Beszélgetnek: a Hölgy és a Halál

(Baba bömböl. Jön valaki.)

– Hát maga ki?

(Vacsora és feszült hármas.)

– A Halál vagyok; megismersz?

Már jártam itt. Igaz, másik alakomban.

A távollétemben szoktam

megesni. Akkor jó voltam; most nem?

Gyere már!

– Megy a rosseb.

Csak a holttestemen át.

– Nem mondod?! Rosszkor jöttem volna?

Egyáltalán van tested?

– Nem mondja?! … Ha megestem.

– Egyáltalán jöhetek én jókor?

Nem mondom.

Ritkán hívnak önszántukból.

Te sem hívtál. Jöttem magam.

Régóta szemmel tartalak.

Amennyit az életemből beléd öltem!

Kész öngyilkosság! Kaput.

A belőlem átment töltet

nem robban; holtpontra jut.

Bepöccintem. Mellétrafa?

Az nem lehet. Árnyék vagy már;

mire vársz még, vén satrafa?

(Így a Halál. Korteskedik egyfolytában.

A Hölgy már nem. Holtteste a válasz.)