Tüskés Tibor

Fodor András

főszerkesztőnek Budapest

Pécs, József út 13.

Budapest, 1963. november 9.

Kedves Tibor,

tudom végre utazásom időpontját. Tizennyolcadikán délelőtt indulunk repülővel. (Két óra negyven perc az út Moszkváig.) Szeptember óta állandó készültségben vagyok, mégis mintha most csapna össze fölöttem az ár: egyszerre annyi dolgom, terhem van, alig találom köztük magamat. Jellemző, hogy még csak most jutottam oda, hogy Csanádi Imre kötetét olvassam. Hogy fogom megírni róla a kritikát? Pedig ez az ígéretem kötelez és feszélyez mindenekelőtt. Beney Zsuzsa már megírta a magáét. Igen komoly hangú, értelmes hozzászólás; szigorú, de nagyra becsülő; főként a nyelvi, formai vonatkozásokat érinti és nem nagy terjedelmű; alkalmasint két-(három) oldalt tenne ki a folyóiratban. Mindenképp szükséges, hogy általánosabb, elemzőbb kritika is helyet kapjon Zsuzsáé mellett. Azt hiszem, nagyon jó összhangban lenne az én mondanivalóm az övével; noha én pozitívabban írnék róla. Igyekszem nyolc flekknél többet nem igénybe venni. Ha megnézted az Ördögök szekerént, meg az Új Írás-beli kezdő verseket, bizonyára Neked is az a véleményed, hogy Csanádi megérdemli a tervezett többoldalú kritikai fogadtatást.

Írod, hogy a szerkesztő-társak elbizonytalanodását tapasztalod a múltkori zuhanyozás óta. Ismét csak azzal vigasztallak: Tóth Dezsőék a ködmön ujjába beszéltek. Most tárgyaltam éppen Simonnal, kit hivatalosan beiktattak; megkapta az ukázt minden fórumon (Pártközpont, Miniszterhelyettes, Lapkiadó). Határozottan az volt a benyomása, hogy az irodalompolitika teljesen cseppfolyós; nincs vonal; maga Aczél se tudja, mit, hogyan, miért kell csinálni. Gondolod, hogy ezek után a Tóth D.–Kiss–Rátkai szentháromság birtokában van a kinyilatkoztatásnak? Bíráltak, mert revizori feladatukat csak úgy láthatják el, ha az elvi fölény látszatát megteremtik.

Simon különben ismét célzott arra, hogy szorosabban akar Veled, a Jelenkorral együttműködni. (A Mészöly elleni hurrogásra is legyintett; illetékeseknek meg is mondta, ugyan miért volna bűn egy bemutatott drámának folyóiratban helyet adni?!) Közölte Aczélékkal, hogy szélesíteni akarja a mezőnyt; elárulta nekem, hogy szeretne idővel munkatársként is maga mellé venni. Benjámin ottléte miatt ez egyelőre megoldhatatlan, és egyébként se mennék el teljesen a Múzeum utcai rezervátumból.

A különlenyomatok ügyében beszéltem a Könyvtárellátóval. A személyi összeköttetés; nem utolsósorban a Jelenkor iránti szimpátia miatt vállalják a példányok postázását olyképpen, hogy a megadott címeknek a legközelebbi könyvszállítmányban mellékelni fogják a különlenyomatot ingyen és bérmentve. A 300 cím kiválogatását, listán való átadását pedig mi vállaljuk Líviával; így nem lesz egyéb dolgotok, mint a példányokat ÁKV Könyvtárellátó Osztálya, Mihályi Imre névre (Értelmes, irodalmilag művelt szombathelyi fiú, a Jelenkor lelkes olvasója. Egyik főember a Könyvtárellátóban.) VI. Népköztársaság útja 16. címre felküldeni. A többi automatikusan intéződik. A szállítás befejeztével a listát igazolásként Nektek küldik majd el Mihályiék; Ti meg neki előzőleg, vagy utólag megköszönitek a szívességet. Ennyi az egész!

Bertók Laci volt nálam a minap. Mutatta a plágium-föltáró írását és egy szép verset, amit ugyancsak Nektek küldött.

