A Bauhausban megfordult magyarok sorában még számos alig ismert, illetve idehaza végképp elfelejtett alkotó található. A „Magyarok a Bauhausban" PÉCS 2010 Európa Kulturális Fővárosa projekt egyik fontos feladata az ő életművük bemutatása. Breuer Marcel és Moholy-Nagy László, Molnár Farkas és Weininger Andor mellett még mintegy húsz művész kerül most elő a feledés homályából. Közülük való Sebők István (1. kép) is, akit először 1986-ban a kasseli Neue Galerie-ben rendezett kiállításon,¹ eddig tehát csak külföldön mutathattunk be. Ennek egyik oka, hogy idehaza alig található alkotása. Az utóbbi időben azonban számos fehér foltot, feltételes vagy csak sejtett életrajzi mozzanatot sikerült tisztázni.²

Sebők István Szolnokon született 1901. április 3-án. Apja Sebők Nándor jómódú kereskedő volt, a városi magisztrátus, a Szolnok Megyei Közgyűlés, a Kereskedelmi- és Iparkamara tagja, művelt és tehetős polgár, aki jó nevelést biztosított gyermekeinek. A Nagyváradról származó édesanya, Reichenberg Matild szeretetteljes légkört teremtett az otthonukban, és nagy figyelmet fordított arra, hogy István fia, akivel egy életen át leveleztek, nagy műveltséget szerezzen. Sebők gimnazista időszaka az első világháború idejére esett. A harci eseményekről a hivatalos híradások mellett sokat merített édesanyja személyes elbeszéléseiből, aki, mint az emancipált nők közül akkor oly sokan, önkéntes vöröskeresztes ápolónőként dolgozott.

^{Sebők a szolnoki Állami Főgimnáziumban tanult, 1919-ben érettségizett. Osztályfőnöke dicsérte, és rajzi tehetségét tanára, Ruszti Gyula3 korán felismerte. Nagybátyja, Sebők Sándor képzett festő volt, s szintén nagy hatással lehetett rá.}

A politikai és gazdasági tekintetben is a legnehezebb időkre esett Sebők pályakezdése. Mint megannyi kortársa, nehezen találta meg a számára legmegfelelőbb továbbképzési lehetőséget. Egy fővárosi építészirodában, a Stern és Faludinál kezdett dolgozni, majd három hónapos tanulmányutat tett Ausztriában. 1921 márciusában tért vissza szülővárosába, Szolnokra. Itt nagy szorgalommal képezte tovább magát a rajzolás és a nyelvtanulás terén, mialatt szakismerteit Donáth építészirodájában mélyítette el.

Már fiatalon sokat és szívesen rajzolt. Középiskolás korából maradt ránk első Önarcképe (8. kép). Az önportrét linómetszetben is elkészítette, s a sokszorosított grafikán a fekete-fehér foltok drámai kontrasztja fokozza a hatást a kemény életét szinte előre megsejtő húszéves fiatalember vonásaiban. (9. kép) Karakterét erőteljes, expresszív vonásokkal ragadta meg. Korai szolnoki rajzai a város régi részleteit sokkal lágyabban idézik: a Tabán gémeskutas falusias házait, a barokk templom kiemelkedő sziluettjét (10. kép) és a korabeli egyemeletes házak hangulatát.

1921 őszén a Magyarországon bekövetkezett nehéz történelmi időszakban, a numerus clausus jórészt a zsidókat sújtó felvételi korlátozása miatt is a Szász Műszaki Főiskola mellett döntött.4 A drezdai építészképzés jó hírű volt, többet remélt tőle, mint a hagyományos bécsi akadémiáktól. Bécsben 1920-ban Breuer Marcel esete igazolja Sebők döntését, mivel Breuer is csak hat hétig bírta az osztrák fővárosban, s továbbment Németországba, a weimari Bauhausba, melyről ekkor még Sebők feltehetően nem szerzett tudomást. A Bauhaus szabadabb, demokratikusabb légköre bizonnyal jobban vonzotta volna, s ott nem kellett volna akkora tandíjat fizetnie, s német nyelvtudásáról, németbarát érzelmeiről külön bizonylatokkal rendelkeznie.5

