Nem könnyű

 

Jász Attilának

Egy orrszarvúval bajlódom

ki bajlódott már szamárral

én bajlódtam

lóval netán nevelt üszőket

én neveltem üszőket

bajlódtam bikákkal

az sejtheti nem könnyű

nem könnyű egy orrszarvúval

egy orrszarvúval bajlódom

azzal a kis holland katonával

ki először vezette körbe

mutatta be európában

egyszer régen ugyanis már próbálkoztam

(nem nagy sikerrel) megjelenítésükkel

majd később is próbálkoztam

nem könnyű

a kis hollandus benn alszik nála

éjszakánként még jobban elnehezülnek

a kis hollandus magukra zárja

a ketrec vastag rácsait

álmukban órjás ólomlabdák gurulnak

s ha netán összeütköznek

nem szólnak

nem könnyű

egy orrszarvúval bajlódom

úgy képzelem éppen azt az orrszarvút

emelik fellini hajójára

melynek fedélzetaljában délszláv kivándorlók

szalonjában pedig pina bausch sápadt profilja

pina bauscht én valamiért mindig is

albán származásúnak tudtam

de amikor lett volna alkalmam

nem mertem származása felől kérdezni

nem könnyű az albán kérdés

nem könnyű

jóllehet én albán bélyegeket gyűjtök

próbálj meg versben felemelni

nem könnyű

versben felemelni egy albán bélyeget

bivaly van rajta

és a bélyeg valamiféleképpen átvette

a bivaly súlyát

próbáld meg felemelni

nem könnyű

én ismertem öreg súlyemelőket

kiknek már egy pohár vizet sem volt

szabad felemelni

én itattam őket

az öreg súlyemelőket

kiknek már egy pohár vizet sem volt

szabad felemelni

egy pohár vizet sem

én itattam őket

nem könnyű

noha pina bausch fellini filmjében

azon a hajón alant délszláv kivándorlókkal

s az orrszarvúval

egy sápadt orosz grófnőt alakít

az albán kérdés nem könnyű

a hajónak nincs tőkesúlya

az orrszarvú a hajó tőkesúlya

nem könnyű

nem könnyű egy orrszarvúval bajlódni

beemelni egy hajóra

kedves költőm katedrálisnak nevezi

katedrálisnak az orrszarvút

melynek nincsen ablaka

hogyan imádkozni egy orrszarvúban

kedves költőm imái

egy orrszarvúban visszhangzanak

nem könnyű követni

együtt imádkozni vele

nem könnyű

az aláhulló bazalttömbök

alá tartani arcodat

táncolni az órjás ólomlabdák között

nem könnyű

együtt imádkozni egy orrszarvúval

körbevezetni európán

nem könnyű

mint más szentek ahogy tartják

tenyereden tartani azt a katedrálist

nem könnyű

csak maga az orrszarvú több tonna

plusz a nyolc vagon trágya

nem könnyű

a nyolc vagon trágya

mit az idén saját kezünkkel kellett

a földre

a mi földünkre teríteni

noha tényleg boldogok voltunk

mint patyolat damaszt ha terítesz

vasárnapi ebédhez

mint rétestésztát ha húzol körbe-körbe

boldogok voltunk

boldogok míg terítettük a trágyát

terítettük a mi földünkre

a nyolc vagon trágyát

nem könnyű

valamint a két kocsi hideg fekete bánáti föld

sem volt könnyű

amit meg a kőművesek által tönkretett udvaron

kellett szétszórnom

csak lapátolja mondta a traktoros

jó hideg

nem sütős mint ez a maga szikese

jó hideg

csak lapátolja

és én lapátoltam

csak lapátolja mintha a saját sírjára lapátolná

és én lapátoltam

akárha a nyolc vagon trágyát

nem könnyű

lapátoltam akárha a saját síromra

nem könnyű

jóllehet mindig is formaművésznek tudtam magam

(csak nem mondtam)

