T. Főszerkesztő Úr!

T. Ágoston Zoltán!

Engedje meg, hogy a Jelenkor júniusi számára vonatkozó észrevételemmel zavarjam.

Írhatnám, hogy nem vagyok rendszeres Jelenkor-olvasó, DE (be kell vallanom) ez nem így van!

Nem így van, mert immáron már 6 éve, eddig 5 éven át a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, idén pedig a kecskeméti Katona József Színházban összeállítottam és rendeztem egy-egy kortárs költők által írott vers-összeállítást, amelyet majd minden évben a Holmi és a Jelenkor alapján állítottam össze. Idén, ha emlékezetem nem csal, 9 évnyi Jelenkort néztem át. (Hirtelen Mrena Julianna verse jut eszembe, amelyet biztosan Önöktől vettem elő.)

A Jelenkor rangos irodalmi folyóirat, elég a szerzőire gondolni.

Éppen ezért is zavart, hogy a júniusi számban, egy szerintem felületességeket is hordozó cikk jelent meg Stuber Andrea tollából.

Stuber cikke folytatja Tompa Andrea meglátásait, hogy „könnyül"-nek　a színházak évadjai. Majd többünkön elkezdi „elverni a port", néhányunkat egy-egy sorral „kilő",　majd Vidnyánszky Attilának egész bekezdést szentel.

Nincsen ezzel semmi baj, elvileg, lehet valaki szubjektív, sőt igaztalan is, ha megvannak hozzá a kellő érvei. Koltai Tamás kolumnákat tud az ÉS-ben telekiáltani féligazságokkal, feltehetően saját örömére.

Ugyanakkor, és elnézést az erre való hivatkozásra, a Jelenkor ennél erősebb, átgondoltabb　orgánum. Talán, nincsen erre szüksége. Tévedhetek.

Stuber Andrea például ezt írja a kecskeméti színházról: „Kecskeméten Cseke Péter Hajmeresztőt (kurzív) és Játék a kastélybant (kurzív2) rendezett, és a további 12-13 kecskeméti bemutató között bőven jutott hely Padlásnak (kurzív3), Hello, Dolly-nak (kurzív4) is."

A dolog igaztalansága már ott lappang a szövegben, hiszen 4 bemutatót jelöl meg a 13-ból, mint zászlóvivő premier. Azt a négyet, amire neki szüksége van az érveihez. (Csak zárójeles megjegyzés, hogy a Hajmeresztőt például a (híres) kaposvári színház is bemutatta ugyanabban az évadban.) Vagyis önkényesen igazolja állítását. Ismét csak egy szakmai érv, hogy a Hello, Dolly c. zenés játékra a kecskeméti színház Sorin Millitaru román rendezőt kérte fel, éppen azért, hogy eltekintsen az előadás az ismert kliséktől.

Ha esetleg bárki, – nem feltételezem, hogy van ilyen – megnézni a másik 9 bemutatót, szerintem nem hőkölne hátra az aránytalanság láttán, talán a felsoroltak mellé állítva nem is annyira fekete-fehér, vagy jobbos-balos, vagy tehetség-tehetségtelen felállás lesz igazolt…

Ha a szerzőket nézzük: Forgách András-Szerb Antal, Jókai Mór, P. Shaffer, Forgách András (külön), Schimmelpfenning, Gogol, Lorca.

Nem tudom, Ön mennyire jártas a mai rendezők világában, felsorolom őket, lehet, hogy tudja majd, melyikőjük, úgymond, mennyit nyom: Bagó Bertalan, Keresztes Attila (Kolozsvár), Dömölky János, Barta Dóra (koreog.), Bodolay.

(A következő évadban már, Szász János, Rusznyák Gábor is ide sorolható majd.)

Nekem fontos, hogy szakmailag legyünk megméretve. Nem csak előítéletek alapján. Van olyan kritikus, aki ezt már　akceptálja, s lám van, olyan, aki magától ide nem jut el, csak ha esetleg felkérik valamiféle szerepvállalásra. (Gondolok itt Stuber békéscsabai tanácsadó szerepére, aminek köszönhetően a cikkben, Fekete Péter　békéscsabai igazgató méltatása nem is marad el. Finoman szólva: kilóg a…)

Stuber Andrea a DESZKA Fesztivál-t is megkérdőjelezi és eljobbsodni látja, miközben ha a szöveg szerkesztője átnézte volna az idei szereplőket, 2, azaz 2 ún. Teátrumi Társaság tagját talál volna a meghívott színházak között, abból az egyik maga a házigazda, Debrecen színháza.

Szóval, azt gondolom, sok a csúsztatás. És ez nem a Jelenkor sajátja. Remélem.

(Nem szeretnék élcelődni, de én is mondhatnám, hogy a júniusi Jelenkor-szám, Bérczes-szám volt, s milyen igaztalan lenne, miközben megalapoztalan érvekkel alá is tudnám támasztani.)

Összefoglalva, nem éreztem, hogy Stuber Andrea cikke jól lenne kezelve, hogy olyan szerkesztő is látta volna, aki esetleg rátapint megjelenése előtt az igaztalanságaira. Természetesen nem dől össze sem a világ, sem a színházi szakma, mégis azt gondolom, hogy a Jelenkor rangja kivívja belőlem, hogy erről említést tegyek magának.

Maradandó tisztelettel,

Katona József Színház

Kecskemét

mûvészeti vezető