Tegnap Cegléden voltam forró hangulatú önképzőköri gyűlésen. Kálmánék nagyon kitettek magukért. A Leőwey gimnáziumi találkozás hangulata idéződött föl bennem. Milyen különös, hogy az egyik szavaló kislány ugyanaz a Górnagy Anna (?) volt, aki ott is mondott tőlem verset.

Elutazásom előtt még írok pár sort, és ha a szerencse segít, küldöm a Csanádi cikket Zsuzsáéval együtt.

Annának kézcsókom küldöm, Téged sok szeretettel Ölellek:

Bandi

[Autográf levél, 4 ff. Boríték megvan. Expressz.]

[utazásom: vö. Fodor András: Ezer este Fülep Lajossal. II. kötet. Bp., 1986, Magvető, 204–209. p. – Csanádi Imre kötetét… megírni róla a kritikát: Fodor András: Csanádi Imre: Ördögök szekerén. Jelenkor, 1963. 12. sz. 1193–1196. p. – Beney Zsuzsa már megírta: Beney Zsuzsa: Csanádi Imre: Ördögök szekerén. Jelenkor, 1963. 12. sz. 1191–1193. p. – Simon: Simon István. – A Mészöly elleni háborgás… egy bemutatott drámának folyóiratban helyet adni: Mészöly Miklós: Az ablakmosó. Jelenkor, 1963. 9. sz 790–806. p.; 10. sz. 925–939. p. Jegyzet a darab ürügyén. 10. sz. 939–945. p. – Benjámin: Benjámin László. – A különlenyomatok: Három évtized Pécs irodalmából. 1931–1963. Különlenyomat a Jelenkor 1963. októberi számából. – Lívia: Mátis Lívia. – Bertók Laci …plágium-föltáró írása: Bertók László: Mégiscsak tolvaj. Jelenkor, 1963. 12. sz. 1186–1187. Bertók László a glosszában Bencze Józsefnek a Szabad Földben megjelent verséről (Nyitány) bizonyítja, hogy az ő (1955-ben írt, ugyancsak Nyitány c.) versének “lopása”. – Kálmánék: Lakatos Kálmánék. – Leőwey Gimnázium: pécsi középiskola.]

 

[Tüskés Tibor]

[Fodor András]

[Budapest, 1965. március 1. után]

Kedves Tibor,

légy szíves ezekről jövő szerdáig (III. 10-edikéig) írni 1-1; esetleg 2-2 oldalt; aszerint, mennyire nyerik el a tetszésedet a művek. Ha Benedek műve ifjúsági irodalomnak tekinthető és az átlagnál jobb, lehet törzsanyag. Fábiánt talán szigorúbban kell megítélni. Ha a film-regény egészen kiemelkedő, akkor írjál a kötetről 2 oldalt. (A novellákat ismerem, az Íme Európából – azok nem éppen remekművek; Fábián azonban szimpatikus jelenség.

Most kaptam Pákolitz kötetének levonatát is, de azt nem küldöm el…

Levelem óta különösebb újság nincs.

Ölellek:

Bandi

[Autográf cédula, 2 ff. Boríték, melléklet hiányzik.]

[ezekről… írni: az Új Könyvek részére. – Benedek: Benedek Marcell: Kis könyv a regényről. Új Könyvek, 1965. 6. sz. 22–23. p. – Fábián: Fábián Zoltán: Déltől hajnalig. Elbeszélések. Új Könyvek, 1965. 9. sz. 14. p. – Pákolitz kötete: Pákolitz István: Messzenéző. Versek. Bp., 1965, Magvető.]

[Tüskés Tibor]

[Fodor András]

[Budapest, 1965. március 27.]

Kedves Tibor,

mivel a beérkező könyvanyagban nagy választék nem mutatkozik, két ifjúsági könyvet szeretnék Rád testálni a következő fordulóban. Egyik Móra Kincskereső kisködmöne, másik Fekete István Bogáncsa. Ha nem ízlik a velük foglalkozás, mondd meg nyugodtan, még tudok rá szerezni recenzort, mivel a kézirat-visszaküldés határideje április 5. (Ha lehet ápr. 3.!)

