Keszon

A vágyon túlnyúló paplanok.

Gyûrődések, álomnyomok.

S az ébredés túlnyomása a fejben.

Hánykódás, vizek, padló, kajüt.

A túlélésre tán volna ok.

Hely, idő, személyek: rendben.

A szívem üt, még visszaüt –

Keszonhomályban halk ütem.

Egy csikket lassan elnyomok.

Kihûlt helyed melegítem.

Holnaptól minden más lesz

holnaptól minden más lesz

a hûtőben zümmögő méz

a konyhából kirajzanak

a vasalók bájos

szörfdeszkáikon

holnaptól minden más lesz

a sarkamban csaholó kutyák

a sintérek mosolya

szájukon a ketchup

nem vér

holnaptól széles közöket

hagyunk a csenddel kitömött

mondatok között és

megváltozik az összes

igeragozás

holnaptól érvénytelen leszek

mint egy menetjegy

magányos mint egy ezred

katona a díszszemle

négyszögében

mint a vasalók bájos

szörfdeszkáikon

szó és hallgatás közt

Szküllám

Kharübdiszom