Pirula

　Apám vígan énekelt

– a párttal, a néppel –

felvonult, s piros-fehér-

zöld krepp-papír mellé

csákócsúcsomba egy

vörös is szorult.Kis kezekkel embert

rajzoltam lemezajtóra,súlyt emelt.

Plecsnit viselt egyszín

ingén, mint én otthon;

Karc Marcival voltunk

kiváló dolgozók.„Már csak játék – mondta

Apu, és pólómra tûzte –

meg tilos", majd rigára ült,„a berregő vacakra",

megkezdeni egy új mûszakot.„Senki se hitte, hogy

csak így, ilyen hamar!

A pénzt mind elvertük,

tietek lett a kamat."　

Vörös hervadás

　Miért is lenne mentség

az eljövendő élet,

ha a minden elvonult,

s az egykor létező

kontúrtalan semmivé lett.Nem döngetek falat,

csak zárt öntvényt

hallat a századelő,

s munkadalt mormolnak

amott, elhagyott

esztergapadok.Pang a mûhely, kifosztva a gyár.

Ahány szerszám, annyi zsebben.

A múlt képe feldereng

egy lehullott olajcseppen.„Hogy ment a munka hajdan,

régen volt ezelőtt,

egymást ugrató kajla

fúrógép-kezelők…"A vasra rozsda kúszik,

az új vevőig zárja

a lakat. Nem lépked

csapatnyi bakancs

a poros padlón…

s hiányol újabb

bejegyzést a gondos

brigádnapló.