Drezdai tanulmányainak idejéből maradt fenn vázlatkönyve, mely a kötelező ornamentális stúdiumok mellett fej- és aktrajzokat s természetesen főleg épületeket tartalmaz.6 Édesanyjáról készített rajza átlós szerkezetével modernista vallomás kettőjük szeretetteljes viszonyáról. (11. kép)

Gyors, energikus, szabadon lendülő vonásokkal örökítette meg mindazt, ami érdekelte, vagy linóleumba metszett ex-libriseket a kor divatja szerint, de azokon is épülettel jellemezve intellektuális világát. (12. kép) Továbbra is készített portrékat, mint később Breuer Marcelről (14. kép), sőt karikatúráin professzorait sem kímélte markáns karakterizálással. Művészi tehetségét bizonyítja, hogy már másodéves korában szerepelt a főiskola építészeti és tájrajz kiállításán. (Emeletes házak, 1924. 13. kép)

Az anyagi nehézségek ellenére kitartott a drezdai főiskola mellett. Szülei nehezen tudták segíteni a hazai szűkös helyzet miatt, s ezért fordult a rektori hivatalhoz, hogy a külföldi diákokra kötelező póttandíjat elengedjék. 1924-ben Németország az infláció nehezén már túl volt, míg Magyarországon a békeszerződéssel elcsatolt nyersanyag- és iparvidékek hiányában, a jóvátétel súlya alatt csak nagyon lassan indult meg a gazdaság. Sebők mielőbb be akarta fejezni tanulmányait, ezért is kérte, hogy vizsgáit idő előtt letehesse.7 Művészettörténettel, építészeti stílusok elemzésével szívesen foglalkozott, 1925-ben tudunk egy előadásáról a bécsi barokk építészet tárgyköréből.8

A rajzolás szinte életeleme volt, városrészletektől a báli meghívókig.9 Ezekből egy hazai magántulajdonban található, mely a szegény egyetemistákért rendezett Jótékonysági est programja. (2. kép)

1927 márciusában kapta meg építészdiplomáját a drezdai Táncszínház terveire.10 Ekkor új megoldások foglalkoztatták: a hagyományos színpad és a nézőtér összekötése.

A probléma ez idő tájt a modern szakmai körök figyelmének középpontjában állt, s feltehetően Sebők kezébe került a Bauhaus Bücher színházi kötete, benne többek között a magyar Molnár Farkas U-színházának nyitott színpadával és Moholy-Nagy Mechanikus excentrikus játékának hármas színpadi elképzelésével, vetítőfal, fényszórók, gépesített hangszerek alkalmazásával, tér, forma, mozgás, hang és fény színtézisére építve.11 Sebők egyik megoldásán a színpad szintén középre került, a lezáró gömb kristályszerkezetű kupolája Bruno Taut hatását jelzi, és az új, extrém megoldások felé mutat.

Erről a színháztervről értesülhetett feltehetően magyar munkatársai, elsősorban Moholy-Nagy László révén a Bauhaus főiskola és az ott működő építésziroda vezetője, Walter Gropius, aki munkatársnak hívta irodájába az aktuális színházi tervpályázatának megvalósításához. Gropius ekkor a totális színház gondolatával foglalkozott. A totális színház a színészek és a közönség közvetlen kapcsolatára, hang, szín, fény, vetített képek, akrobaták stb. együttes fellépési lehetőségére utal, egy sajátos, új, összművészeti elképzelésre, amit ekkor legfeljebb a színház területén remélhettek megvalósítani.

Gropius totális színházának első elgondolása a Bauhaus-színházkönyv bővített kiadásában később látott napvilágot, s ebben már Sebők elképzelései is benne voltak. Három, átalakítható színpadot terveztek: az aréna, a proszcénium és a mély színpadot, vetítővásznakkal, s ezek variálásával a néző a színházi események közepébe kerül. Ezt az elgondolást fejlesztették tovább a következő tervpályázatokon ugyancsak Sebőkkel.

