Mese a nyírfáról; Mese születésről és halálról; Mese az élőhalottról
PDF-ben
Mese a nyírfáról
Ismertük a nyírfát az ablakunknál.
Tudtuk, hol ágazik kétfelé a törzse,
három, négy, százfelé az ága,
megszámoltuk, a sokezerbőlhány levele sárgult meg október
nyolcadikán. Lombja lehulltán,
megköszöntük neki, hogy
máshogy nézhetünk ki a világra.Ismert ő is minket, tudta jól,
hogy nem vagyunk se cinkék,
se szarkák, mégis hálás volt,
hogy irtózatos fészkünket nema koronájába építettük, hanem
a földre. Történeteket suttogott
nekünk földről-égről, tücsökről-
bogárról, és nem haragudott,hogy ébren nem figyelünk rá,
csak alva. Egy éjjel, amikor
a telihold sárga hómezője falunk
szürke hómezőjében folytatódott,egy másik fa jött le a Holdról, és
lépett a helyére, egy nemlétező.
Úgy állt ott, mint egy nemlétező
család nemlétező ablaka előtt.
Mese születésről és halálról
Az anyaméh vulkánjából előtör,
eleven lávát emel fel a bába.
Ebbe a világba robbant be, de már
a következő nyílik meg előtte
a mellbimbó lila fényû udvarán.
Az édes, fányolos harmadikban az
első csepp anyatej után téved el.
Csapkodni kezd a szárnyával, ahogyana semmiből átszállt a valamibe,
verdesni az uszonyával, ahogyan
a magzatvíz cetjeként kifürödte
a tengert, de csak keze-lába kaszál.Egyre ritkábban születik meg újra.
Reggelenként ismeretlen kontinens
várja az ágya mellett, de este már
halni fekszik. Átbillen ezerszeresszületése ezerszeres halálba.
Mese az élőhalottról
Valaha suttogott a szélben,
a haja most haldokló paróka.Amikor csigákba csavarják
fürdetés után, idegenül áll,
egy mély sóhajtás lefújhatná
fehér szálait a koponyáról.Acélkék szeme még az övé,
de már másvalaki nézi vele
a fehér plafont, az angyalok
moziját, ahol folyamatosana hiábavalóság pereg. Ha
feladják rá, nyugtalanul
szakadozik, lyukad a ruhája,
zavarja, hogy halottnak élő,élőnek halott. Táplálkozni,
üríteni hagyják a testét,
ahonnét egy gyönyörû lény
a múltjával együtt elköltözött.