Csökkentett üzemmódban

És vizek lebegtek a lelkek fölött.

Esőfelhők úsztak el. Szürkén, súlyosan.

A gép, vagyis a terv, vagyis a szellem még aludt.

Altatta magát.

Még néhány horkolás, néhány nehéz álom, és

kezdődik. Elindul a program futása.

Megszülettünk.

Kibújt a szög a zsákból.

A teremtés első napja:

ónos eső és kezdetleges ereszcsatorna,

helyrajzi szám, sóhajtás, ablaktörlő,

és mindenféle találmányok tornasorban,

elvonulnak a tribün előtt, integetnek,

kezükben színes lufik magasra szállnak,

mindegyik szentlélekkel töltve pukkadásig.

A teremtés második napján,

összeveszünk egy kukacos almán.

Ez harapná, amaz kidobná.

Ingyen van. Nőtt magától…

A biokertész rendesen megszidott.

Harmadnapra kiűzetett.

Sziklához leláncoltatott.

Feje megfájdíttatott.

Férfi a nővel összeházasíttatott.

A nő megfogant, és nagy kínok közepette

sok kis bűnt küldött a világba nagyra nőni.

Azok meg nőnek maguktól, mint a bolondgomba.

Ötödik nap. Szinte lényegtelen.

Felébredtünk egy furcsa helyen.

Az Éden eltűnt. Nem is köszönt.

A rossz nevelés számlájára írtuk.

A sivatag homokjába írtuk, amit

az Éden otthagyott nekünk.

Hatodik napon üzent az Éden.

Visszajönne. Ígért fűt, fát.

Jó gyerek lesz, jól tanul majd,

nem csavarog, nem kér zsebpénzt.

Kiröhögtük, persze. Nekünk ne kerteljen.

Azóta se láttuk, megsértődött.

És a hetedik nap. Csökkentett

üzemmódban: megszentelt relax.

A program pihen, csak mi futkosunk

kétségbeesve a billentyűkön.

Felhasználónév, jelszó megtagadva.

A program pihen, nem válaszol.

Vaksi képernyőszemével bámul a semmibe.