Ha vállalnád, mindegyikről törzsanyagként kell írni, de nem kell kitölteni a két oldalt (csak valamivel többet írj egy oldalnál).

Levonatot nem küldök, mert talán még a gimnáziumi, vagy saját gyerekkönyvtáradban is megtalálható egyik vagy másik könyv. Küldöm viszont tájékoztatásul a Móra belső címlapját, előszavát. Magáról Móráról vagy Feketéről nem sokat kell írni, mivel műveik folyton szerepelnek az Új Könyvekben – csak éppen be kell jelölni ezeket a könyveiket műveik sorozatába, a megfelelő helyre.

Jövő hét elején küldöm a következő honorárium-adagot. F. Zsuzsi már megkapta az utalványt kb. 400 forintról.

Várom leveledet – s szeretettel ölellek Benneteket:

Bandi

[Autográf cédula, 4 ff. Boríték, melléklet hiányzik.]

[Rád testálni: recenzió írására az Új Könyvek számára. – F. Zsuzsi: Ferenczy Zsuzsa.]

 

Tüskés Tibornak

Fodor András

író 1065 Budapest

7625 Pécs Bajcsy Zs. út 15/E

Surányi M. út 25

Budapest, 1973. április 14.

Kedves Tibor,

némi aggodalommal gondolok fenyvesi terveitekre. Imént beszéltem Fonyóddal telefonon, s hallom nővéremtől, milyen télies az idő a tó partján. A gyerekek ma ki se tudtak mozdulni.

Én kétszer voltam lent, 4-edikén és 8-adikán, azóta a költészet hetének vándoraként hol ott, hol itt.

Azt hiszem igazad volt, amikor a nemzetközi gyülekezetből kivontad magad. Több napnyi veszteséget nem ért volna meg, kevesebb igazi nagyság volt jelen, mint előzőleg két alkalommal.

Győzővel, Takáts Gyulával beszélgettem. Gyulának nagyon jólesett, hogy róla írt Kortárs-beli tanulmányom sikerét learathatta. Ha igaz, nemsokára meglesz a tanulmánykötet is, mely ezzel az írással kezdődik.

Csaknem száz levél, távirat van itt az asztalom sarkán: kötelező és őszinte reagálások a József Attila-díjra. A legkedvesebb velem-érző írások közül is kiemelném a Tiédet, mert tudom, hogy milyen sötét háttérből süt föl soraidban a testvéri öröm napja. Ez az egy gesztusod is elég volna nekem, hogy lemérjem belőle az önzetlen jellem, a föltétlen hűség erejét. Mert különben nagyon jól ismerem az emberi természetet, tudom, hogy milyen nehéz kiszakadni saját sérült érzékenységünkből. Ezért hát külön is köszönöm Neked, Tibor, hogy a múltkori levelemben jelzett lelkiismereti krízisre ilyen ellenérvet sikerült szolgáltatnod.

Matyinak megmutattam leveled kiadóra vonatkozó sorait (rendkívül frappánsnak tartom hasonlatodat az eldugott zsebkendővel). Nem tudott mit felhozni mentségül. Hosszas meditálás után kivallotta: bűnösnek érzi magát, mert Illést ő beszélte rá a szerződésre. Illés tehát többet tudhatott arról, hogy Kodolányiról íratni milyen veszélyes vállalkozás.

Csűrös Miklóssal tegnap este – a témáról beszélve – végül is oda jutottunk: a jó mű nem veszhet el – nemcsak amért részleteiben lassan előkerül, – hanem mert előbb-utóbb megköveteli a rangjához méltó helyet.

Tegnapelőtt Makón a Kettős rekviemet adták elő (Mensáros, Fodor Tamás); hazajövet Szegeden voltam a Tiszatáj szerkesztőségében. Nagyon sokat kellett Rád gondolni, mert tíz év óta, a Veled való Jelenkor-beli együttlétek óta nem volt hozzám ilyen nyílt szívvel folyóirat gazdája. Elkérhettem volna kéziratodat, de aztán úgy döntöttem, hadd legyen nagyobb kultikus jelentősége azáltal, hogy a folyóiratban olvasom majd először.