nem könnyű saját sírunkra lapátolni

a földet

még ha jó hideg és szép fekete

bánáti föld is

jóllehet én inkább virágzó sziket

szeretnék magamra szórni

magam a virágzó sziken szétszóródni

nem könnyű

egy lapát dolgozik magában a pusztában

mondják dobálja magára a földet

szalajtott

a minap még egy hosszú nyelű

partvissal szaladgált itt

akárha átlósan a végtelenben

nem könnyű

ilyen (milyen) formában megverselni ezt a történetet

a prózaíró örül a történetnek figyelmesen

egyik sarokból a másikba futva

szövegébe szövögeti finom ezüstös drótjait

ilyen (milyen) formában megverselni

mint szemmel ha vernek megverselni

ugyanis az történt

még tavaly felénk keveredett egy juhász

aki egy éjszaka kártyázás közben

arról kezdett mesélni hogy fél életét

börtönben töltötte

ugyanis embert ölt

de mindezt csak úgy mellékesen

meg azt is hogy együtt ült

a vajdasági trockistákkal

a stratégia bácsival

trockij körösztapámmal

ha nem kártyázunk nagy hidegekben

én gyarmati bélyegeimet szedem elő

a kis gyarmati katonáról mesélek

aki beszerzett egy orrszarvút

és körbevezette európán

szép szűz tömbökben hullik a hó

be vagyunk temetve

épp a kis gyarmati katona halálánál tartok

már ő is a ketrecben él

már nem jön a rácsokon kívülre

a kíváncsi nép eteti már őt is

bűzüktől fuldokolnak európa városai

már rég nem nyitják ki a mutatványos bódét

nem kíváncsi a kíváncsiakra

az orrszarvú szaruszemölcsös oldalának

dőlve szenderedik álomra

az ólomlabdákkal játszva

hal meg

akárha ama benti misén imádkozva

az emberek nem tudják mit kezdjenek

a két tetemmel

egyik sem könnyű

az orrszarvú tonnái

a nyolc vagon trágya

a kis hollandus ólomlabdái

gyarmatai

mert a juhászt az is érdekli

tömjék-e ki őket

a kis gyarmati katonát és az orrszarvút

a törökkanizsai preparátor talán elvállalná

hiszen már flamingót is preparált

de hol szerezni annyi

legalább két zsák mondja valaki

nem könnyű

két zsák arzént átcipelni a tiszán

egy versben

látom magam a kompon két zsák arzénnal

magyar- és törökkanizsa között

egy versben

körülvesznek a rendőrök

alkudozom a preparátorral a flamingóra

ugyanis flamingókkal is bajlódtam

egyszer soká kóvályogtam a pó deltájában

hónom alatt egy döglött flamingóval

persze valójában nem is rólam van szó

noha csak én ismerem a bánáti preparátort

az a figura sem én voltam aki

azzal a végtelen partvissal kezében

térdre esett

zokogott a sziken

ha olvasod figyeld

ha olvasom én is figyelem

ki zokog a sziken

nekem kell beszereznem a két zsák arzént

a tisza közepén rendőrök vesznek körül

mindig is ilyen novellákat szerettem volna írni

ám most egy versben

mind bonyolultabb verzifikációs kérdések

egy figura a tisza közepén két zsák arzénnal

szóval kitömni vagy nem tömni ki

avagy szarszappant főzni belőle

mert valaki azt ajánlotta

bőréből művészkedjen valamit a szíjgyártó

a tülökből meg fűrészeljenek fésűket

mária-rózának szép csontfésűi vannak

a csontfésű szép

a juhász viszont azt állítja

műanyag fésűn jobb muzsikálni

ő műanyag fésűn muzsikált a börtönben

a vajdasági trockistáknak

de közben trockij körösztapa meghalt

a klasszikusok közül mondja a juhász

már csak stratégia bácsi él

azért mondom nem könnyű

immár csak a kecskéje viszi tovább nevét

nyesett kis ősz álszőrzetét

viszont trockij egy könyve tényleg velem van

(velem merleau-ponty korai tanulmánya

a les temps modernes-ből)

érdekes újraolvasni mit ír rozanovról

blokról jeszenyinről pilnyakról

(mert majd ismét nagy riportokat kell írni

mint pilnyak idejében)

jóllehet ma már engem is csak

frida kahlóhoz való viszonya foglalkoztat

a szép naiv szürszocreál performer

testművész

egy haldokló test művészete

igen csak trockij (valamint breton)

fridához való viszonya foglalkoztat

illetve az a borzalmas jégcsákány

amit koponyájába vágtak

ugyanis a mi házunk mögött is

volt egy jégverem

sokszor nyomta a cukrász kezembe a jégcsákányt

hozzak nagy porcelántégelyei köré jégmorzsát

és én csapkodtam a jégcsákánnyal

a nádréteg alól kiemelt gyémántfényű

sózott tömböket

és amikor a házunk kigyulladt

a cukrász haját tépve szaladgált a hatalmas máglya körül

langyos kis tóvá lett a jégverem

nem értettem miért a jégtömbjeit siratja

és nem a mi házunkat

a tűzoltók baltája is akár a jégcsákány

hajnalodik hallom kopasz nyakú fehér kakas

(két kopasz nyakú fehér kakasunk volt

verték egymást

a gyengébbnek elvágta feleségem a nyakát

hogyan leírni egy kopasz nyakú kakas

nyakának elvágását

s különben is miért nem az erősebbnek

vágta el a nyakát)

