-le, mint az üdítő fekete

karanténjába zárt jégkocka.

néhány részletet bírt el magából.

az első napon felköhögte a gleccser, a stég

végéig jutott. zsibbadt volt még, erősen kába.

a második nap délutánján nagy pórázt

kötött a halászok hálójára: kifogták,

vállukra vették; a nagyáruház szűk,

alaktalan folyosóján megtartotta

első igehirdetését (szinte kihallatszik e versből,

a koccanás. s amint lábait keresztbe téve, ütemesen

dobolt, érni kezdett tenyerében a lap belül).

a harmadik nap: keresetlen. ilyenkor

horzsolja át a féknyom az utca terveit.

ilyenkor bűnhődnek a pótapák, bébiszitterek.

a negyedik napon rövidítette le a harmadikat s a fűtésszezont.

az ötödiken feltámasztott egy gonddal elvermelt

kisállat-tetemet. a hatodikon Szilánkos Törést,

Karizmatikus Csuklót és Gyulladt Térdet.

a hetedik napon érte a megkísértés: visszakapta

az Adrenalint, s gyűlni kezdett szája szélén,

az az izgatott szürke lejtés, ami egyszer hagy mindenen

nyomot. a legősibb Pótapa molesztálta a Dogmát.

hurkot vetett neki, megkínálta székkel.

és mikor a karfa turbinái beindultak vele,

mint egy ittas arkangyal nézett, tétován, széjjel.

 

 

Kerti szobor

 

I.

a faredőnyön loccsan a délelőtt az árnyék

és kanyart vesz be lágyan a puhatestű holtág

s egy hajó évek óta

 

II.

mint egy szerb-horvát bán görög-római isten

vagy vidéki bús kertész ki részmunkaidőben

dús hajókat rakod ki és teafiltert áztat

poharak kancsók mélyén ki ez a ravasz isten

tömény szoborrá gyűlve kinek a szóvivője

és miféle menedzsment mely küldte mennyi transzport

testtartásához illőn (nyakán biccentve könnyen)

narkós mogorva kábult délelőttön születve

(áldott határidőnapló rögzít itt fel mindent

az idő szájpadára s mozdulni kész a nyelvtő)

kék tafota köpenyből karcos fekete zaccból

már sűrű őszi bőrben gyűlik szoborrá össze –

hisz el sem kezdődött még igaz kitart örökre

egy tárgy mögül az árnyék kidőlve mint a nyárfák

dús lombja rég a törzsről

rakodni jár a lélek

beléd visszahadarva mozdulni kész tagokkal

ő ízlel gyúr örökké.