Eső; fekete zsoltár

Egyhangú alig-kopogás.

Mintha csak csöndes

könyörgés,

ősi, időtlen zokogás.

Ostromolja az éj

falát.

Valami szótlan

híradás.

Arról, hogy nincs

bocsánat.

Dobok peregnek,

gyászdobok.

Sötét dicséret,

fekete zsoltár

a

halálnak.

Nevenincs irtózat

 És akkor kezdődik

valami:

nevenincs irtózat.

Elbírhatatlan.

Ha már minden csak

nélküled.

A perc, az év.

Az irgalmatlan

idő.

Csak a csönd-zizegés,

a semmi koppanása

hallik.

Amikor bezárult az ég.

Mikor az

üdvösség,

a legutolsó csillag

kialszik.

Partodon, agyadban

A fuldokló kiáltása ez,

amelyre senki sem

felel.

Partodon visszhangzik.

S agyadban.

És mindörökre ott hal el.