A József Attila-díj osztás elég kínos volt. Imre mindenkinek hátat fordított, hogy volt feleségének, anyósának köszönnie se kelljen. Zsuzsa velem próbálta vigasztalni magát; odajött hozzám koccintásra – de én se voltam nagyon lelkes iránta. Imre aztán a költőtalálkozón 8 év után módot talált rá, hogy kezet rázzunk. “Gratulálok” – mondta, s a gyenge emberek módján túlságos vehemensen parolázott. Azt hiszem, én a magam nagylelkű gesztusát azáltal végzem el, hogy kötetemben mindkettőjükről lesz – nem akármilyen hangú – írás.

Szép nagyon az előadássorozatod! Zavarna-e, ha IV. 25-ödikére leutaznék…?

Egyébként pedig hadd kívánjak Neked, bárhol is vagy, a mai nap okán boldog névnapot!

Köszöntöm a Családot, Téged a régi szeretettel ölellek:

Bandi

[Autográf levél, 2 ff. Boríték megvan.]

[nemzetközi gyülekezet: nemzetközi költőtalálkozó Budapesten és Balatonfüreden. – Győző: Csorba Győző. – róla írt tanulmányom: Fodor András: Takáts Gyuláról. Először a Kortársban jelent meg. – a tanulmánykötet: Fodor András: A nemzedék hangján. Bp., 1973, Szépirodalmi. – Matyi: Domokos Mátyás. – Illés: Illés Endre. – Kodolányiról iratni: Tüskés Tibor Kodolányiról írott könyve a Szépirodalmi Kiadó helyett a Magvető Kiadónál jelent meg 1974-ben. – a Tiszatáj… gazdája: a folyóirat főszerkesztője ekkor Ilia Mihály. – kéziratod: Tüskés Tibor: Fodor András: Kettős rekviem. Tiszatáj, 1973. 5. sz. 76–77. p. – Imre: Csanádi Imre. – Zsuzsa: Rab Zsuzsa. – kötetemben mindkettőjükről lesz …írás: Fodor András: A nemzedék hangján. Bp., 1973, Szépirodalmi. Csanádi Imre: Ördögök szekerén; Jeszenyin magyarul.]

 

Fodor András író

[Tüskés Tibor]

Bajcsy Zsilinszky u. 15/E

[Pécs,] 1974. július 25.

Kedves Bandi,

nagyon szépen köszönöm új kötetedet, tegnap érkezett meg. Méltó módon szeretnék majd írni róla. Addig is jelzem, hogy beszéltem Sz. Ervinnel: valószínű aug. 4-én, vasárnap du. fog megkeresni Fonyódon. Ha tudok, én is átmennék vele. A Testvérmúzsák utolsó oldalait írom…

Nagy szeretettel ölel:

Tibor

[Autográf képeslap, 1 f.]

[új köteted: Fodor András: Az idő foglya. Bp., 1974, Szépirodalmi. A dedikáció kelte: 1974. július 17. – írni róla: Tüskés Tibor: Az idő foglya. Kortárs, 1975. 5. sz. 835–837. p. – Sz. Ervin: Szederkényi Ervin.]

 

Tüskés Tibornak

[Fodor András]

7625 Pécs

Surányi M. út 25.

[Budapest,] 1975. május 8.

Kedves Tibor,

levelemmel egyidejűleg megkérdem: nem emlékszel-e 1972. december 16-án, amikor Bata referátumához hozzászóltál a Szövetségben; előzetesen hogy jutottál hozzá a kézirathoz? Nem kaptál egyet véletlenül? Merthogy a matéria teljesen fölszívódott, a szerzőnek sincs belőle, a Kortárs sem közölte le – pedig én Tamás Attila, Németh G. Béla, Juhász Béla és a Te összefoglalóddal együtt szeretném kiadatni.

Még valamit: kaptam Jávoritól hosszú-hosszú, mindent elhárító levelet…

Ölellek:

Bandi

[Autográf képeslap, 1 f.]

[Bata: Bata Imre. – Jávori: Jávori Béla, a Somogyi Néplap főszerkesztője.]

