Hommage à vieux Pinocchio; T.I.L.T.; 1988; Nugát

Závada Péter  vers, 2009, 52. évfolyam, 12. szám, 1325. oldal
Lapszám letöltése
PDF-ben

Hommage à vieux Pinocchio

 ne hagyj így darabokba

az éjjel lapszabászat

már túráztatja tompa

körfűrészét a bánatvégleg lemorzsolódok

minden perc egy szálka

már nincs velem a dolgok

régi viszkozitásacsak fásulok itt richtig

míg az ablakban a gitt

kötögeti mint mindig

gumipulóvereitszéthullok mint a farost

ne nézd ősz-öreg arcom

várom a hajnalt, kisiparost

hogy összeragasszon 

 T.I.L.T.

 

„a gáztűzhely az valahol flipper…"Ne keress itthon,

már csak hűlt helyem.

Mintha ki itt élt,

rég máshol lakna.Látod: kihűlt

hőmágnes és perem,

huzatos konyhám,

hideg tűzhelyem

szurkos vasrácsa

és főzőlapja.

E konyha és benne én

– játékterem:

hasztalan verdes

az ember karja,húzza a szerelem,

sötét verem,

súlyos golyóhiány

egy flipperen,

halál-rámpán

ajándéklabda.Ütöm hát; vagy letilt,

vagy megadja –

néha szerelem,

néha szétverem. 

 1988

 Télszag volt, füstízű szél járt

a fagyos vájlingok között

kint hagyták a kockatésztát

megdermedt a kőrözöttbéke volt és minden mi szent

elkoccant két kör birsalma

rongyszőnyeg-lelkeken pihent

esték házőrző-bizalmaaszpik volt és bádogvillák

nem volt szerep, versremény

fénylőn csorgott le a világ

mázasbögrék pereméntéesz-próza volt és vaspor

kormányhű románc írók

tolla szántott mint a traktor

dőlt a takarmánycirokmi leszünk volt, ha majd nagyok

és jobb időket kivárván

láthattuk a Viharsarok

egén sincs más, csak sivárvány

pudling volt és honvágy ropi

torkod szondabikarbóna

fojtva, mintha Horváth Rozi

át halálodig karolnaotthonka volt, fatalista

báj, nem húztak szemspirált

csak a bőr, a szappantiszta

elmúlás mi inspiráltbüszkénk volt és rózsakertünk

dinnyehasunk és diófa

hálós sportszatyorral mentünk

délelőtt a sarki boltbahó volt felöntve vér shake-kel

disznó, vágás, s mit bírt a szív

közvetítette mérsékelt

képeivel a BBCa fűtéssel volt megint mi van

mézesteás tél, sízoknis

ott didergett ujjainkban

egy nyár témájú szinopszissírtam volt, és mint egy árva

akit otthagyott a gyám

követtem szobáról szobára

férfiarcú nagyanyám 

 Nugát

 

„A sztratoszférába feljutó vulkáni eredetű savak szintén

elősegíthetik a gyöngyházfényű felhők kialakulását…"

a nyári űr ma díszdoboznyi bonbon

rumos, diós, kering a sok planéta

hegyekben áll a tejnugát a Holdon

zsebembe szárad édes olvadékade holmi krémre, mondd, babám, ki gondol

e gejl, cukorkagyári hordalékra

te vagy, kiért ma fájva fáj gyomrom

savaktól ég, akár az égi szféralegyél csokimba málna-grannulátum

leszek csigádba jó fahéj, igérem

s ha jő papírod oldalán a dátummi majd bután kacagva, kéz a kézben

akár egy-egy falatka, föl-le járunk

a zord idő metál-protézisében