Az északi kishúg

Mandulafácskám, szörnyü merész vagy, mégis a húgod,

satnya barackfánk, itt nőve jegesmacik és

Golf-áramlat sóhaja közt, sokkalta merészebb.

Főzve be lekvárját, nagykanalas mamikám

s buggyant, drága hazám jut eszembe, hol illene élnem,

halnom. Módjával vonz csak a nagy feladat.

Mandulafácskám, gondolj kishúgodra, ha fagy s a

termés túl keserű. Nyílj ki, jövök haza majd!

Janushoz Vikingföldről

Jaj, Janus, ég a szemét, ha nem ember, Itália szerte,

s szép Pannónia csak bús sziveinkben egész.

Míg a csodát hazavártuk, másé lett az aranyhal.

Norvég nép örömét pénzeli Kőolaj úr,

boldog sportkocsikon ralliznak a jéghegyek alján.

Mandulafádat is át kellene hozni ide,

kapna üvegházat, pazar izzót téli sötétben,

s állna virágban, míg kívül ezüstlik a hó.

Egy dunántúli mandulafához 2008 telén

Jóra ne számíts, semmi esélyed,

baltával jönnek rád a szegények,

vagy vérebbel óvnak a gazdagok,

és mégse kerülöd el a fagyot.

Elkerülöd? A telked eladják,

szép törzsed a földbe dózerolják.

Ne virágozz, ne pusztulj tétlenül,

Tépd ki a gyökered és menekülj!