Átkelés

　Mikor a sereg a folyó partjára ért,

a király tábort üttetett. „Várjunk még",

mondta másnap is. És a harmadik napon

szintúgy: „Várjunk még az átkeléssel."

A türelmetlenek, a zúgolódók, a bambák

látták a hidat, és látták a túlsó parton

a dús gyümölcsfákat s ékszeres házak

sorát. Zavartan, de engedelmeskedtek.

Napok teltek el, és a napokból

évek lettek. A táborból város nőtt,

a legifjabb nemzedékek már nem

emlékeztek sem a királyra, sem az

átkelés elodázására. A hidat mindenki

látta. A túlpart kincsei után mindenki

csodálattal ácsingózott. Vigyáztak, nehogy

átkelés törje meg a varázst.　

　A bukás ígérete

　Bő köpenyét a lovag hátracsapja,

de útnak fordítván a boldog párát

visszanéz még a vágta és

a diadalmas pusztulás előtt,

vissza a maradókra, a megmaradtakra,

s jaj nekünk, ha szemünkből

az igazat olvassa ki,

kicsinyes aggodalmaink és

kevésre iparkodó igyekezetünk

mélyén a rejtőzködő Istent.