 

Tüskés Tibornak

Fodor András

író

7625 Pécs

1065 Budapest

Surányi M. út 25

Bajcsy Zs. út 15/E

[Budapest,] 1975. május 22.

Kedves Tibor,

máig se kaptam értesítést Kaposvárról; lesz-e és mikor lesz Vaspróba-est; pedig a műsort is jó lenne velünk megnézetni. Sajnálom, hogy a Neked most alkalmasabbnak látszó május 30-adikát a mellékelt meghívó dátuma eleve áthúzza. Bízom benne, hogy nem neheztelsz, s hogy azóta földereng előtted is VI. 9-edike, amiben itt, az íróasztalom mellett közösen állapodtunk meg.

Fölírtam Szíjártónak félszáz címet, ahová küldeni ajánlatos az antológiából. Csűrös, Béládi kapott is már, ebből gondolom, hogy a postázás megtörtént.

Sőt, képzeld, Jávori Bélától kaptam hosszú válaszlevelet. Természetesen minden terhelő vádat leráz magáról s valóságos Grál-lovagként, mindenkori leghűbb hívemként, a Somogy-ért mint édestestvérért együtt aggódó szerkesztőként mutatkozik előttem. Csöppet se bánom, hogy így történt, mert annyit már a hazai rejtelmek közt megtanultam, hogy az ángolnákat nem lehet megmarkolni; de ha tudják, merre van a háló, nem úszkálnak már olyan vidor fölénnyel. Bízom benne, hogy legfőbb kerékkötőnk egy időre támogatónkká fog átvedleni. Svendának is írtam – ő is válaszolt, ő is “lemosakodott tetőtől talpig szublimáttal”. Írtam Honfinak is, hogy az állásából kitett Kelement tegyék vissza valamilyen könyvtárba. Ez június 1-től megtörténik.

Miklós mondja, hallott Téged a Rádió pécsi napjában, én meg már látlak a Televízió műsorában.

Tegnap találkoztam Iszlaival. Nagyon háborgott a könyvedről tőlem hallottak miatt. Kérdezte, miként segíthetne. Mondtam, megkérdezheti a kiadót lelkes kíváncsisággal: hogy halad a Testvérmúzsák kiadása.

Most pedig – ha utálod is a Móra Kiadót – engedd meg, hogy megbízásuk okán én kérjelek Téged egy ott megjelenő 8-12 éveseknek készülő Itt születtem én ezen a tájon c. antológiában való szereplésre. Rövid, 5 oldalnyi vallomást szeretnék Tőled kapni július 1-ig. A munkatársakat kívánságom szerint válogattam. Aszódi Erzsébet lelkesen rám bízta a dolgokat. Úgy-e minden további nélkül küldhetik a szerződést?

A Nagy László-est meghívóját nem csak formálisan küldöm. Nagyon örülnék, ha itt lennél (szállás a Fodor-féle Hotelben biztosítva). Pest persze messzebb van, mint Kaposvár, de Szekszárd másnap reggel innét is elérhető. Döntsél tetszésed szerint. Mindenesetre írjál.

Kézcsók Annának, Tündét köszöntöm, Téged ölellek:

Bandi

[Autográf levél, 2 ff. Boríték megvan, melléklet hiányzik.]

[Vaspróba-est: Vaspróba 75. Somogyi fiatal alkotók antológiája. Kaposvár, 1975. Szerkesztette: Fodor András, Szíjártó István, Tüskés Tibor. – Svenda: Dr. Svenda István a Somogy Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának vezetője. – Honfi: Honfi István. – Kelemen: Kelemen Lajos. – Miklós: Csűrös Miklós. – Iszlai: Iszlai Zoltán. – antológia: nem jelent meg.]

 

Tüskés Tibornak

Fodor András
író

8640 Fonyód

7625 Pécs Hunyadi út 11.

Surányi M. út 25.

[Fonyód,] 1975. augusztus 26.

Kedves Tibor,

nagyon sajnáltuk, hogy nem jöhettetek velünk Becére. Nagyon szép nap volt; sikerült Csűrös Miklóst is lecsábítanom. (Ott olvastuk el Takátsról írt szép cikkedet.)