A fiatal magyar építész szívesen ment Dessauba, mert a tradicionálisabb Drezdában idegennek érezte magát. Magyarországgal tartotta a kapcsolatot. A drezdai színházban fellépő modern táncosnőről Palucca (Új tánc) címmel írt szakszerű beszámolóját közölte Kassák Lajos, akihez feltehetően Moholy-Nagy közvetítette az írását,12 mint ahogy megannyi bauhausosét Dessauból. Itthon azonban nem sok lehetőség kínálkozott volna Sebők számára. 1929 nyarán hazalátogatott, és lelkesen nyilatkozott a berlini előváros, az úgynevezett Gropiusstadt 5000 család teljes kiszolgálására készülő terveiről.13 Hogy szeretett volna hazatérni, bizonyítja, hogy részt vett a győri színházra kiírt tervpályázaton 1929-ben. (3. kép) Ennek vázlatait egy Párizsban élő építésszel, Florral közösen készítette el. A viszonylag nagy, 914 férőhelyes színházépületnél a színpad és a nézőtér jobban elkülönült. A funkcionális tömegeket az épület szokatlan külső tagolásában is hangsúlyozta. A hagyományos zárt egység helyett modern, kubisztikus formatagolású épület jelenik meg a rajzokon. A bejárati homlokzatot oszlopok helyett bauhausos sávablakok tagolják.14 A látványterv valahol a hagyományos egytömbű kulturális épületek és a Ghery által az utóbbi időben tervezett posztmodern, tehát nem funkcionális, hanem hívogató látvány érdekében tagolt múzeumkomplexumok között van. Sebők terve nem valósulhatott meg. A fokozódó gazdasági világválság nem kedvezett a színházépítésnek.

Ő maga nem harcos, inkább szerény, visszahúzódó típus volt. Az 1926-ban a Bauhausba beiratkozott Hubert Hoffmann így jellemezte a művészt visszaemlékezéseiben: „Nagyon szenzibilis személyiség, két kimondottan fontos adottsággal rendelkezik: forma-tér viszony, alkotói térlátás, és egy általam speciálisan magyarnak vélt törekvés az abszolút tudományos egzaktság irányába. Megfontolt vitatkozó volt, eléggé gátlásos, és bár baloldali volt, nem szerette a kollektív bajtársiasságot, a KP pártsejttől távol tartotta magát"15

A bauhausos kapcsolat kiépítője tehát minden bizonnyal Moholy-Nagy László volt, mindketten az Alföldről származtak, ami szintén közel hozhatta őket egymáshoz. Sebők rövid ideig Dessauban, majd 1928 után Berlinben Moholy-Nagy asszisztense volt, különösen színházi, színpadi kísérleteinek megvalósítója. Ő konstruálta meg fennmaradt vázlatainak bizonysága szerint az úgynevezett Fény-tér modulátor, azaz egy elektromos színpadi világító szerkezet bonyolult működését. (15. kép) Sebők 1928-ban készült bravúros rajza maradt fenn a „kinetikus konstruktív rendszer, építmény mozgáspályákkal játék és közlekedés céljaira" konkrét kidolgozásaként.16 Moholy-Nagy hat évvel korábbi ötlete így nyert kidolgozást, melyen a felfelé haladó szélső spirális pálya tetejéről lift és kétirányú spirálpálya kombinációjával csúszhatnának le az akrobaták, illetve a látogatók. (4. kép) Napjaink élményparkjainak megelőlegezése volt ez a merész, csúszdás konstrukció.

A meghívás után, 1927 májusától Dessauban Sebők összebarátkozott a főiskola igazgatójával, a híres építésszel, Walter Gropiusszal, akivel együtt akartak stúdiót szervezni a korszerűen gondolkodó német építészek, közgazdászok és szociológusok összefogására. Ebből ugyan nem lett semmi, de Sebők közeli alkotótársa lett Gropiusnak az építészirodában. Az igazgató szerette a tehetséges magyarokat munkájába bevonni, ötleteiket, művészi rajzkészségüket kihasználni. Így dolgozott korábban a pécsi Forbát Alfréd, Breuer Marcel és Molnár Farkas is a Gropius-irodában. Munkalehetőség akkor önállóan nem akadt, s az iroda inspiráló légköre különösen vonzhatta a fiatal mérnököt. Így vett részt Sebők egy családi ház tervezésében Jenában Zuckerkandl részére 1927–29 között, majd az úgynevezett szociális lakótelepek tervezésében működött közre (Dammerstock-Karlsruhe, Kassel 1929–30) A Berlin-spandaui lakótelep tervezésébe is bedolgozott, ahová a másik magyar építész, Forbát Alfréd magas sorházakat gondolt el. Sebők is kivette részét a berlini Sportcsarnok (Stadthalle) óriási fedett épületének tervezésében, amikor Forbát a Mommsen stadiont illesztette bele a táji környezetbe.17

