píár

hogy azért nagy marhaságokat még versben se írjak olykor a titokzatosan bokrozó szavak

etimológiáját szótárból nézem vissza persze mikor nekem kellene píár nincsen benne csak

a piál meg a piarista a tudományos megismerést virtuálisan is ellopják előlem az ürgének

bőven elég ha olcsó szavakba dőlten hörög valamit többnyire a másvilágnak s akik egész

életükben butító bizniszt kínálnak valamelyik homályos sarokban dörzsölik tenyerük azt

mondanom sem kell itt a belső rejtett lelki járatokban gyorsan döccen ellenükre a le velük

tőlem nincsen ugyanis e-mailbe szedett benyalós levelük és persze naiv romantikám oly

sokat nem is számít így gyatra sejtéseim föl sem páráznak a víg napvilágig dohogva ülök

magamban Agatha Christie-s élményekkel múltamba révedve akár a megvizezett szappan

gyerekkorom emlékeiben olvadozom ahogy a nyíregyházi piacon a valami forradalommal

kaszabolt véres romon sokáig kurjongatta egy szegény pára – aki magyar két kossuth-címert

is tűzzön a zakójára míg zöldre nem verték indulatos legények dohos pincékben gyanútlan

fejét a szerencsésebb stációnál sokkal vidámabb lehetett az a svájcisapkás gondtalan legény

ki feje búbjáig bevasporozva hisz a tartomány talán máig a vas és az acél honja pirkadattól

feledhetetlen hangján góbésan kiabált – asszonyom magának nem kell korán felkelni ráér

délben kefélni ha megveszi s elteszi porom e tanyasi pornóban kacagva dőlt a nép pedig

pár száz méterre tőle még akasztgattak a pribékek ma már bizony nem érdem ám átlátszó

füleimmel a parasztok között én is szélesen vigyorogtam aztán szépen hazahoztam a szerény

kosarat melyet anyuka hivatal előtt még szegényes gonddal megpakolt benne üde szabolcsi

krumpli igazi tejföl parázs zöldség és magvára még nem váló fosós szilva volt meg ilyenek

óh azok az ártatlan spontán szemek melyeket csalfán besző az ügyes kereskedelem s mikor

már a hatalom növekvő önbizalmából évi vásárra is tellett izgatottan kocogtam a ragacsos

jaffa szörppel szájam zugait nyalogatva szüleim mellett s vettük ami visszafogottan kellett

és szagoltuk a lacipecsenye egyetemes illatát oda csak nagyapa hedonikus bajsza villan át

melynek rosszalló tettét utólag becsülöm nekem máig vigasztalanul nagy üröm ha az apró

kis élvezkedéseket kihagyom valahol ez is hatalom a belső kényszert olykor kiengedni majd

kordában tartani mások nyögéseit is persze hallani de valamit görgetni is az egy-élet néma

vigaszából az alagsorban éppen sorban most a szánalmas hazai ipar táncsics műbőrgyára

táncol – kérem ez a műbőrgyár harminc országba exportál hallom aggkori füleimbe vissza

ahogy recseg-ropog az érdesre konstruált hangszóró majd lassan felissza a kor vérszegény

reklámját a zsibongó forgatag ám agyam rejtett zugaiban a műanyag megmarad s habár már

a technika az úr az elkoszolódott technológiát azóta is bizalmatlanul lesem s mióta a nagy

üzlet szellője valamit kiengedett pókhálós palackjából s az ember agyára a sok szélhámos

vigéc rátol mindenféle hamis információt legközelebb például a kába egyetemi évek alatt

mikor mozgékony szélhámosok hasfelmetsző dumájától eladósodva megvetted a tétova

kultúrában leomló falat miközben nőre és hideg sörre nem maradt később pedig családostól

bolyongani kezdesz egy pláza-világban mely globálisan rendkívül progresszív s liberálisan

képzett barátaid azonnal levágnak ha ellene szegülsz engem újabban az is érdekel mi van

legbelül végighúzva gerincemen azt a piaci vonalat mely posztmodernbe mártva néha még

működik is néha elakad s az elkorhadt árusító asztalokkal a messzi múltból nem tudok mit

kezdeni sokszor már csak a nosztalgia mi az ifjúság tünékeny hangulatait felleli érvei pedig

védhetetlenek itt fények ott kopott kisgyerek egyre közelebb a sír nézd el nekem holnapi sire