Számítva rá, hogy még találkozom Veled itt a Balaton-parton, át akartam adni ezt a Mendöl Zsuzsának ígért kézírásos verset. Talán használhatják a Várkonyi-emlékszobában.

Kétszer is leírtam, s utólag nem tudom eldönteni, melyik a jobbik, ezért küldöm mind a kettőt.

Utolsó napjaim elég szoros programokkal voltak tele. Volt néha napjában 14 vendégünk; jártunk kétszer Balatonfüreden egy rádióadás és Latorék látogatása miatt.

Sikerült véglegesre összeállítanom az Itt születtem én ezen a tájon antológiát. Azt hiszem, csinos kis gyűjtemény lesz.

Tibor, kérlek, ha nem esik nehezedre, add át a mellékelt irományt M. Zsuzsának. Mondd meg, hogy vártam őt még Pesten, de nem jelentkezett.

Szeptember 15-ödikén viszont mi várunk Téged szeretettel.

Ölellek:

Bandi

[Autográf levél, 1 f. Boríték megvan, melléklet hiányzik.]

[cikkedet: Tüskés Tibor: Takáts Gyula: Száz nap a hegyen. Dunántúli Napló, 1975. aug. 17. – Latorék: Lator Lászlóék. – antológia: nem jelent meg.]

 

Tüskés Tibor

Fodor András író

1065 Budapest

H-7625 Pécs

Bajcsy Zsilinszky u. 15/E

Surányi M. u. 25

[Pécs,] 1982. május 31.

Kedves Bandi,

nem sokkal azután, hogy letettem a telefont, csöngetett a postás, és meghozta új, szép verseskötetedet. Amennyi időm azóta volt, éjszaka átlapoztam (nem merem azt mondani, hogy végigolvastam) a könyvet: igaz gyönyörűséget okozott a már ismert versek újraolvasása, igaz fölfedezést szerzett a frissek megismerése. Szívből köszönöm az ajánlást: a közös út emlékét idézte föl bennem. Költészetté emelt pillanatok, költészetté emelt mozdulatok – ez járt a fejemben, amíg a verseket olvastam.

Csodálni való, ahogy egy arc, egy helyzet, egy emlék, egy találkozás mögött meglátod és fölmutatod annak mélyebb, lírai tartalmát. Talán furcsán hangzik: még egyetlen korábbi kötetedben nem éreztem ennyire, hogy igazi költő írta ezeket a verseket, akinek tekintetétől énekelni kezdenek a kövek, megszólalnak a növények és virágok. Sipos Gyulától Bánfalváig (Veres Péter), Kormos Istvántól Fülep Lajosig (Szelényi Annamária) jutnak eszembe az emlékek, s ámulattal nézem, hogyan válik ez a teremtett világ költészetté. A másik élményem: a társkereső szenvedély, ami megszólal a versekben. Ennek a költőnek azért szólalnak meg a kövek, azért élednek meg a hírek, azért nyílnak meg az emberek, mert megérzik, hogy itt valaki rokonkereső szenvedéllyel járja a világot. A magunk életének hiányaira döbbent ez a költészet: akkor (és azért) tartjuk szépnek, mert válaszolni tudunk (szeretnénk) a hívásra; akkor utasítjuk el (azok utasítják el), akikből kiégett már a testvérré válásra való képesség.

Minderről (és másról is) jó volna valahol hosszabban is írni; s nem tudom, lesz-e rá módom. Holnap reggel vonatra ülök, Zala és Vas lesznek az idei könyvheti szolgálat állomásai, aztán pénteken majd csöngetek a Bajcsy Zsilinszky úton. Nyomasztó hetek és hónapok szorításából próbálok kiszakadni; fogalmam sincs, mit ér az, amit csináltam.

Kedves Bandi, nagyon szépen köszönöm (köszönjük) a könyvet; szívből gratulálunk megjelenéséhez. Több, mint remény, hogy ezek a nyomatok élve maradnak.

Sárikával, a gyerekekkel együtt meleg szeretettel ölellek és minden jót kívánok.

1982. Pünkösdvasárnap

Tibor

[Autográf levél, 4 ff. Boríték megvan.]