Sebőköt jó érzékkel azért hívta meg Gropius munkatársnak a dessaui irodába, hogy segítségére legyen a Totális színház terveinek elkészítésében. Ekkor készült rajza a félköríves homlokzatról és a felvezetőkkel tagolt oldalfalról.18 (5. kép) A tervezéssel a híres berlini avantgárd rendező, Erwin Piscator bízta meg Gropius irodáját, s igen megtetszett neki a tér-színpad Gropius és Sebők közösen elkészült tervén. (16. kép) Gropius általában csak vázolta az első ötletet, s ebből kiindulva dolgoztak a munkatársak, akik saját elgondolásaikkal is részt vehettek a továbbfejlesztésben. A terven már csak egy mély proszcénium és egy arénaszínpad látható, melynek lefedésére Sebők diplomamunkáját továbbfejlesztve hálórendszerű, kupolás boltozatot tervezett. (17. kép) Ezzel ahhoz a gondolathoz csatlakozott, mely a színházat gömbformában képzelte el, mint a magyar Weininger Andor is, aki vázlatát belógó mozgó színpadi elemekkel rajzolta meg. Az akkori technológia szerint ez merő utópia volt, de Sebőkéhez hasonló megoldással fedték le a berlini Reichstag épületét a 21. század fordulóján.

Sebők vetítést tervezett nemcsak az oldalfalakra, hanem a konkáv kupolatérre is, mintegy a régi freskódíszítések modern megfelelőjeként, az aktív, mozgalmas fényjátékeffektusok színházi kipróbálására. Így lett volna teljesen kitöltve a tér, és az épület minden része kihasználva az új médiumok bevonásával. Vetítéssel gazdagította az architektúrát, és nem egy megbontott színpadot képzelt el térbe lógatott elemekkel. Sok vázlaton továbbvariálta első táncszínházi elképzelését: hét, koncentrikus körökben egymás fölé helyezett nézősorral, majd fölötte bejárható kupolával, megoldása eltért Weiningernek a gömb feléig vitt nézőterétől.19

Berlinben Sebők tovább dolgozott Gropiusszal az 1930-ban Ukrajna akkori fővárosába, Harkovba kiírt színház tervén. (19. kép) A korábbi tervek fejlesztésével készült rajzain a Bauhausnál gyakori színes architekturális elképzelések felhasználásával élt. Ma már a tervről nehezen állapítható meg, hogy mennyi volt Gropius és mennyi Sebők hozzájárulása a harkovi pályamunkához.20

A jó nevű irodában többféle munka folyt 1930 körül: a köpenicki és a Rhön melletti Schwarzerdeni iskola (6. kép) épületének (ez utóbbinál lapos vörös tetővel éltetve tovább a Bauhaus-színtradíciót) és az aschrotti öregek otthonának rajzain dolgozott Sebők, és részt vett az ugyancsak Gropius irányította párizsi német Werkbund kiállítás megtervezésében.21 Elkészítette a bejárati csarnok négy változatát. Fekete színnel, vörös oldalszélekkel tagolva a belsőt.22 1931-ben a lipcsei vásár szovjet pavilonjának belső kialakítását tervezte, ahogy azt Lucia Moholy fotója megőrizte számunkra. Hálós vázszerkezete konstruktivista rendet teremtett, az óriási fotók pedig hangsúlyossá tették az épületbelsőt. Ebben az évben Sebők szerepelt még a berlini Fotómontázs-kiállításon a műfaj fő képviselőivel együtt. Montázsaiból sajnos egyet sem ismerünk, pedig Pap Gyulával együtt alkalmazta ezt a technikát is Berlinben.23