a gyöngyösök alálebbenek az olajról a palatetőre

hallom a lovak patája alatt szakadozik a jég

mint alattam a tisztaszoba padlódeszkái

fel fogom tüzelni őket

jóllehet még egyelőre csutkával fűtöm a kemencét

jó csutkával fűteni itt a behavazott járásszélen

mint tobozzal otthon palicsfürdőn

nem merek nekidőlni a kemencének

elvékonyodott már csak a mész tartja púpját

akár egy órjás forró tojás

istenem mégis megtojtál nekünk

megtojtad órjás forró tojásodat

a hó puha fészkébe

mondom nem könnyű

akárha egy kifújt

ólommal teleöntött tojás

a semmi tojása

a kis hollandus órjás ólomlabdája

nem könnyű

szintén verzifikációs problémákat vet fel

jóllehet tudod mennyi időt szenteltem

celan

illetve hát rosa luxemburg megvert szemű

román bivalyainak

mert rosa okos fejét is valami csákány-

féleséggel verték szét

nem könnyű visszatérni a kis gyarmati katonához

az orrszarvú sötét katedrálisához

imánk sötét tömbjeihez

órjás ólomlabdáihoz

juhászunkhoz aki embert ölt

nem könnyű

hiszen cukros

látom épp leesett a lábáról egyik ujja

nem könnyű

nem könnyű

egyáltalán nem könnyű ———————

festőbarátomról^* kellett volna szólnom talán

tőle kezdeni

igen talán ha tőle indultam volna

e kései rekapitulációmban

a balaton mellett élt közvetlen

izgalmas installációkat készített

egy kis hajót mutatott például

nem mondta de egyértelmű volt

noé bárkájáról van szó

tíz apró semmis tárgyat helyezett beléje

egyenkint felmutatta őket

egy gyufaszál egy pénzérme egy sliccgomb

egy kulcs egy portugál bélyeg

egy elkopott ráspoly egy gyűszű

meg valami furcsaság

aminek nem mondta meg a nevét

ám közben festőbarátom meghalt

úgy halt meg hogy nem írtam volt róla

(mennyit hibáztam

ha még időben írtam volna festőbarátomról

talán még ő is élne

mennyit hibáztam életemben)

és lám versemben sem tőle indultam

pedig hát szépen megírhattam volna

azt a kis noé-bárkát

ugyanis az a semmis darabkája valaminek

amit sehogyan sem tudtam beazonosítani

hiába szaglásztam

hiába harapdáltam

íze mint a leharapott bagóé

nagyokat köptem

végül azt kellett mondanom

szabad a vásár

egy rinocéroszbőr-darabka volt

valamelyik állatgondozó barátjától kapta

hiszen ő is állatgondozó volt

a borzokkal volt megbízva

nem könnyű a borzokat gondozni

egy kis zsiráfot

vízilóbébit cucliztatott

nem könnyű

a bárkában az a semmis valami

egy rinocéroszbőr-darabka volt

nélküle nem tudta volna vízre bocsátani

a kis hajót

be kellett valahogy emelnie magyarázta

nem volt könnyű

neki sem beemelni

még jóval fellini előtt a rinocéroszt

most arra gondolok együtt hajóznak

és a katedrális kulcsa is nála van

jóllehet nincs rajta ajtó nincs ablak

a katedrális kulcsa is nála van

tolvajkulcsokkal hiába próbálkoztam

nem könnyű mondja

nem könnyű

bármikor elsüllyedhetünk

jóllehet mondja a hajó fenekét

bodzabéllel tömte

az orrszarvú nehéz mondja

ám a bodzabél könnyű

ő is bodzabél saruban jár

mint én a festett vizeken

bodzabél saruban járok

táncolunk az ólomlabdák között

nem könnyű

bodzabél saruban sem könnyű

órjás ólomlabdák között táncolni

jóllehet úgy általában

könnyűnek bizonyultam

nem könnyű

egy orrszarvúval bajlódni

szétszórni a nyolc vagon trágyát

nem könnyű

az orrszarvú nehéz

nehéz mint az élet

sötét katedrálisán nincs ablak

ajtaja sincsen

és a kulcs megboldogult barátomnál van

a sekrestyés olykor kezünkbe

ministránsok kezébe nyomta

a templom kulcsát

nyissuk ki

és én megijedtem

mert meg voltam győződve

éjszakánként minden bizonnyal

benn alszik házában az isten

és nem mertem velük menni

megkerültem a templomot

jóllehet azt az éjszakát

nem házában

éppen a borzok fészkében töltötte

nem könnyű

az orrszarvú mellett

a borzokkal is bajlódni

mert én immár a borzokkal is bajlódom

miként tőle

és megboldogult barátomtól tanultam

nem könnyű

a borz bűze

borzalom a tápláléka

nem könnyű

a bodzabél könnyű

az orrszarvú

a borz bűze nem könnyű

nem könnyű.

 

*  Györgydeák György (1958–2008)