Apák napja

Szél zörög a kapualjban –

nyílik, csikordul a rozsdás vaskapu,

mintha csak te jönnél,

s összetörnének

cipőtalpad alatt az elmúlt napok,

mint vékony üveglapok.

Fehérek és kristálytiszták

a felhők, mint sebekre

váró vattadarabok.

Hideg van ma,

és lassan hullámzik az idő,

mint a felrázott paplan.

Régi árnyékokat

izzadnak a falak,

s mint a lubickoló halak,

macskák hemperegnek

a ház kopott tetején –

összeolvad fekete, barna és fehér.

A lakásban vizespohár,

fésű, óra, szanaszét

hagyott tárgyak.

Álmosan indulok neki

a félhomályban lengő folyosónak.

Talán ma megtalállak.