Színházi tevékenységének körébe tartoztak díszlettervezői munkák is. Moholy-Nagy berlini műtermében 1929-ben konstruktőrként dolgozott a Kroll Oper Hoffmann meséi előadásának meghökkentően modern díszletein. (18. kép) Csőbútor állt a színpadon, és asztalból lett a szökőkút, extrém kosztümök és különös fényjáték tették extravagánssá a színpadi játékot. A magyarok együttműködésének sajátos példája volt ez az előadás, olyannyira, hogy a meghívott német művészek a nyelvet nem értve kénytelenek voltak elmenni.24 Sebők Walter Mehring Berlini kalmár című darabjánál is konstruktőrként közreműködött. Ötletei, rajzi megoldásai a színpadtechnika megújítását célozták. Ennél az előadásnál már a süllyeszthető középső színpad fölött a levegőbe benyúló térszínpadi elemeket is alkalmazták, s a filmvetítéssel hozták a színházba az utca hangulatát. Mindezt az újságírók leírásából tudjuk.25 Az utcát a színházban vetítéssel megelevenítő új téralakítási illúzió ötletét vitték tovább az alkotók a harkovi színház tervébe is. A 4000 főt befogadó, akkoriban óriásinak számító tér napjaink tömegrendezvényeihez használt stadionos rendezvényekhez fogható korai kísérlet volt.

Nagyszerű és Sebők teljesen egyéni ötletét mutatja az ugyancsak Harkovba elképzelt Sevcsenko-emlékmű. Az ukrán költőnek nem hagyományos portrémonumentummal akart emléket állítani, azt megtették más pályázók, hanem egy multimédiás tornyot tervezett az orosz konstruktivizmus és a bauhausos hagyomány összeegyeztetésével, illetve megújításával. A lábon álló fémszerkezet három nagy utcai vetítővásznat tartott a járókelők informálására, filmek, híradók vetítésére. Leírása szerint Sebők szériában gyártható prototípusban gondolkodott, egy új típusú emlékműideál megteremtésében, mely számos funkciót egyesít magában és az utca emberének kommunikációs központja lett volna Harkov egyik terén. Az emlékműterv a mai értelemben vett „médiaházak" sajátos előfutárának tekinthető, s egyben az utcai kommunikáció olyan modern lehetőségének, mely az akkor megjelenő mozgó hirdetéseken is messze túl mutatott. Sebők egy modellt és néhány szöveges-képes táblát készített el, s ezeket 1930-ban bemutatta Berlinben az Október (Oktyabr) orosz művészcsoport kiállításán, „a művészet demokratizálását ad abszurdumig vive".26 Az „emlékmű mint használati tárgy"27 koncepciót máig egy kicsiny leporelló őrzi – a terv 1931-ben nem valósulhatott meg. Előadások, kiállítások és számos más funkció egyesült ebben a könnyed vonalú, modern szerkezetű építményben, melynek rekonstrukcióját Hubertus Gassner elkészíttette Münchenben, 2002-ben.28 (7. kép)

