Kérelmek　

Sokan telefonálnak mostanában,

alighogy leteszem,

máris új saláta bomlik.

Azt kérdezik,

hogy vagyok, mi újság,

tehát a legfontosabb információkért

zaklatják pártom személyes elnökét,

s én örökös kampányom idején

a kérdést szívesen veszem,

s kifejtem álláspontomat.Jó, hogy az embernek

ennyi jó barátja van hosszú évek óta,

s nem múlik el a régi intenzitás.

Hívnak, sürgetnek látogatni őket,

az út arra rövidebb, mint tőlük énfelém.

Nehezen mozdulok ki innét, enlakomból,

de most végre csakugyan rászánom magam.

Nem lehet így élni, gubbasztva, csak itthon.

Hívjatok újólag tehát!

Csak néhány apróságot kérek,

aztán indulok.Ne este nyolcra, nyolc óra egyre hívjatok.

A teába nem kérek kockacukrot,

kristállyal kérem: az aprót kedvelem.

Sárga csészébe, s kellőképp ívelt is legyen,

a pereme ne ugorjon ki erőszakosan,

a finom átmeneteket szeretem.

A tonettszék kínos emlékeket ébreszt,

rejtsétek el a leghátsó szobában.És máris indulok hozzám

a nappaliból a konyhapult elé.　

　

A cipőrúgás

　A bíró tizenegyest ítélt,

a harminchetes női félcipőt

az illetékes pontra helyezi,

tizenegy centivel a gólvonal elé.

A tribünön a fogmosó pohár,

a desodor, a fogkrém

lélegzet-visszafojtva figyel,

mert ezen a gólon múlik

a bajnokság kimenetele.

Nekibotorkálok a sötétben,

telibe találom a cipőt,

az ajtófélfa mellett alig néhány centivel

átjut a bûvös küszöbön.

Védhetetlen gólt lőttem ismét.Berohanok érte,

fölszedem a cipőt,

s felmutatom a nézőknek

a győzedelmeset.

Az ellenfél szurkolóiban

megdermed a vér,

a szpíker, hogy ne legyen félreértés,

megerősíti a megtörtént eseményt.

Az utolsó pillanatban,

a hosszabbítás negyedik percében

dőlt el a bajnokság sorsa:

a kupa itthon maradt.Sokat kivett belőlem

az idei sorozat,

most az első repülővel

útnak indulok

(lihegem izzadtan, lucskosan

a tévériporternek),

kipihenem magam valahol,

még nem tudom, merre,

talán a megszokott helyen,

a bal oldali ágyban.Fontos az erőnlét,

a torna holnap éjszaka

megint elkezdődik.

Ez a profi sorsa:

a térátfogó ívek,

a szögletrúgások,

a cselek, a passzok

újra folytatódnak.Egyelőre úgy fest,

hogy nem igazolnak át.

Huszonöt éve játszom

ebben a csapatban,

innen is fogok

már kiöregedni.