Feltűrt ingujjban

　a forgatókönyv szerint

szavak finom hálózata

helyesírási hibák nélkül

álmélkodó írásjelekkel

de ez már megvalósíthatatlan

inkább a fénytenger

aztán a képzelt valóságos

csodálatosabban mint a mûholdfelvételen

miközben a kis udvarokba

természetes mozdulatokkal

bevackolódik az ősz

gyufásdobozba húzódik a délután

s mi csak állunk még feltûrt ingujjban

az önmagába visszatérő szépség emlékétől némán

mintha nem volna miről beszélnünk

mintha nem is egyik napról a másikra élnénk　

Számolni

　ülni az öregotthon teraszán

egy igazán kedvünkre való évszakban

ölbe ejtett könyvvel várni

az ebédre hívó csengettyûszóra

s közben számolni a tető irányából

a park fái közt eltûnő madarakat