Sebők vakon hitt abban, hogy a Szovjetunióban lehetségesek modern feladatmegoldások. Orosz feleségével, a Berlinben megismert harkovi diplomata lányával, Marija Levinával – aki Gropiusnak is fordított – 1932-től Moszkvában élt. Sebők nem tudta, mire vállalkozik. Először a vasútépítéseknél dolgozott, majd 1936-ban El Liszickijjel kiállítást készített elő egy nemzetközi építészkonferenciához, melyre hívta magyar bauhausos társait, így Molnár Farkast is, aki azonban érthető módon nem mert vállalkozni a sztálini főváros felkeresésére.29 Vele és az ő révén Gropiusszal felújított levélváltás bizonyítja, hogy Sebők külső megerősítésre várt, és nemzetközi hírnevének elismertetésében bízott.30 Azonban Gropiusszal többet nem tudott találkozni.31 A külföldi kapcsolatok, az idegenek egyre gyanúsabbak lettek a sztálini terror megerősödésével. Próbált dolgozni a Vesznyin testvérek és Ginzburg irodájában, akiket korábbról, mint az orosz építészeti avantgárd kiváló képviselőit ismerte, s akik a harkovi színház pályázatának nyertesei voltak. Végül letartóztatása előtt a moszkvai metró építésében vett részt,32 mely létesítmény a diktatórikus szocreál eklatáns példája, a modern törekvésektől homlokegyenest eltérő, túldekoráltan pompázó hatalmi szimbólum. (20. kép) Ebben a világban Sebők működési köre és élete is egyre jobban bezárult. Végül koholt vádak alapján 1941 júniusában „kémként" letartóztatták, és 1942. március 18-án a sztálinizmus áldozataként halt meg. Unokahúga az utóbbi évtizedben tudta meg a pontos dátumot a lassan megnyíló orosz archívumból, és azt is, hogy 1997-ben rehabilitálták Stefan Ferdinandovics Zebeket33 (oroszul így írták a nevét a szovjet építészetről szóló írásokban). Fiatalon lett a sztálini diktatúra áldozata, ahogy számos magyar művész, mint például Mészáros László szobrász, híres filmrendezőnk Mészáros Márta édesapja, vagy Komját Aladár író és mások. Sebők Szolnokon élő édesanyjával még a Szovjetunióból is váltott levelet, de sorsát sokáig homály fedte és munkássága34 a történelem szorításában, társaiéhoz hasonlóan máig nem eléggé ismert^.

 

 

1

WechselWirkungen. Ungarische Avantgarde in der Weimarer Republik. (Kölcsönhatások. A magyar avantgárd a Weimari Köztársaságban) Kat. Szerk. Hubertus Gaßner. Marburg, 1986.

2

Sebők Londonban élő unokahúga, Dr. Lilly Dubowitz kimerítő kutatásai Németországban, de még inkább Oroszországban sok eredményt hoztak. Ezúton is külön köszönet illeti a rendelkezésemre bocsátott anyagokért. 2009-ben jelent meg füzete: Stefan Sebök – Architect Victim of Two Tyrannies.

3

Ruszti Gyula (1885, Losonc–1918, Szolnok) Akadémiai tanulmányait Budapesten Révész Imre, Münchenben Karl Marr irányításával végezte. 1913-tól kiállította festményeit, rajzait és plakettjeit Budapesten a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban. A Szolnoki Művésztelephez kapcsolódott realista stílusa. Önarcképe a Damjanich János Múzeum tulajdonában található.

4

Lebenslauf des Gesuchsstellers. Szolnok, 1921. július 22. Német nyelvű önéletrajza a Bauhaus-Archiv Berlin tulajdonában.

5

Ezeket mellékelte drezdai felvételi kérelméhez 1921. augusztus 25-én. Universitätsarchiv der TUD, Studentenakte Stefan Sebök Nr. 9548.

6

Vázlatkönyv 24 lappal, 1923/24. Bauhaus-Archiv, Berlin Ltsz.: 6378.

7

Kérelmei 1923 és 1924-ből fennmaradtak. Universitätsarchiv der TUD, Studentenakte Stefan Sebök Nr. 53.

8

Megmaradtak jegyzetei a bécsi barokkról szóló előadásához 85 képpel, 52 saját rajzzal.

9

Báli meghívója 1926-ból konstruktivista formákat mutat, fekete-vörös-kék színekkel. Gerd Fleischmann: Bauhaus Drucksachen, Typografie, Reklame. Düsseldorf, 1984, 244.

10

Tanztheater Dresden, 1926–28, ceruza, tus, akvarell. Bauhaus-Archiv, Berlin Ltsz.. 6411-18, színezett pausz, kasírozva 30 x 49,5 cm Bauhaus-Archiv, Berlin Ltsz.: 2570-75.

11

Schlemmer–Moholy-Nagy–Molnár: Die Bühne im Bauhaus. München, 1925.

