A pillanatban, ahol ki-be jár

Esterházy Péternek,

a hatvanévesnek, egy vers,

jókívánsággal

A kétség és a reménység között,

a valósághoz egyre közelebb,

el-elképzelni, hogy mintha a köd,

hogy valaki szórakozik veled…

A kikötőben, ahol sem a hely,

sem az idő, s a hajó sem tied,

s mintha senki sem akarna el,

iszik, alszik, vagy a cirkuszba megy…

A pillanatban, ahol ki-be jár

a hajókürt, a spontán lüktetés,

mind úgy vág neki, amikor megáll,

hogy fogalma sincs, mi ez az egész…