A siránkozókhoz

Eddig a pannon sok buta könyvet kézbe vesz, olvas.

Ömlik a híg hülyeség. Észt belep alga, penész.

Bölcs adomáit szórja elé a celeb fiu s sztárlány:

Felszippantja a nép, mint teszi Jagger-apó.

Ámde e flitter-időknek vége közel, bizony érzem.

Tisztul az info-mocsár, pusztul az ostoba könyv.

Mert nem lesz, aki könyvre időt és pénzt pazaroljon.

Jöjjön a képkorszak! Tőrt a szívedbe, te könyv!

Szinglidill

Régen azé voltam, aki megművelte a földem.

Számba enni adott, ölmeleget neki én.

Kantról, szép Derridáról köztünk szó nem esett sok,

S nőtt a panasz egyre: “Ostoba némber e nő!”

Fölfaltam tudományok dús gigabájtjait, édes.

Rúzsozok, lakkozok és zsákszám pénzt keresek.

Mért sírsz hát, drágám? Tán töpped a férfiu-dárda?

Áhitod ölmelegem?

Cseszd meg a vágyaidat!