12

„…ezt a színpadot táncra alkalmassá az tette, hogy le tudtak mondani színpadi lehetőségeiről: teljes mélyében és hosszában kiürítették. Szürkés színek és üresség. Zene. Induló, menetelő tempóban. A tér megtisztul: egy szürke csoport precízül körüllépi a teret: tapogatódzva meghódítja három dimenzióját. Expanzív, lenyűgöző gesztusok feloldják a testeket a térben, egyelőre még feszültség nélkül. Végül: a feszültség megszületik. Magyar ritmusú zene, motorikus akkordokkal. Palucca megadja a főmotívumot: egy erőteljesen kiugró mozdulatot. Feszültséggel telten előretör. Az erő viharosan belenyúl a térbe, egyre újabb irányokba, egyre újabb szenvedéllyel…" Sebők István: Palucca (Új tánc). Dokumentum, 1926. december 1. sz. 32–33.

13

Az Est tudósítójától : Szövetkezeti alapon négy modern város épül Németországban. 1929. július 20.

14

A győri színház tervei a Bauhaus-Archiv Berlin tulajdonában, Ltsz.: 2552-2559.

15

Prof. Hubert Hoffmann levele a szerzőnek, Graz, 1985. 04. 10.

16

Theaterwissenschaftliches Museum der Universität zu Köln, Korabeli reprodukálása: Moholy-Nagy László: Von Material zu Architektur. In Bauhausbücher 14. München, 1928, 204-205.

17

Mendöl Zsuzsanna: Forbát Alfréd (1897–1972). Pécs, 2008. 94–95.

18

Karin Wilhelm: Stefan Sebök e l’idea di „Totaltheater". Casabella, 1988, 551.

19

Andor Weininger: Das Kugeltheater. Bauhaus Zeitschrift, 1927, 2.

20

A harkovi színház terve, 1930. Bauhaus-Archiv, Berlin Ltsz.: 6396/5.

21

Ezen a kiállításon szerepelt először az ún. Fény-tér modulátor, melynek változatát a hannoveri múzeum igazgatja immár kortárs plasztikaként szeretett volna kiállítani. Azóta három későbbi rekonstrukciója fontos múzeumi tárggyá lett.

22

A Werkbund kiállítás belső tértervei, 1930. Bauhaus-Archiv, Berlin Ltsz.: 2560-62.

23

A Berlini Kereskedelmi Vásár szovjet pavilonjában, 1931-ben.

24

Max Gebhardt visszaemlékezése a szerzőnek.

25

Bernhard Diebold írása. Frankfurter Zeitung, 1929. 09. 11.

26

Alfred Kurella archívumában található, ő írt szöveget az emlékműtervhez: Plan für das Exposé für den Wettbewerb Schewtschenkodenkmal. 1930. Újraközlés: Medienturm von István Sebők 1930. Mellette Kemény Alfréd két cikkét is közölte Sebők tervéről. Kiadta: Hubertus Gaßner. München, 2002, Haus der Kunst.

27

Képét közölte a Rote Post 1932. 14. száma.

28

Sevcsenko-emlékmű makettje, 2002.

29

Molnár Farkas levele Walter Gropiusnak, Budapest, 1936. 02. 29.

30

Sebők levele Walter Gropiusnak Moszkvából, 1936. 01. 06. Bauhaus-Archiv Berlin.

31

Gropius kérésére lefordította magyarra a Wohnen im Hochbau 1930. című cikkét, de a fordítás nem jelent meg.

32

Egy metróállomás kialakítási terve a Vesznyin testvérek fondjában. S, F. Zebek néven Jásenko és Demcsenko építészekkel együtt. Lásd: Katalogus Muzej architekturi imeni Scsuszeva. Moszkva, 1970, 228.

33

Lilly Dubowitz: The Russian Projects of Stefan (Istvan) Sebök. A Forgotten Bauhaus Architect. In Centropa. 2010. X/1. 46–54.

34

Korai vázlatfüzeteivel, rajzaival telt bőröndöt Sebők Moszkvában Gropiusra bízta, s kérte, juttassa el Hubert Hoffmannhoz. A Grazba visszatért Bauhäuslertől került Sebők anyaga a Bauhaus-Archiv tulajdonába, Hofmanntól hallottam magam is először magyar barátjáról, Sebők Istvánról (B. É.).