[új versesköteted: Fodor András: Kőnyomat. Bp., 1982, Szépirodalmi. – a közös út: egy közös ormánsági autóút emlékét őrzi Fodor András: Ormánsági leltár című, Tüskés Tibornak ajánlott verse a kötetben. – Sipos Gyulától Bánfalváig: célzás a kötetben Fodor András Egy költő temetése, Bánfalva, Nélküle? című versekre. – jó volna valahol hosszabban is írni: Sikerült. Tüskés Tibor: Fodor András: Kőnyomat. Somogy. 1982. 6. sz. 47–52. p. – Több, mint remény, hogy ezek a nyomatok élve maradnak: célzás Fodor András dedikációjára: “sorsunk közös kövei alól azzal a reménnyel, hogy nyomataink élve maradnak”.]

 

[Tüskés Tibor]

[Fodor András]

[Pécs,] 1982. június 22.

Kedves Bandi,

még pesti utam előtt megírtam és most postára tettem ezeket a jegyzeteket. Nem “szabályos” recenzió; ebben a formában – érzésem szerint – többet tudtam elmondani. Olvasása ne vegye el egyetlen születendő vers elől a levegőt; csak akkor vedd kezedbe, ha nincs fontosabb munkád. Ha egyetértesz az írással, akkor egyúttal a szerkesztőnek is továbbítsd, kérlek. A kisebb, szükséges igazítást, ha teszel benne, előre is hálásan köszönöm. Szép és termékeny fonyódi napokat kívánok.

Meleg baráti szeretettel ölellek:

Tibor

[Autográf levél, 1 ff. Boríték hiányzik.]

[ezeket a jegyzeteket: Tüskés Tibor írása Fodor András Kőnyomat című verseskötetéről.]

 

[Tüskés Tibor] 

[Fodor András]

[Pécs,] 1987. november 21.

Kedves Bandi,

talán megérted, miért jöttem el csütörtökön este szinte menekülésszerűen Pestről, ahol június, Gábor akadémiai szereplése óta, nem jártam. Pedig másnap szerettem volna még a Móra háza táján körülnézni, ezt-azt elintézni, mégis inkább az autót választottam. Innét is nagyon szépen köszönöm a szállást, a beszélgetést, bár jól tudom, hogy nektek sem lehet könnyű a Bajcsy-Zsilinszky utcában. Ki tudja, jut-e födél, családi otthon, ha majd annyi idősek leszünk, mint most apósod vagy mint anyám. Azóta verseskötetedet többször elővettem, esténként egy-egy ciklusát olvasgattam. Megfogott benne az is, ami változatlan (a rácsodálkozás a világra, a lét a legnagyobb csoda), az is, ami új: a mélyebb, szorongatóbb panasz: elveszett a “meghittség kötőszava”, nőnek csalódásaink eszményeinkben, a szolgálatban, nagyobb a bűntudatunk, rádöbbenünk hiszékenységünkre. Jó, hogy mindezt a költő kimondhatja, megfogalmazhatja, s általa talán az olvasó szorongását is segíti kioldani. S az is jó, hogy a költő még reménykedik: a versek végén meg-megszólal a “csakazértis”, a felmentő ítélet reménye. Egyszóval: nagyon személyes érintettséggel, rokoni szívvel olvastam a verseket. Nagyon szépen köszönöm a kötetet. Örültem Sárika jókedvének, egészségének is. Kívánom, hogy a szépprózai kötet utat találjon a megjelenéshez a Szépirodalminál. S remélem, jövőre János ügye is egyenesbe fordul (ha már a nyári Várnában is Homéroszt olvasott…)

