H(1)

 

Amióta tudván tudom a sorsom

hallgatólagosan egyezséget kötöttem

a Halál angyalával (vagy ördögével)

ő nem említi nevem

s én sem beszélek róla senkinek

és titkunkat nem fedi-szegi

semmilyen záradék homálya

 

azóta csöndben járok-kelek

még mosolygok is olykor

ahogy mondták már

annyian előttem

sorsukkal megbékélt

kiszemelt (gyáva?) halandók:

minden nap ajándék…

 

 

H(2)

 

Próbálj meg elviselni

még egy kis ideig

ebben a boldogságot feldúló

szűkös környezetben

talán el is utazhatnánk…

ha lenne pénzünk mondod

de jó képzelegni is…

de ha lenne is pénz

az most éppen másra kéne…

pedig nem láttam még

Rómát sem veled

és még annyi mindent

nem láttunk mi ketten

csak Párizst… mondod

igaz egy röpke hét

roppant kevés volt…

s itt a közelünkben

külön-életünkben

te legjobban Dubrovnikot

én meg Prágát szerettem…

nekem egyszer véletlenül

– vagy érdemtelenül –

még a nyolcvanas évek végén

bejött két hónapra Amerika

bár alig engedtek ki

és semmi hasznom

nem lett belőle

persze keresztül-kasul röpülve

láttam sok szépet érdekeset

félelmeset és hátborzongatót

három országnyi szabad

és gigantikus őrületet

Tihuanatól föl Vancouverig

de néhány versen és barátságon

kívül más nem lett belőle…

néha egy képeslap többet jelenthet

(pár üdvözlő szóval)

mint egy mélykék Rilke-vers

pedig a duinói várfokról az Adria

nekem is csaknem verset hullámzott…

nem törekedtem szisztematikusan

bejárni a világot

tehát nem gyűjtögettem utazásra

így is láttam néhány tengert

és mindkét óceánt közelről

fürödtem bennük

de nem csodáltam jobban

a Niagara robajló zuhatagát

fehér párájának pokoli pezsgését

mint a Gyilkos-tó vizében

a sötéten meredező fenyő-aknákat…

és ha 13 évvel korábban

éppen ugyanazon

a szeptemberi napon

kap halálos találatot

a World Trade Center

már akkor lett volna esélyem

a végső nagy utazásra…

F. P. aznapi kedves kalauzom

a ködfoszlányokat bűvölte-hessegette

hogy jobban láthassam a tetőről

a Szabadság-szobor gyönyörű

nőalakját…

kedves nőm látod befizetek

most is egy képzelgésre

szerényebb álomra

és ha futná a fogyó időből

pénzből

legalább az örök városig

buzgó zarándokok nyomában

még együtt mehetnénk…

szavamra én nagyon szeretném.

 

 

H(3)

 

Már csak visszafelé

és nem előre…

már csak a hárítás

homályos sasszéit

léped meg ama táblán

bár választott gyilkosod

akár már holnap is lelőne…

 

minden erőddel azon vagy

hogy majd egyenesen

(viszonylag) tisztán állj elébe

akkor ne kérj kegyelmet

se könnyű irgalmat…

se hamis bocsánatot…

ne kérj már semmit se tőle!