Színes lift

A Dédi azt mondja, rám bízza

majd a nippeket, főleg az ennivaló,

málnahátú, tejszínképű rókát;

ha már nem lesz, mert felment

az égbe a színes lifttel, s onnan integet.

Fázom, ha ezt mondja,

de cukrot ken a számra mosolya,

ahogy ad valami meleget, mindegy,

mit, de púpos kanállal, mint mindig.

Tanuljak meg “gyorsan írni”:

s nekem adja az írógépet is,

azt a kopogós, varjúfeketét.

Nem tudom, miért nem jó lassan,

s mért vacog a fogam,

ha a sütő szája tátva van.

Sose sajnáljam, mondja, ha már nem lesz,

majd leküld egy színes liftet,

amiről én, kis hülye, azt hittem: szivárvány.