Pest óta Dombóváron jártam: Borsos Miklós grafikai kiállítását nyitottam meg az ottani galériában. A szép képek eszembe jutatták Tihanyt, a sziget nyakánál elterülő kertet, a közös látogatást egy ki tudja, mikori, paradicsomi időben. A Hamvas-könyv pesti bemutatójának nem volt rossz a pécsi visszhangja sem, ugyanakkor valamiféle folyamat elindult a mélyben a könyvtári könyvkiadással kapcsolatban. Nemcsak a hátam mögött született különféle plánumokról van szó, meg a presztízs-vesztés miatti megyei elégedetlenségről, úgy érzem, a főigazgatóság is fölébredt álmából: az új igazgató jelezte pécsi látogatását… Fölöttébb okosnak és óvatosnak kell lennem. Azzal tisztában vagyok, hogy itt is, akár a Jelenkornál annak idején, az úttörés, a legkeservesebb alapozás szakadt rám. De másról is szó van. Akkor, a pálya kezdetén, kockázatot nem ismerve, a jó ügy szolgálatának reményében vállaltam a munkát. Most utolsó szolgálati éveim védelméről, a jogos önvédelemről van szó. Így is, eddig is többet vállaltam a kényelmes, pécsi futballista-állásból szemlélőknél, most látom, mennyi erőmet szívta el ez a húsz könyv, amit a könyvtárban gondoztam. Nemcsak a méltányos elismerés maradt el, hanem még az elégedetlenség, a közömbösség betonfalát is meg kellett ismernem. Mindezt nem panaszképpen mondom, inkább a magam meggyőzésére: a nov. 30-ra jelzett tárgyaláson fölöttébb bölcsnek kell lennem.

Most készítettem a Dunatájnak korrektúrát egy érdekes Fülep-dokumentumról. A Somogynál viszont sajnos elakadt az az írásom, amelyben a békéscsabaiak széles és merész kiadói munkájáról beszélek. (S a közlés elmaradása nyilván továbbgörgeti azt az írást, amit Kanyar Jóska bátyám kedvéért szakítottam ki rovata számára Szántódpusztáról szóló könyvecskémből.) A Jelenkornál mintha megéreztek volna valamit: farkasmosollyal keresett lóhalálában a szerkesztő, s kért kéziratot – a jövő év második felére (!). Amire persze nyugodtan mondtam: ej, ráérünk arra még… Hogy valami jóról is írjak: örömmel vettem kezembe a Kormos István-képeskönyvet, s örültem Lator László kitüntetésének. Ezt a kis füzetet pedig régi, közös ormánsági utunkra és szép versedre emlékezve teszem ide. Még egyszer köszönöm az Elvesztett évszakot és a nálatok kapott-megtalált szállást.

Mindnyájatokat sok szeretettel ölelem:

Tibor

[Géppel írt levél, 2 ff. Boríték, melléklet hiányzik.]

[Gábor: Tüskés Gábor. – verseskötetedet: Fodor András: Elvesztett évszak. Bp., 1987, Szépirodalmi. A kötetről Tüskés Tibor: Fodor András: Elvesztett évszak. Somogy, 1988. 2. sz. 95–97. p. – a szépprózai kötet: Fodor András: Szülöttem föld. Bp., 1990, Szépirodalmi. – János: Fodor János. – a közös látogatás: Borsos Miklóséknál Tihanyban 1966. nyarán történt. – A Hamvas-könyv: Hamvas Béla: Szellem és egzisztencia. Pécs, 1987, Pannónia Könyvek. – pécsi visszhangja: Gárdonyi Tamás: Pécsi könyvpremier Budapesten. Dunántúli Napló, 1987. nov. 13. 5. p. – a könyvtári könyvkiadás: a Baranya Megyei Könyvtár keretében Pannónia Könyvek néven folyó könyvkiadói tevékenység, a könyvek sorozatszerkesztője Tüskés Tibor. – a Dunatájnak korrektúrát: Tüskés Tibor: Fülep Lajos “maga mentsége”. Dunatáj, 1987. 4. sz. 61–73. p. – A Somogynál … elakadt: Tüskés Tibor: A könyvkiadás és a folyóiratok. Új Aurora. [Békéscsaba], 1987. 3. sz. – Kanyar Jóska bátyám …rovata számára: Tüskés Tibor: Élet a pusztán. Somogy, 1988. 1. sz. 33–37. p. – A Jelenkornál… a szerkesztő: Hallama Erzsébet. A következő évben, 1988-ban, amikor Csordás Gábor lett a Jelenkor főszerkesztője, Tüskés Tibor több írásának helyet adott a folyóirat. – Ezt a kis füzetet: Tüskés Tibor: Ormánság. Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára. 286. sz. Bp., 1987.]